2018.05.08. 10:23
Interjú: fókuszban az utánpótlás
Hat kosárlabda-egyesület kapta meg a napokban az akadémiai rangot az országos szövetségtől. Köztük volt a Szolnoki Sportcentrum is, amelynél eddig is magas színvonalú szakmai munka folyt, de ennek a változásnak köszönhetően új perspektívák nyílhatnak meg, többek között erről is beszélgettünk Tasnádi Zoltán szakosztályvezetővel és Pór Péter szakmai igazgatóval.
Pór Péter (balra) és Honti Viktor (guggol) csapatával a legutóbbi tornán.
Fotó: Fodor Orsolya
– Hogyan kell elképzelnünk az akadémiai rendszert az önök sportágában?
– Néhány évvel ezelőtt felépítette az akadémiai projektet a honi szövetség (MKOSZ) és ez azóta is jól működik – kezdte Tasnádi Zoltán.
– Az első körben tizenhárom egyesület kapta meg a jogosultságot, de nem örökérvényűen. Időközönként auditot tart egy független szervezet és felülvizsgálja az összes intézményt, nem csak az újonnan belépni szándékozókat.
– Több szempont alapján történik az értékelés, és azok a szakosztályok nyerik el a Nemzeti Kosárlabda Akadémia besorolást, amelyek a különféle mérések alapján összességében nyolcvanöt felett teljesítenek.
– A Szolnoki Sportcentrumnak ez sikerült, ami nem a véletlen műve, hiszen 2017 januárja óta készülünk arra, hogy akadémiai szintre emelkedhessen az itteni képzés, és az MKOSZ április 24-i elnökségi határozatának értelmében hivatalosan is megkaptuk az akadémiai licencet.
– Milyen feltételeknek kellett megfelelni?
– Jelentős infrastrukturális, tárgyi és humán erőforrásra is szükség van. Megfelelő számú edzéslehetőség biztosítása és nem csak a kosárlabdára gondolok, hanem többek között a kondicionálós edzések megszervezésére.
– Előírás volt, hogy a szakmai munkának élesen el kell különülnie az operatív tevékenységektől, leegyszerűsítve: ne az edző legyen a technikai ügyintéző. Az akadémiának külön jogi, pénzügyi, szakmai és kommunikációs vezetővel kell rendelkeznie.
– Az orvosi hátteret meg kell teremteni, amiben nekünk nagy segítségünkre van a MÁV Kórház, dr. Rudner Ervin vezetésével. Továbbá számos menedzsert is foglalkoztatunk majd, akiknek meglesz a specifikus feladatuk.
– Mely korosztályokat fogja érinteni ez a program?
– Külföldön alapvetően a tizennégy és tizennyolc év közötti korosztály számára működik az akadémiai képzés, mi azonban fontosnak tartjuk, hogy már hatéves kortól elkezdődjön egy alapképzés, amire a későbbiekben lehet építeni.
– Több partneregyesülettel is van szerződésünk a megyéből, ilyen például egy mezőtúri, jászberényi, karcagi és egy kisújszállási általános iskola diáksport egyesülete. A válogatott szintű kadet vagy ifjúsági korúak pedig az ország bármelyik területéről érkezhetnek hozzánk.
– Milyen jövőképet tud ígérni az akadémia a tehetséges gyermekek számára?
– A Szolnoki Olaj KK-val van megállapodásunk, mely szerint a legrátermettebb és legügyesebb fiatalok a klubhoz kerülnek tizenhét-tizennyolc évesen, első lépésként természetesen a junior együtteshez, majd később akár a felnőtt csapathoz is.
– Szakmai téren milyen újdonságok várhatóak?
– Először is szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni az egyéni és kiscsoportos képzésre, külföldi példák is azt mutatják, hogy ez jelenti a jövőt. A kosárlabda ugyan csapatsport, de magas szinten csakis kiválóan képzett egyénekkel lehet művelni.
– Emellett pedig tizennégy éves kortól jelentős szerepet fognak kapni a kondicionális, fizikumot erősítő gyakorlatok, hiszen roppant fontos, hogy ne nyomják el a játékosainkat a palánkok alatt – zárta mondanivalóját Tasnádi Zoltán.
– Hol zajlanak az edzések? – faggattuk Pór Pétert a szakmai munka részleteiről.
– A Tiszavirág Aréna, a Széchenyi Gimnázium sportcsarnoka és a Zöld Ház lesz a fő bázisunk, emellett pedig a város több iskolájában is zajlanak majd a tréningek.
– Az edzői stáb hogyan áll majd össze?
– A hat akadémiai csapatunkkal tizenkét edző foglalkozik. A munkánkat segíti továbbá egy orvosi stáb, rekreációs szakemberek, az egyéni képzéssel foglalkozó kollégák, és kondicionális edzők.
– Az eddiginél több trénerünk lesz, de a létszám szinte soha nem lesz állandó, hiszen lesznek szakemberek, akik csak részfolyamatokat látnak el. Külön öröm számomra, hogy több szolnoki fiatalemberrel dolgozhatunk együtt, akik maguk is a sportiskolai rendszerben nőttek fel nálunk.
– Az ő képzésükre is nagy energiákat fordítunk, hiszen a városhoz és az akadémiához való kötődés sokat lendíthet a munkán.