Dr. Bartha Júlia Délkelet-Anatóliában kutatja az Éden nyomait

Törökország délkeleti részén, bibliai tájakon is elkalandozhat az olvasó dr. Bartha Júlia keletkutató úti beszámolójával.

Törökország délkeleti részén, bibliai tájakon is járunk, folytatja úti beszámolóját dr. Bartha Júlia. Valahol erre lehetett az Éden, a hagyomány szerint itt született Ábrahám, Ibrahim próféta és a bibliai Jób, vagy más néven Áyub is. De itt folyik a Közel-Kelet ­legnagyobb folyója, a bő vizű Tigris, török nevén Didzsle, amely az Eufrátesszel egyesülve az ókori Mezopotámia földjét táplálta. Mózes első könyve úgy említi, mint az Éden egyik folyóját, s e két folyó valóban az élet, az emberiség bölcsőjének tápláló vize. 

A Tigris egykor Asszíria három fővárosát is érintette, ma Mardin, egy homokkőből épült város áll itt, amely a történelmi selyemút gazdagságának köszönheti szebbnél szebb palotáit. Egykor sokan igyekeztek meghódítani, neve is erődöt jelent, s a fölötte álló erődből ma is radarok kémlelik a közeli, békétlen, polgárháború sújtotta ­Szíriát. Itt fut az a vasútvonal, ­amelyen magyar vasútépítők is dolgoztak, amikor az utolsó előtti szultán, II. Abdul Hamid megépíttette. Idegen turista nemigen jár errefelé, de azért az óváros tele van éttermekkel, különféle kézműves munkákat árusító boltocskákkal. 

Más vallásokkal is találkozott Dr. Bartha Júlia keletkutató

– Itt is találkoztak a keresztyénség emlékeivel? 

– Igen, Mardinban örmény, szír ortodox, katolikus és káld püspöki székhely is volt, de amerikai protestáns és francia kapucinus misszió is működött itt. A 20. század elején nagyon súlyos atrocitások érték az itteni keresztényeket, s ma ugyan béke van, de a mélyben ott feszül a félelemmel szövetkezett fájdalom. A maroknyi gyülekezetek főleg külföldre szakadt honfitársaik adományaiból tartják fenn magukat. Valaha sok ezer monostor állt itt, melyek a hagyomány szerint negyvenezer szerzetesnek adtak otthont. Ma már csak egy, a ­Sáfrány színű monostor látható, amely nevét az építésekor a malterba kevert, arannyal vetekedő értékű sáfránytól kapta. Ma csak két szerzetes él itt, s a kolostor régi freskóiból csak az alapító püspök, Ananiás képe maradt fent, amint ezüstszínű pásztorbotját markolva őrködik az üdvösségen. További utunkon is évezredes keresztyén emlékek, kolostorok, templomok sorával találkoztunk, például a Tur Abdin-fennsíkon található Mor Gabriel kolostorral, melyet a  hagyomány szerint Krisztus után 397-ben alapítottak, s a szír egyház legrégebbi kolostora a világon. A tizennegyedik században négyszáznegyven szerzetest öltek meg itt a megszálló mongolok, s megrázó ­emlékként 1991-ben a kolostor alatti barlangokban bukkantak rá a Tamerlán mongoljai által 1401-ben megölt szerzetesek földi maradványaira is. De az Oszmán ­Birodalom végnapjaiban dúltak itt a kurdok is, akiktől négy év után ­sikerült a szír egyháznak visszaszerezni az épületet. A kolostor ötven szerzetessel ma is működik. Szintén a viharos múltról beszél a 4. század végén épült Negyven Mártír temploma is, amely azokra a Kappadokiában keresztyén hitre tért emberekre emlékeztet, akiket a rómaiak fojtottak egy jeges tóba. Időnként ­perzsák, arabok, kurdok ­törtek át a hágókon, kifosztották­ a kolostorokat, majd újra csend ült a  tájra, és az élet folyt tovább a megszokott rendben. Némely vélekedés szerint Tur Abdin kolostortemplomai szögletes alaprajzukkal, lépcsős falaikkal az ókori babilóniai hatást őrizve a legrégebbi keleti építészet utolsó képviselői. De Délkelet-Anatóliában találhatunk tizenkétezer éves kultikus helyet is. Gülgöze kétezer éves erődtemploma pedig arról híres, hogy az 1915-ös keresztyénüldözés idején huszonkétezer menekült húzta meg itt magát, akiket hatvan napig ­ostromoltak eredmény nélkül. De vannak itt olyan szent helyek is, melyeket mindhárom egyistenhívő vallás is a magáénak tekint. De az itt élő keresztyénségnek egész hosszú története során a puszta fennmaradásáért kellett küzdenie.

– Ezek szerint az a csoda, hogy egyáltalán fennmaradhattak.

– Igen, a vallások és kultúrák egymás mellett élése itt szinte mindig feszültség forrása volt, de ugyanakkor örök érvényű alkotások is szü­lettek ezen a tájon. Például a ma romokban álló Harrán, az ősi mezopotámiai város kulturális központként a muszlimok uralma alatt is megtartotta a fontosságát. Itt épült a 8. században Törökország talán legrégebbi nagymecsete, a világ első egyetemével. Matematikát, filozófiát ­oktattak itt, és görögről arabra fordítva őrizték meg számunkra a fontosnak ítélt ókori műveket. A műveltség bölcsője és a kultúrák keveredésének színtere is ez a város, ahol még a 9. században is jelentős pogány kultusz­helyek voltak. 1720-ban alapították a Harráni Akadémiát, amely a birodalom szellemi központjává tette a várost, ám a virágzásnak egy hatalmas tűzvész vetett véget, már nem épült újjá régi pompájában. Hosszan ­sorolhatnánk még a keresztyén emlékeket is, ami szétfeszítené egy újságcikk kereteit, így befejezésül egy sajátos, ezen a föld­rengéses vidéken nagyon fontos építészeti emlékre, illetve egy ­fontos magyar vonatkozásra szeretném felhívni a figyelmet. Tur Abdin legszebb temploma máig túlélte a földmozgásokat, aminek titkára nemrég derült fény. Amikor régészek kutatták az alapját, meg­döbbenve tapasztalták, hogy a falak olyan kerekre faragott köveken állnak, melyeken mint egy csapágygolyókon mozdul el az egész építmény, ami annak is bizonyítéka, hogy már régen is tudtak földrengésbiztosan építkezni.

– Mi ennek a tájnak a magyar vonatkozása? 

– Gróf Teleki Pál tudományos munkássága. Törökországban negyvenhét etnikai és vallási csoport él, s különösen érdekes Délkelet-Anatólia etnikai színezete. Közülük a nagyon zárt jezidi vallási csoport például teljesen ­különbözik a környező népektől, és emiatt kifejezetten ­üldözték is őket. Teleki Pál azért járt közöttük, mert tagja volt annak az 1924-ben megalakult Moszul Bizottságnak, amely Irak, Szíria, Törökország esetében szabta meg a határokat. Telekit a kisebbségek helyzetének nemzetközi­ hírű ismerőjeként vették be a bizottságba, s néhány évvel Trianon után, amikor az ő összes tudományos érvét le­söpörték az ­asztalról, különös jelentősége volt annak, hogy legfőbb tekintélyként tekintettek rá ennek a tájnak a népességi és határkérdéseiben­, számomra ennek a ténynek az ismerete is jelentőséget ad mostani utamnak.