Jogtalannak tűnő szabadrúgás miatt bukott pontokat a MÁV

Azt is lehetne mondani, hogy ez a mérkőzés a gólképtelenek csatája volt, mivel a találkozót megelőzően a Tisza-partiak 513 perce nem lőttek gólt a bajnokságban, míg a pécsiek 301 perce nem találtak az ellenfelek kapujába. A sorozat megszakítása egyértelműen a hazaiaknak volt fontosabb, hiszen a Szolnok számára sereghajtóként létkérdésnek számított a győzelem, miközben a PMFC a nyolcadik helyével különösebb teher nélkül léphetett a pályára.
Az sem könnyítette meg a kék-fehérek dolgát, hogy keretükből öten sérülés – Kónya Márk, Lakatos Csaba, Papp Szilárd, Rokszin Ádám, Tömösvári Bálint – és egy játékos eltiltás miatt – Földi Marcell – nem léphetett pályára. Nem túlzás azt állítani, hogy a csapatot még az ág is húzza, ám a hozzáállásukon ez mit sem látszott, az első perctől kezdve foggal-körömmel küzdöttek a hazai játékosok. Persze a pécsieket sem kellett félteni, akik szintén agresszíven futballoztak, hozták a szokásos stabilitást hátul, s emellett még jó támadásokra is futotta erejükből.

Az első félidőben főleg a bal oldalon tudtak többször meglódulni a vendégek, és a beadásoknak, valamint a nagy bedobásoknak – illetve magasságbeli fölényüknek – köszönhetően fejesekkel veszélyeztettek. A játékrész második felében viszont már a Szolnok nyomott, amely Kurdics Levente révén még a lécet is eltalálta, ám betalálnia neki sem sikerült. Az iramra viszont nem lehetett panasz, a nézők sem a helyzetek száma, csupán a gólok hiánya miatt lehettek elégedetlenek.

A szünet után a vendégek már nem sokat mutattak, a hazaiak pedig mentek tovább azért, hogy betaláljanak. Sokáig jól állta a sarat a Pécs, ám a meccs egyik legjobbja, Kurdics Levente távoli lövése a kapuban kötött ki (1–0). A hajrában igyekeztek váltani a piros-feketék, ám semmi veszélyt nem jelentettek a szolnoki kapura, azonban az utolsó előtti percben egy jogtalannak tűnő, megpattanó szabadrúgásból sikerült egyenlíteniük Adamcsek Máté révén (1–1).

A Tisza-partiak meglehetősen dühösek voltak a lefújás után, ami nem csoda, hiszen az egy ponttal nem sokra mennek a bennmaradásért vívott harcban. Az aligha vigasztalja őket, hogy lezárult a góltalansági sorozatuk.

A MÁV-ra már szerdán (16 óra) újabb meccs vár, majd Győrben lépnek pályára.

SZOLNOKI MÁV FC–PÉCSI MFC 1–1 (0–0)

Szolnok, Tiszaligeti Stadion, 200 néző. Vezette: Hanyecz Bence (Márkus Péter, Szilágyi Norbert)

SZOLNOK: Hegedűs L. – Szekszárdi, Szabó A., Kovács O., Tóth B. – Hleba, Tisza K. – Kurdics, Sipos Z. (Gohér, 89.), Tóth L. (Busa, a szünetben) – Csörgő (Lakatos I., 70.). Vezetőedző: Romanek János

PMFC: Helesfay – Sági (Tihanyi, 79.), Króner, Rácz L. – Geiger (Kónya D., a szünetben), Nikitscher (Adamcsek, 64.), Kövesdi (Zsemlye, 64.), Futó, Katona L. – Bíró B., Hegedűs M. (Grabant, 64.). Vezetőedző: Vas László

Gólszerzők: Kurdics (74.), ill. Adamcsek (92.)

Mesterszemmel

Romanek János: – Nehéz ilyenkor megszólalni... Azt szokták mondani, Fortuna istenasszony segít azon, aki tesz érte, de most úgy érzem, Fortuna nem létezik. A 92. percben még nem veszítettünk pontokat, de most ez is megtörtént, pedig rengeteget tettünk a győzelemért. A bennmaradási esélyekről annyit, hogy a hajónk léket kapott, de még nem süllyedt el.

Vas László: – Mérges vagyok, mert az első félidőben több lehetőségünk is adódott a gólszerzésre, ám ezeket nem használtuk ki. A folytatásban enerváltan, sok technikai hibával futballoztunk, de a szívünknek köszönhetően végül ki tudtunk egyenlíteni.