Nem mindennapi stílusban zenél a martfűi banda

– A zenekar ebben a formában, Rongyszőnyeg néven 2014 óta létezik – kezdte Székácsné Tálas Gabriella, a zenekar énekese. – De összességében már több mint tíz éve ismerjük egymást. Korábban csak alkalmanként muzsikáltunk, mások által megzenésített verseket játszottunk.

– Nem mindig értettünk egyet Gabcsi dalválasztásaival – vette át a szót Balázs Árpád Csaba, aki gitározik és énekel is a csapatban. – De egyszer azt mondta: „Azt csinálhattok vele, amit csak akartok”. És talán kijelenthetem, hogy ezzel a mondattal alakult meg a Rongyszőnyeg zenekar.

Ezután már szabadabb kezet kaptak és igyekeztek minél színesebbet alkotni. Ahogy ők fogalmaztak: bluesosabb, stoneresebb dallamvilágot belecsempészni a dalokba.

– 2014 őszén kaptuk egy felkérést, hogy játszunk nemzetközi közönség előtt. Ez elég komoly alkalom volt ahhoz, hogy nevet is válasszunk magunknak – folytatta a zenekar énekesnője. – A névválasztást Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versciklusa ihlette, melynek egy darabja is szerepel repertoárunkban. Emellett az általunk előadott dalok sokszínűségére és újragondoltságára is igyekeztünk utalni.

– Az említett felkérés annyira jól sikerült, hogy meghívást kaptunk 2016 nyarán egy Franciaországi turnéra – árulta el Árpi. – A turné előtt pár héttel készült el az első, saját rögzítésű és keverésű bemutatkozó anyagunk „Fellegajtó” címmel.

Arra a kérdésre, hogy milyen stílust képvisel a zenekar, nem született egyértelmű válasz.

– Nehezen meghatározható, talán nem is muszáj behatárolni – mondta az énekesnő. – Sokfélék vagyunk, mindannyian adunk valamit magunkból. Ha nagyon hozzáértőnek akarunk tűnni, mondhatjuk azt is, hogy jazzy akusztik altergrunge zenét játszunk. Egy biztos: ami éppen jön, abból építkezünk. Ez nem egy tudatos folyamat – tette hozzá Árpi.

A zenekar öttagú. Balázs Árpád Csaba– gitár, ének, Czene Dávid – ütős hangszerek, Nagy Fanni – basszusgitár, Papp Gergő – gitár, ének, Székácsné Tálas Gabriella – ének.

– A zenei ötletek Árpitól és Gergőtől valók, a szövegek egy része tőlem származik – részletezte az énekesnő. – Szerencsés találkozás volt a miénk. Nem csak zeneileg, de emberileg is nagyon egymásra találtunk, barátok lettünk. Úgy gondolom, a barátságból, lelki kötődésből adódó összhang kell ahhoz, hogy harmonikusan tudjuk együtt dolgozni, és születhessen valami egyedi, csak ránk jellemző. Valami, ami másoknak is örömet szerez.

A zenekar másik hölgy tagja, Fanni gyerekkora óta zenél, kezdetben klasszikus gitárzenét tanult akusztikus gitáron. Később elkapta a metál zene lendülete, így vett egy elektromos gitárt is.

– Pár éve váltottam basszusgitárra a Rongyszőnyeg kedvéért -mondta. – A zenekar többi tagja egy gimnáziumban töltötte mindennapjait, ott találtak egymásra, míg én máshol tanultam. Több fellépésüket is hallottam, és nagyon tetszett a zenéjük. Szerettem volna én is a részese lenni, ezért úgy döntöttem, hogy basszusgitárt ragadok és csatlakozom hozzájuk.

Árpi, a csapat egyik férfihangja 13-14 éves korában megtalálta nagybátyja régi, Elvis matricás gitárját és beállt a tükör elé zenére játszani. Mint elmondta, természetesen azt sem tudta, mit csinál.

– De azt igen, hogy rocksztár akarok lenni – emelte ki. – Ezért általános iskolában elkezdtem gitározni tanulni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De nem adtam fel, és örülök, hogy így tettem. Mert ha kimaradt volna a zenélés az életemből, akkor sokkal szürkébb lenne minden.

Hozzátette, mindig elektromos gitáron szeretett volna zúzni. Sok évbe telt, míg a kezébe akadt egy, aztán már le sem akarta tenni.

– Mára azonban fordult a kocka, és az elektromos gitárom porosodik többet – mondta. – A lényeg, hogy rátaláltam azokra a kis érzésekre, apró, kis finomságokra, amiktől szeretem csinálni ezt a zenekart.

Gergő, a másik férfihang már óvodás korától a zene rabja.

