Ez most valami egészen más – Sweet Charity egyedi módon keresi a boldogságot a Szigligetiben

A Szolnoki Szigligeti Színház 2024-25-ös évadának negyedik bemutatott darabja a Sweet Charity. Lassan ocsúdva fogadták anno a Broadway-n és a filmvásznon is, ám amikor megértésre talált, nem menekülhetett a díjesők elől. A címszereplőt hajdanán megformáló Giulietta Masina és Shirley MacLaine neve védjegy lett a nemzetközi színházi változatokban. Magyarországon is számos teátrum színpadra állította az igaz szerelemre és beteljesült boldogságra vágyó New York-i utcalány történetét. A Szigligeti most először. Ilyen a szolnoki Sweet Charity.

Charity Masina Valentine (Biró Panna Dominika) Manhattan piros lámpás lokáljaiban férfiaknak „adakozó”, tiszta szívű, nagy lelkű naiv lány, aki annak ellenére „hisz a mesékben”, hogy vélt szerelmei lépten-nyomon becsapják, átverik, megalázzák. Saját „kolléganői” is kinevetik, kigúnyolják az örök boldogságkereső hiszékenysége miatt, ám Charity csak a következő páciens megérkeztéig szomorú. Minden újabb kuncsaftban újabb szerelemre lel. Menthetetlenül gyógyíthatatlan…

A rendező Béres Attila és a dramaturg Vörös Róbert nem először dolgozik együtt magyar színházakban, s nem először dolgoznak együtt Sweet Charity-vel. Annyi bizonyos, hogy egyedivé, szolnokivá formálták Federico Fellini legendás filmjét és Bob Fosse ikonikus musicalét a Szigligetiben. És ez nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a szereplők nem gyakori kiszólása azonosítottan „tiszapartias”, mely színházi gegek fele részben ülnek, fele részben erőltetettek. A helyi jellegzetességet a magas szinten produkáló társulat jelenti. Mert bár a musical műfaját szabadnak és könnyűnek jegyzik, a sikeres előadásig szigorúan kötött próbafolyamokon és fárasztó, alázattal elvégzett edzésmunkákon át vezet az út.

Mozgalmas, egyedi darab a szolnoki Sweet Charity

Annyi bizonyos, hogy tehetségével rövid idő alatt Szolnokon (is) többször bizonyított Biró Panna Dominika esténként hátára veszi a színpadot, hovatovább a Kánaán lokált, no meg a Pompei Night Klubot, és a prózai alakításokon túl szinte végigtáncolja és énekli a darabot. Nem egyedül érdemeli ki azonban a dicsőséget. Prostitársai, Pallas (Molnár Nikolett), Gagarina (Kertész Marcella), Dietrich (Cseke Lilla Csenge) és Rosie (Pertics Villő) tartják vele a szapora lépést, a színművészek mozgás- és énektudását a zenés darabokra szakosodott teátrumok is megirigyelhetik…

A főbb szerepeket alakítók közül Dósa Mátyás (Oscar), Barabás Botond (Vittorio) és Zelei Gábor (Steven atya) játéka magvas, de ezúttal a színpadi énekesek és táncosok, azaz vendégek, hittérítők, városlakók háttérmunkája is nagyban támogatja a közös sikert. A Rimóczi Mónika karmester által vezényelt Szolnoki Szimfonikusok hangszeresei a zenekari árokban is szolgáltatják a magas kultúrát, illetve látványban igen illő és tetsző a koreográfus Szűts Rita mozgásfilozófiája.

Varró Dániel dalszövegei jelentősen eltérnek a gyermekek körében igen közkedvelt „Akinek a kedve dacos” meseműfajtól, ezért az erotikusan kéjes, pikáns közlések legalább szülői felügyeletet, ha csak nem minimum 12-es karikát igényelnének a darab megtekintéséhez.

A szolnoki Sweet Charity drámai végjátéka ellenére is könnyed és fogyasztható, a jelenkorunkra vonatkozó mondanivalója viszont nem a szolnoki gegek miatt lesz emlékezetes. Valentine az örök remény, a boldogság, a szeretet, a lelki tisztaság, az adakozás és a szerelem egyetemes nagykövete, aki a hite miatt bizonyosan nem rogyhat földre. Talán csak egyszer. Ám akkor végérvényesen...