Bán Mór elárulta, miért van annyi kendőzetlen erotika és brutális csatajelenet a Hunyadi sorozatban – videóval

A tizennégy kötetesre tervezett Hunyadi regényfolyam Magyarország Babérkoszorúja-díjas szerzője sok szállal kötődik a Jászkunsághoz, illetve a vármegyeszékhely Szolnokhoz. Eredeti nevén Bán János ugyanis bő egy évtizeden át volt a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei napilap, illetve hírportálunk főszerkesztője, napjainkban pedig a város 950. évfordulójának egyes programjaiban is aktív szerepet vállal. Ezúttal nem pár évtizedet a kétezres évek elejének médiavilágába, hanem pár évszázadot, a Hunyadiak korába repülünk vissza vele a múltba. A szimbolikus repülést a napjainkban képernyőn futó televíziós Hunyadi-filmsorozat szolgáltatja, mely mozgóképes alkotásnak a nemzetközi filmpiacon Rise of the Raven (A holló felemelkedése) a címe. Már maga a könyvsorozat eladott példányszámai is rég látott rekordszámokat produkáltak, a filmes változat pedig nézettségében minden konkurens csatornát ver.

– A siker döbbenetes, de mi a véleménye minderről Bán Mórnak?

– Felemelő érzés megtapasztalni azt, hogy a történetet, amellyel lassan három évtizede foglalkozom, filmre vitték, mégpedig ilyen magas színvonalon, nemzetközileg is kiváló minőségben. A filmes változat elkészítésének lehetősége 13-14 éve merült fel először, elképzelhető hát, mennyi munka, mennyi hullámvölgy kísérte ezt a folyamatot.

A Hunyadi-filmsorozat sikere az alkotókat is meglepte

– A végeredmény szerintem a mai magyar filmgyártás egyik kimagasló teljesítménye, és ez még akkor is igaz, ha a sorozat fogadtatásába vegyültek kritikus hangok is. Számítottunk erre, de arra az intenzitásra, hogy milyen gyorsan a közbeszéd egyik legfontosabb témája lett a sorozat, hogy milyen elképesztő mennyiségű cikk és vélemény fogalmazódott meg, arra talán nem. A vélemények elsöprő többsége nagyon hízelgő. Jó érzés látni és megtapasztalni, hogy a nézők zöme ilyen sorozatra várt már régen. Mozgalmas, drámai történetre, jó karakterekre, és a XV. századot megidéző ábrázolásmódra. A nézettség pedig meghaladta legvérmesebb reményeinket is.

– Mit lehet elmondani a regénysorozat és a televíziós széria közti legfőbb különbségekről?

– A tizenkét részes regényfolyam mintegy hatezer oldalt tesz ki. Nem kis időt vesz igénybe az olvasása. Amennyire tőlem tellett, a Hunyadi könyvsorozat korhű módon idézi meg a történelmet, azzal együtt, hogy regénymű lévén az én látásmódomat tükrözi, az én képzeletemmel kitöltve a történelmi krónikák hiányzó lapjait. A könyvek tervezéséhez egyébként éppen az adta az ihletet, hogy erősen hiányoltam a magyar könyvpiacról a történelmünket feldolgozó regény-sorozatokat. Hunyadi a históriánk egyik legjelentősebb hőse, csak a nagyvilágban egyáltalán nem ismerik a nevét. Még idehaza is hézagosak az ismereteink.

– Említette, hogy a premier után akadtak kritikus hangok is. Mit kifogásoltak leginkább?

– Sokan a testiség megnyilvánulását vélték túlzottnak. Már a regények írása elején eldöntöttem, hogy a kort hús-vér emberekkel népesítem be, és igyekszem a késő középkor világát a maga nyers brutalitásában megjeleníteni. Ebbe beletartozik a testiség, vagy a csaták borzalmainak kendőzetlen bemutatása. Ezek nem romantikus regények, nem ifjúsági regények, hanem kimondottan a felnőtt olvasókhoz szólnak. Azt szerettem volna elérni, hogy az olvasó, aki addig esetleg nem volt járatos ebben a korszakban, érezze úgy, hogy egy kicsit ott él a XV. századi magyar királyságban, átéli, és átérzi az akkor élt eleink küzdelmeit és szenvedését, örömeit és kétségeit.

– Ezt a történetet sokféleképpen el lehet mesélni. A regények, és a regényekből készült televíziós sorozat is azt a látásmódot tükrözi, amit három évtizede megterveztem, noha a filmsorozat önálló, autonóm mű, sok ponton mások a hangsúlyai, arányai. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok részlet, cselekményszál, karakter nem fért bele az adaptációba. Mindez főként azoknak tűnhetett fel, akik akár már többször is végigolvasták a megjelent regényeket.

– Viszont a sorozat kivitelezése bőségesen megüti a nemzetközi mércét. Ez lehet a belépőpont a külföldi sikerhez?

– A legfontosabb szerintem, hogy a Hunyadi-regények és a tv-sorozat révén is közelebb kerülünk a korszakhoz és a hőseinkhez. Mi több, azt reméljük, hogy a széria révén talán világszerte is megismerhetik a déli harangszó legendáját, amely mégiscsak Hunyadi Jánosra, és az 1456-os nándorfehérvári diadala emlékeztet az egész világon, minden áldott nap.

– Mit tud, milyen visszajelzések érkeztek a magukénak valló román közösség felől a „magyaros” Hunyadit ábrázoló filmről?

– Hozzám többnyire az Erdélyből érkező üzenetek jutottak el, melyek elsöprő többsége rendkívül pozitív. Nem tagadom, a hozzám érkező leveleket elérzékenyülve olvastam. Azt gondolom, hogy ezt a sorozatot más nézni erdélyi magyarként, vagy vajdasági magyarként. Akik írtak nekem, elmondták, hogy egész életükben a román narratívát sulykolták beléjük, és most végre pazar kivitelezésben látják, megélik azt a változatot, ami szívükhöz és öntudatukhoz is sokkal közelebb áll.

– A Hunyadi-regényciklus írójaként a filmen forgatókönyvíróként is feltüntették a nevét. Volt beleszólása a filmes alkotásba?

– Amiben tudtam, segítettem a forgatókönyvek elkészülését, és bizonyos részletek esetében igyekeztem kiegészíteni a történetet azokkal a hangsúlyokkal, amelyek szerintem elengedhetetlenek ebből a történetből. De már a munka elején tisztában voltam vele, hogy a hatezer oldal cselekményét nem lesz egyszerű még egy tíz részes filmsorozatba sem belesűríteni.

– Várkonyi Zoltán óta talán nem volt ekkora, hazai készítésű, grandiózus történelmi filmeposz, mint most a Hunyadi. Mi a véleménye erről?

– Sokunk számára a Várkonyi Zoltán által rendezett történelmi filmeposzok markánsan hozzájárultak a nemzeti identitásunk alakításához. Ha csak néhány ezer honfitársunk érzi majd közel magához Hunyadit és a kor magyar embereit, megélve küzdelmeiket, akkor már hatalmas lépést tettünk előre. De biztos vagyok benne, hogy sokkal többen élik majd ezt meg. Az ötödik rész után néhány nappal egy játszótér mellett elhaladva azt láttam, hogy a kölykök hunyadisat játszottak; a törökökkel viaskodtak éppen, hogy megvédjék az országot. Ezt látni legalább akkora élmény volt, mint megélni az epizódonként egymillió tévénézőt.