Régészeti kuriózum: a piramisoknál is régebbi leletekre bukkantak a Jászkunságban – videóval

Időről időre újabb és újabb, több ezer éves régészeti tárgy kerül be a szolnoki Damjanich János Múzeumba, melyek közül, a leletfeldolgozásuk után az intézmény „Élők háza, holtak hazája – Tízezer év települései és temetkezései a Tisza mentén” címmel három évvel ezelőtt újonnan megnyitott állandó kiállítása vitrinjeit is gazdagítják. Ezúttal a közelmúltban fellelt rézkori leletek „történetét” igyekszünk feltárni szakember segítségével.

Az egyik nagyon érdekes rézkori vitrin mellett Kiss Henrik Ferenc önálló régész, múzeumbarát önkéntes néhány közelmúltban felszínre került régi eszközöket mutat be.

– A vitrinben olyan tárgyak láthatók, melyek Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első fémtárgyait képviselik. Manapság természetesnek vesszük, hogy körbevesznek bennünket a fémek, de ezek első tömeges feltűnése Kr. e. 4500-ban következett be Európában.

A korábbi évezredekben csak

• ékszerként;
• bőrlyukasztóként;
• vagy varrótűként

használt fém, pontosabban a tiszta, ötvözőanyag-mentes réz eleinte presztízsértékű lehetett, majd a bányászati technikák és a metallurgia fejlődésével szinte mindenki számára elérhetővé vált. Erre az időszakra tehetjük az első fémből készült fegyverek megjelenését is, amely az ember ember elleni harc elkövetkező évezredeit is meghatározta. A kiállításban szereplő darabok mellett, 2016-tól több mint egy tucat hasonló tárgy került be a szolnoki intézménybe a fémkeresősöknek köszönhetően és az a szám valószínűleg a jövőben tovább fog nőni.

– Milyen korúak ezek a tárgyak?

– A legidősebb tárgy nagyjából 6000, a legfiatalabb feltehetően 4800 éves. A legrégebbi tárgy egy, a Csépán előkerült, úgynevezett Hajdúszoboszló-típusú laposbalta, mely a tiszapolgári és a bodrogkeresztúri kultúra átmeneti fázisához köthető, Kr. e. 4000 környékéről.

A „magyar” rézkori leletek is rendkívül értékesek

– Fontos megemlíteni, hogy ezek a tárgyak időben megelőzik az egyiptomi piramisok építését, ahol is ezekhez hasonló eszközökkel készítették el a monumentális építményeket. Hazai viszonylatban ilyen volumenű építkezések nem történtek, de ezek a tárgyak, a státuszszimbólum jellegük mellett a fa- és bőrfeldolgozás fontos elemeit képezték.

– A laikusok számára nem egyértelmű, hogy ezek közül melyik a fegyver és melyik az eszköz?

– A csákányok és laposbalták alkalmasak emberi élet kioltására is, de újkori analógiájukat figyelembe véve a földműveléssel és az erdőgazdálkodással is összekapcsolhatóak. A vékony, négyzetes testű laposbalták famegmunkáláshoz, vagy állati bőrök lehúsolásához is alkalmazhatóak, de az igazán fegyvernek számító eszközök azok a tőrök. Ezek a középső rézkorban jelennek meg nagyobb számban, ilyen korai példányokat láthatunk az állandó kiállításban is, melyek Rákóczifalván bukkantak elő.

– Egyel fejlettebb változatuk a késő rézkorban jelenik meg a nittszeges tőrök képében. Bár méretük kicsi és anyaguk könnyen deformálódik, ezek mégis olyan eszközök, amelyek a kardok előfutáraként értelmezhetőek. Ha nem is használták harchoz ezeket, de valószínűleg férfiak státusszimbólumai voltak. Hasonlóan mint az ománi Khanjar, a jemeni Jambiya vagy a Kaukázusban gyakori Qama elnevezésű fegyverek.

– Mely korszakhoz kapcsolódó tárgyakról beszélünk?

