Ha felolvasnak a gyerekek a piacon, könyvet vihetnek haza

Azt mondják, a harag nem jó tanácsadó. Az első felindulás azonban – úgy tűnik – lehet az! Sőt, annál sokkal több is.

– Egyik délelőtt a helyi bolhapiacon árultam ezt-azt, amikor megállt tisztes távolságban előttem egy nyolc év körüli kisfiú a szüleivel – meséli a tiszaföldvári Farkas József.

– A használt könyveket mustrálgatta messziről. Lelkesen fordult a szüleihez, hogy vegyenek neki egyet, de anyja azonnal rávágta, hogy azok túlságosan drágák, nekik aztán nincsen pénzük ilyen felesleges dolgokra. Hiába mondtam, hogy jöjjenek, nézzék meg, alig egy-kétszáz forintba kerülnek csak a könyvek, a szülők nem tágítottak. Visszafelé újra a piacon keresztül jöttek. Láttam, hogy szatyruk akkorra már megtelt, dobozos sörökkel például… A kisfiút közel sem engedték az asztalomhoz. Ekkor fogant meg bennem a „felolvasós” gondolat.

József – aki egyébként postásként dolgozik a városban – elmagyarázza, kezdeményezése arról szól, hogy minden tizennégy év alatti gyerek jusson könyvhöz, aki szeretne olvasni. A pénz nem lehet akadály!

– Azok a fiatalok, akik megkeresnek a bolhapiacon és egy ott kiválasztott könyvből felolvasnak nekem pár sort, ingyen hazavihetik a kiadványt – magyarázza. Az elmúlt hónapokban városszerte híre ment a meglehetősen szokatlan kezdeményezésnek, József lett a „könyvesbácsi”, aki akkor boldog, ha egy kisdiák olvas.

– Néhányan meglepődnek az „akciómon”, mások valamiféle hátsó szándékot sejtenek a dolog mögött. Persze, főleg a felnőttek! Páran nem is engedték elfogadni gyermeküknek a könyvet. Olyan is akadt, aki zavartan hozta vissza, hogy „bocsánat, a gyerek elvitt egy könyvet, de én visszahoztam…” A legtöbben viszont boldogan figyelik, hogy lányuk-fiuk milyen bátran, ügyesen olvas fel hangosan a piac kellős közepén.

Kiderül, hangos olvasás nélkül nincsen üzlet, mindenkinek túl kell esni az „előadáson”, hogy megkaphassa a kiszemelt árut. Az mindegy, hogy valaki folyékonyan olvas vagy akadozva, lényeg az akarás.

– Nem mindegyik fiatal mer megszólalni előttem. A hangos olvasás manapság sokuknak ciki. Néhányan zavartan motyogják – miután kiderültek a feltételek –, hogy dolguk van, el kell menniük. Mások esdeklő tekintettel néznek rám, hátha szereplés nélkül is „bizniszelhetünk”. Tévednek. Nem lenne igazságos a többiekkel szemben – vélekedik a férfi. Elmeséli azt is, hogy a bátor, olvasó kicsik bármilyen kiadványt hazavihetnek.

– Múltkor egy kislány a „Jókai összesből” választott egy értékesebb darabot. De olyan szépen hangsúlyozott, olyan ügyes volt, hogy örömmel nyújtottam át ajándékát. Ha pedig valamelyik szülőnek eszébe jutna mégis kifizetnie a könyvet, a pénzt biztosan nem fogadnám el. A gyerek ugyanis megdolgozott érte, megérdemelte! Hogy ez nekem nem nagy üzlet? Anyagilag tényleg nem. De ha csak egy gyerek is segítségemmel közelebb kerül az irodalomhoz, a könyvekhez, sikeresnek tekintem a vállalko­zásomat.

Amíg van könyv, lesz akció is

A tavaly nyár óta tartó „Olvass fel és vidd a könyvet” akcióban gyorsan fogynak Jókai és Mikszáth könyvei, valamint az útikönyvek. Ezek a legnépszerűbb olvasnivalók. Farkas József hangsúlyozza, a gyerekek nem élnek vissza bizalmával: nem akadt még olyan diák, aki szenvtelen módon ötször, tízszer visszament volna hozzá az ingyenkönyv reményében. Ha pedig egyszer egy komplett osztály állna standja elé, az se gond. Józsefnek mindegy, hogy egyszerre vagy alkalmanként visznek el ugyanannyi könyvet. A felolvasóakció addig folytatódik, amíg kitart ötezer darabos könyvtára.