– Ez annak köszönhető, hogy az apai nagyapám is zenész volt – árulta el. – Sajnos őt nem ismerhettem, de édesapámban is megvolt a hangszerek szeretete, így volt otthon egy-egy szájharmónika, kis szintetizátor, amiket sikerült kiskoromban ellopkodni. Már nagycsoportban azt kérte, hogy zeneiskolába járhasson, így kezdett el zongorázni tanulni.

– Később került a képbe a gitár. Szerencsére volt otthon egy az öcsém fellángolásának köszönhetően, amit 15-16 évesen előszedegettem. Azt se tudtam, hogy kell behangolni, ezért így rendkívül nehéz volt rajta játszani – mondta nevetve. – Aztán egy balkezes haverom megtanította a Red Hot Chilli Pepperstől a Californication-t, és végképp nem akartam letenni többé. Immáron több mint húsz éve foglalkozom a zenéléssel. Még semmit nem csináltam ennyire kitartóan – folytatta Gergő.

– Mindenféle stílust hallgatok. Azért szeretem a Rongyszőnyeget, mert akárhány dalt írunk, mindig vannak új ötletek, új mélységek, amiket cseppet sem érzek erőltetettnek. Nagyon izgalmas ezekkel az emberekkel együtt dolgozni. De hát persze, hogy az, ha a barátaival lehet az ember – mosolygott.

Gabinak, az énekesnőnek ugyancsak létszükséglet volt a zene világ életében. Nem csak hallgatni szerette, de játszani is.

– Kisgyerekkorom óta énekelek kórusban. Ez egy nagyszerű dolog, emberformáló – mondta. Tíz évig tanult zongorázni. Ahogy fogalmazott, a komolyzene útján indult el, és időnként egy népzenét játszó zenekarban is énekel.

– Viszonylag későn jött el az életembe ez a nagyon izgalmas, talán alkotónak is nevezhető időszak a Rongyszőnyeggel. Elmondhatatlan öröm, és nagyon hálás vagyok érte – tette hozzá.

A zenekar tagjai elárulták, egyre többfelé és többféle rendezvényre hívják őket.

– Kezdetben iskolai, városi rendezvényeken léptünk fel, kiállítás megnyitókon, klubkoncerteken. Később már bátorkodtunk bejelentkezni fesztiválokra is. Így jutottunk el pl. Garábra a Tű fokán Fesztiválra – mondta Gabi. – Idén már ott voltunk a Szolnoki Dal Napján is, zenéltünk Budapesten a Trip koncerthajón, a Martfű Örökzöld Tisza Fesztiválon, a Damjanich Múzeum udvarán több ízben, és adtunk műsort a Megavers tehetségkutató versenyen is.

– Úgy gondolom, elég sokszínű zenét játszunk, ami elég széles korosztályt tud szórakoztatni – tette hozzá Árpi.

Mindannyian úgy látják, a következő időszakban Szolnok lesz a koncertezős helyük. De kiemelték, természetesen másfelé is nyitottak. Szóval lehet minket hívni bátran, a facebookon megtalálni minden elérhetőséget – hangsúlyozta mosolyogva Gergő.

A 2018-as évvel kapcsolatban elmondták, sok felkérésük volt és sokat is tanultak idén.

– Segítő barátokra leltünk a Szolnoki Dal szervező csapatában – árulta el Árpi. -Az utóbbi 1-2 hónapban kicsit lelassítottunk. Már egy ideje érlelődnek témák, ötletek, most ezekre próbálunk rákoncentrálni. A 2016-os Fellegajtó című lemez óta már született legalább 4-5 dal, amit játszunk is a repertoárunkban. De vannak olyanok is, amik még nem kerültek közönség elé, most ezeken dolgozunk.

Hozzátették, tervben van egy új lemez felvétele is. Ha minden jól megy, akkor október-november környékén kezdenek neki a felvételeknek.

– Kevésbé hasonlít majd az első lemezre, de úgy gondolom, sikerült fejlődnünk – árulta el Árpi. – A borítót Pintér Zsolt tetováló művész tervezi majd, aki nem elhanyagolható módon gyönyörűen fest is. Ezt a lehetőséget a Szolnoki Dal Napján rendezett tehetségkutató külön helyezésünkkel nyertük.

A jövővel kapcsolatban Fanni elárulta, a lemez elkészülte után egy újabb turnét terveznek.

– Egyre jobban érlelődik bennünk egy erdélyi turné gondolata, hiszen Árpi onnan származik. De szeretnénk az országon belül is egyre több helyre eljutni. A Dunántúlon például még sosem zenéltünk.

Mint mondták, a következő évi fesztiválszezont is igyekeznek kihasználni. Szeretnének újra zenélni a már fentebb említett helyeken, de természetesen új fesztiválokra is szeretnénk majd eljutni.

– Terveink között szerepel egy videóklip elkészítése, és vannak már újabb dalötleteink is, amik azonban majd csak a következő lemezre kerülnek fel – zárta a beszélgetést Fanni.