Az első osztályban folytatja a mezőtúri Juhász Gréta

Az előzményekről annyit, hogy csapatunk parádés játékkal, imponáló fölénnyel nyerte meg a tornát, hiszen a csoportkörben elért három magabiztos győzelem, a középdöntőben pedig Franciaország (20–16) és Horvátor­szág (35–24) ellen is diadalmaskodott a szlovéniai kontinenstornán, majd az elődöntőben 33–26-ra verte Svédországot.

Juhász Gréta amondó, hogy szép lassan már sikerült megemészteni a sikert.

– Szerencsére jól sikerült az Eb, a vártnál is magabiztosabban nyertük a finálét, nagyon boldogok voltunk a lefújás után – emlékezett vissza Gréta, aki az elmúlt években a Boglári Akadémia-SZISE soraiban játszott.

– Másnap már haza is indultunk Celjé­ből. Aztán néhány csapattársammal Szigetszentmiklóson ünnepeltünk, jól éreztük magunkat. Egy hetet pedig otthon, Mezőtúron töltöttem a szüleimmel, sütöttünk-főztünk és nagyokat beszélgettünk, sétáltunk. Jólesett, hogy a városban többen is megállítottak, gratuláltak a sikerhez.

Gréta az elmúlt négy évet a boglári akadémián töltötte, az elmúlt évadban már az NB I.-ben is bemutatkozott, 26 mérkőzésen 34 gólt lőtt az ellenfelek kapujába. Az érettségi után azonban eljött a változás időszaka, hiszen ősztől a Kisvárdai KC játékosa lesz.

– Az akadémián csak az érettségiig játszhattunk – folytatta a 19 esztendős játékos.

– Az ugyancsak NB I.-es kisvárdai klubtól kaptam egy korrekt ajánlatot, egyéves szerződést kötöttünk, meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.

– Egy biztos, nem lesz újdonság, hogy távol leszek a szüleimtől, igaz, Kisvárda közelebb van, mint Balatonboglár, ahol gyönyörű éveket töltöttem. Egyébiránt a szüleim gyakran megnézik a meccseimet, legutóbb Celjében is szurkoltak nekünk. Tőlük sem áll távol a sport, anyu is kézilabdázott, apu focizott, míg a két öcsém dzsúdózik mostanság.

Kíváncsiak voltunk, hogy Juhász Gréta hogyan, milyen úton jutott el a junior-Európa-bajnoki címig.

– Még általános iskolás koromban, Túrkevén Fábiánné Nagy Edit néninél kezdtem el játszani, ezután Orosházán Nagy Ferenc keze alatt dolgoztam. Majd négy esztendőt töltöttem Balatonbogláron, az akadémián, ahol ifj. Kiss Szilárd volt az edzőm – ugyanő volt a kapitánya a juniorválogatottnak is. Kisvárdán pedig Bakó Botond lesz a mesterem, vele kapcsolatban is nagyon jók az első benyomásaim, sokat beszélgettünk, mielőtt hozzájuk igazoltam. Négyen vagyunk a sorban balátlövők, sokat kell dolgoznom, hogy kiharcoljam a helyemet a csapatban. Egy hete alapozunk Kisvárdán, sok munka vár ránk, hiszen szeptemberben már bajnoki mérkőzést fogunk játszani. Közben tanulni is fogok, előbb edzői végzettséget akarok szerezni, később majd gyerekekkel akarok foglalkozni, ám előbb a játék élvez prioritást. Három év múlva olimpia lesz Párizsban...