Pótszéket is be kellett tenni, akkora volt az érdeklődés a különleges előadás iránt

A „szerelmét megőrzi Katyusa” – csendült fel a dal a balalajka húrjain, és hirtelen úgy éreztük, már nem is Szolnokon vagyunk, hanem valahol a Volga partján, ahol a történelem és a szerelem egyszerre élnek tovább. Ezzel a varázslattal ajándékozta meg vendégeit Kolozsvári András és a felesége Kátya Morozova, a Vershegy Ferenc Könyvtárban rendezett című Utazás Leningrádból Szentpétervárra előadáson.

Hogyan is történt az "Utazás Leningrádból Szentpétervárra"

Nevük mára elválaszthatatlan Szolnok városától, ahol a nemzetközileg is elismert, autentikus orosz éttermüket, a Balalajka Orosz Bisztrót működtetik. Ez a családi vendéglő valódi turisztikai célpont, ahol az ízek és a történetek kéz a kézben járnak. 

De most nem az ételeké volt a főszerep. Szolnokon a Verseghy Ferenc Könyvtárban rendezett „Utazás Leningrádból Szentpétervárra” című élménybeszámolóra akkora volt az érdeklődés, hogy pótszékeket kellett behozni, és így is alig fért el a közönség. Nem csoda. A szibériai gyökerekkel rendelkező András és szaratovi születésű felesége, Kátya családi történetei, emlékei a volt Szovjetunióból és a mai Oroszországból megunhatatlanok, regénybe illők, egyszerre meghatóak és elgondolkodtatóak. Az este különlegessége az volt, hogy András nemcsak mesélt arról, hogyan ismerkedett meg szerelmével, Kátyával, hanem mindezt szerelemmel teli tekintettel tette, amitől a történetei még személyesebbé váltak.

Az est fényét emelte, hogy Kátya, aki a házasságuk előtt a leghíresebb orosz balalajka együttesben játszott, jelenleg pedig Magyarország egyetlen professzionális balalajka-előadóművésze, az este folyamán orosz dalokat adott elő, amit a közönség együtt dúdolt vele. A hangulat egyszerre volt bensőséges és ünnepi. A zene, a történetek és az ízek együtt idézték meg azt a világot, amelyről András mesélt. Az előadás élményét tette teljessé a tőlük megszokott vendégszeretet, a könyvtárba érkezett vendégeket szamováros teával és frissen sült piroggal kínálták.

A rendezvény végén sokan maradtak beszélgetni, kérdezni, közösen emlékezni. Mert ha valami, akkor ez az este bizonyította: a múlt nem csak történelem, hanem élő hagyomány, amit érdemes újra és újra elmesélni.