– A magyarországi és a külföldi őskorkutatásban is a különböző korszakokat gyakran az általuk használt anyagokról nevezik el, így nyilván van pattintott kőkor, csiszolt kőkor és a fémek megjelenésével belépünk a rézkorba, majd az abból kialakuló bronzkorba, mait végül a vaskor követ, mint utolsó őskori korszak. A bronzkor a metallurgiában csupán technológiai változást jelent, mégpedig kezdetben az arzén majd az ón ötvözőanyagként történő hozzáadása a rézhez. A rézkori tradíciók nem törnek meg a kora bronzkorban, csupán átalakulnak. Ezért ezt a két, látszólag elkülönülő korszakot egy szerves fejlődés jellemzi.

– Ezek az eszközök, tárgyak mely területekről kerültek elő?

– A most bemutatott tárgyakat kivétel nélkül a múzeum lelkes önkéntesei találták 2016 és 2024 között. A 2025-ös évben ugyan meg nem került elő rézkori tárgy, de ez csak idő kérdése. Kiemelkedő darab a Tiszajenőn talált Jászladány-típusú, ellentett élű rézcsákány, amely két darabban került elő. Ezt a példányt mondhatnánk a terepi kutatás vezérleletének, de korántsem ez a tudományosan legfontosabb példány a gyűjteményben.

– A kutatást, illetve a korszak fémtárgyainak feldolgozását egy, a Törökszentmiklós határban talált, Cucuteni-típusú, késő rézkori tőr indította el, amely az alföldi előkerülésnek köszönhetően unikálisnak mondható. Ennek párhuzama Sármellékről és Lovasról ismert. A törökszentmiklósi mellett Rákócziújfalu és Tiszaföldvár határában is előkerült egy-egy hasonló példány.

– A hazai szakma részéről melyek számítanak ritkaságnak?

– Az Altheim-Vinča-típusú laposbalták, vagy laposvésők közül vármegyénkben négy darab bukkant elő. Érdekes módon egy-egy lelőhelyen, mint például Mesterszálláson, ezekből három egymáshoz közel került dokumentálásra. Heves vármegyében, Aldebrőn kapásból négy, Bács-Kiskun vármegyében egy nemrég felfedezett depóból rögtön hét ilyen példány látott napvilágot. Elterjedésüket tekintve a Balkántól egészen Lengyelországig, Oroszországtól Németországig vannak adataink. Hazai összefoglaló mű azonban még nem készült róluk, így Magyarország helyén egy nagy lyuk tátong a témával foglalkozó külföldi szakirodalmakban. Az előbb említett tárgyak a rézkor végén jelentek meg és valószínűleg a bronzkorban is használhatták ezt az eszköztípust. Itt megoszlik a kutatók véleménye. Én a rézkori keltezés mellett törnék pálcát.

– A legújabb leleteket már feldolgozták?

– Mondjuk így, hogy a tárgyak feldolgozása elkezdődött. Először 2024-ben, egy egyetemi szakdolgozat okán vizsgálták meg az eszközöket, majd idén a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke egyik kiadványában jelenik majd meg egy kisebb tanulmány is a jászkunság vármegyei példányokról és azok értelmezési lehetőségeiről. A jövő feladatai közé tartozik a tárgyak archeometallurgiai vizsgálata, amely pontos adatokat fog szolgáltatni a tárgyak fém-összetételéről és esetlegesen a nyersanyaguk származási helyéről. Távlati cél még az összes hazai, eddig közölt, vagy közlésre váró késő rézkori, vagy gyanúsan késő rézkori laposbalta publikálása is, amely azért éveket vesz igénybe. Ha mód lesz rá a jövőben, úgy a nagyközönség is megtekintheti a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei eszközöket és fegyvereket a hónap műtárgya időszakos kamarakiállítása keretén belül – fejezte ki reményét Kiss Henrik Ferenc múzeumbarát önkéntes régész.