Verebes György festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten

A kiállítás megnyitóján díszvendégként Lévai Anikó méltatta a műveket. A Szolnoki Művésztelep művészeti vezetőjeként is tevékenykedő Verebes György munkásságával összefüggésben a Tisza-parti alkotók jelentőségét is kiemelte.

Mint elmondta, valamennyien sokat köszönhetünk a kemény munkának, amely által megszületett az, amit több mint egy évszázada Szolnoki Művésztelepnek és festőiskolának hívunk.

– Szolnok és a művésztelep ma már olyan megbonthatatlan egységet alkot, hogy egyik sem létezne a másik nélkül. A művészteleptől pedig elválaszthatatlan vezetőjének, Vere­bes Györgynek személye, akinek művei kigondoltak, de nem túlgondoltak.

– Gondolatokat ébresztenek, de nem erőltetnek ránk kész gondolatokat – hangsúlyozta Lévai Anikó.

– Arcok és kezek – vagyis a legkifejezőbb emberi testrészek. Verebes György hitvallása nem a forradalmárról, hanem a szakmai alázatról szól: a türelmes tapasztalatszerzésről és a kitartó alkotómunkáról.

– Egy-egy mozdulatot, egy-egy érzést ragad meg – mégis van bennük valami közös.

„Verebes György képes ezt a közöset felmutatni a teremtésből.”

Mint kiemelte, minden Verebes György által megfestett portréban és kézben felfedezhetjük ismerőseinket, régi osztálytársainkat, akár szüleinket és gyermekeinket is, mert minden ábrázolt mozdulat egy-egy érzést közvetít, és van bennük valami közös, ami a teremtésben gyökerezik.

– Opus, vagyis mű. Ez a címe a ma megnyíló kiállításnak, és Verebes György műveihez nem is kell ennél több magyarázat.

– Nincs szükség értelmező kiállításcímre és jelzők sokaságára. A művész itt a Teremtő maga: egy ember megalkotója.

– A festőművész pedig éppen ilyen alázattal és kifinomult mesterségbeli tudással teremti újjá ezt az egyetemes művet – jelentette ki Lévai Anikó.