Igazi kincs került elő a szolnoki lakótelepről: ezt tette a tulajdonos, amikor kiderült, mennyit is ér

 A TV2 Kincsvadászok című, nagy sikerű műsora feltárt egy eddig sokak számára ismeretlen területet: a régiségek izgalmas világát. Ebbe a körbe tartoznak a könyvritkaságok is: az egyik legtapasztaltabb szolnoki könyvkereskedő, Bedő Péter elmondása szerint az idők során nagyot változott a szakma. Elárulta: az elején még könnyű volt a könyvekből megélni, például a rendszerváltozás utáni felszabadult légkörben sokan keresték a korábban hozzáférhetetlen tiltólistás könyveket. 

– Elvileg a szocializmusban nem árusíthattunk ilyeneket, csak a raktárban tarthattuk, és időnként jelenteni kellett őket. Nálam soha nem volt ilyen könyv – mondta mosolyogva. – Olyan vevőköröm volt, akiknek a kölcsönös bizalom jegyében kockázat nélkül eladhattam őket. De ezeken a köteteken kívül is bukkantak fel érdekességek – árulta el. 

Egy kuriózum a Széchenyi-lakótelepről 

Elmondása szerint amikor Szolnokon a belvárosi házakat bontották, gyakran találtak régi, ódon könyveket padláson, fészerben, amiket eladásra kínáltak nála. Pályája legemlékezetesebb darabja azonban a Széchenyi-lakótelepről került hozzá. 

– Egy fiatal pár hozta be azzal, hogy örökölték, és nem tudnak vele mit kezdeni. Amikor felbecsültem, és megmondtam nekik az értékét, nagyon boldogok voltak, megpuszilták egymást, és nagy örömmel adták el a könyvet. Egy német nyelvű, a magyarországi török háborúkat bemutató könyv volt, rengeteg metszettel. Az Országos Széchenyi Könyvtár vette meg tőlem, és amikor tavaly a szigetvári Vármúzeumban jártunk, az egyik vitrinben kinyitva ott volt ez a kötet. Na, ekkor megdobbant a szívem, mert azt hittem, hogy soha többé nem találkozom már vele. A legrégebbi könyvem egyébként egy több mint ötszáz éves kötet volt, Temesvári Pelbárt szerzetes és író munkája. Egy vidéki antikváriumba nagyon ritkán kerül be ilyen könyv, ezt sok más kötettel együtt egy fiatalember adta el nekem. Ilyenek ma már csak árveréseken fordulnak elő. De volt dedikált József Attila első kiadásom is, azt egy szolnoki gyűjtő vette meg, bizonyára ma is őrzi – sorolta a könyvkereskedő. 

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szolnoki szakember szerint az eladók tisztában vannak-e úgy általában az értékeikkel. 

Sokszor bizony fel sem fogják az értékét...

– Gyakran túl-, vagy alulbecsülik őket, esetleg nem fogják fel, hogy milyen érdekes, értékes dolog van a birtokukban. Az utóbbiról hadd mondjam el, hogy egyszer hagyatékot néztem át egy lakáson, és az egyik régi könyvben világháborús katonafotókat találtam, hátul rajtuk volt a pontos hely és a dátum. Kérdeztem az eladót, hogy ezeket eladná-e nekem, és mondtam, hogy mennyit ajánlok érte. Megdöbbent, hogy ezekért pénzt ad valaki, az összeg után pedig egyenesen elsápadt, mert mint mondta, nem sokkal előbb két nagy nejlonszatyorral égettek el ilyeneket. Máskor meg valaki abban a tévedésben van, hogy ha valami százéves, az mindig nagyon értékes. Közben lehet, hogy nincs kereskedelmi értéke... 

– A 2008-as gazdasági válság már érezhető visszaesést okozott, amit fokozott az elterjedő internet, mivel sok mindent már ott keresnek, és nem a könyvespolcokon. Például a korábban népszerű szakácskönyvek, művészeti albumok és sok más kiadvány forgalmán látszik ennek a hatása. De fogy a jó minőségű könyv is, bár arra van vevőkör, mert ma is léteznek gyűjtők, de mind ritkábban kerülnek elő kiugró értékű darabok – tette hozzá Bedő Péter. 

Mai napig emlékezetes ez a könyvmentésük 

Nagy András könyvesboltjának a nemzeti irodalom, történelem a fő profilja, de üzlete emellett antikváriumként is működik. Ő többek között egy nagyszabású külföldi könyvmentés történetét osztotta meg velünk. 

– Több évtizedes tapasztalatomból több érdekességet is tudnék említeni. Van egy nagyon jó emigráns kiadásgyűjteményünk, ami a Svájcban működő Duna Könyvkiadó révén került hozzánk. Ez a könyvkiadó 2000-ig működött, amíg a tulajdonosa, Gilde Barna el nem hunyt. Nagykörűi származású feleségével 1956-ban mentek külföldre és Svájcban ott alapítottak egy könyvkiadót. Emellett más emigráns könyvkiadókkal is kapcsolatban álltak:

• Ausztráliából;
• Argentínából;
• és Münchenből

– akikkel könyveket is cseréltek. Ez az anyag gyűlt össze a svájci Fahrwangenben, és amikor megszűnt a kiadó, több tonnányi saját és más könyv maradt utánuk. Amikor a hölgy is elhunyt, Svájcban élő fiától megvásároltam a könyveit, és több teherautóval hoztuk őket haza. Ezek a könyvek nálunk azonnal tiltólistára kerültek volna, például a dedikált Wass Albert-kötetek – részletezte a szakértő. A Svájcból behozott könyvek akkor komoly érdeklődést keltettek a gyűjtők körében. 

Különböző nyelvűek a könyvritkaságok

– Például ránk talált egy pesti gyűjtő, aki egész könyvtárat szedett össze emigráns irodalomból. Neki sok hiányzó tételét tudtuk pótolni, főleg ausztráliai, argentin kiadványokkal, amiből itthon tényleg alig-alig lelhető fel, vagy volt fellelhető példány. Sokan megörültek ennek a lehetőségnek, számos visszatérő gyűjtőnk van – fűzte hozzá. 

– Egy szolnoki régiségkereskedőtől, amikor bezárta az üzletét, az 1600-as évekből való kötetek is kerültek hozzánk. Jórészt latin szövegűek voltak, de az 1700-as évekből már akadt magyar nyelvű kötet is. De harminc év alatt sok minden átment a kezünkön, rengeteg számozott, vagy dedikált példány. Árverésre való, milliós értékű könyvünk ugyan nem volt, de százezres nagyságrendű ritkán előfordult – zárta Nagy András.