Jó játékkal emlékeztek társukra az ultisok Szolnokon

Kecskemétről, Orosházáról, Szentendréről, Kisvárdáról, és még az ország sok részéről érkeztek Szolnokra az ultisok szombaton, a „De szeretek ultizni!" versenyre. Bő tíz éves hagyomány a megyeszékhelyen az egész napos, társasági ultis torna, amelyen idén 45-en vettek részt, és amelyen minden versenyzőnek hét asztalnál kellett lejátszania 15 leosztást.

Hogy a találkozóra valóban a játék ínyencei neveztek, jól mutatja: mikor a fordulók között eltűntek az asztalokról a hivatalos pontozólapok, előkerült az apró a zsebekből, a játék pedig ment tovább. No persze nem vagyonokért, tudniillik az ultit régen 10 filléres alapon játszották, ma pedig a baráti társaságokban általában 10, vagy 100 forintos alapon ultiznak. Azért volt, aki kihasználta a szusszanásnyi szünetet.

– viccel két forduló között a szabolcsveresmarti Nagy Béla. Persze ha valaki, akkor ő megengedheti magának a csipkelődést, elvégre 36 évig vezette a határmenti kisfalut, és napestig tudná mesélni történeteit az elmúlt évtizedekből. Nem viccelt viszont Hosszú Mária. Az üllői versenyző egyedüli nőként indult, de kicsit sem illetődött meg a férfias mezőnyben: három fordulóval a vége előtt a 11. helyen állt, amivel nem volt elégedett.

– Az első ötbe jutást céloztam meg. De ha nem jön a lap, nem tudsz mit tenni – mondja.

– És nem jön?

– Áh! Az eddigi legmagasabb bemondásom egy piros ulti volt – összegez.

– ezt már Muzslai Róbert osztotta meg asztaltársaival. A derültség nem is maradt el, azt persze mindenki tudja, hogy Muzslai úrnak nem lesznek nadrággondjai, ő ugyanis a Magyar Ultiszövetség elnöke, országos bajnok, egyben a szolnoki torna versenybírója. Akadt is dolga, hiszen az egyik asztalnál valaki véletlenül két lapot hívott, amely miatt kisebb nézeteltérés is kialakult. De a szabály világos: ha egy lap asztalt ért, nincs pardon, vesztettünk és fizetünk.

A versenyen egyébként kimagaslóan szerepeltek a helyi kötődésű játékosok. Az első helyet végül az abonyi Jánny Csaba, a másodikat a ceglédberceli Szuda Sándor szerezte meg. Ők korábban mindketten a Szolnoki Ulti Egyesületben játszottak. A harmadikként a budapesti Janek József végzett. A helyezettek közé még két megyei ultis is befért: a túrkevei Fekete Róbert ötödik, a szolnoki Tóth Sándor hatodik lett.

És amivel talán kezdenünk illett volna: a torna egyúttal megemlékezés is volt, a nemrég elhunyt kiváló helyi ultis, Bartus István tiszteletére. Az első leosztások előtt az egykori játékos családtagjai mondtak köszönetet a résztvevőknek, mint mondták, jó érzéssel töltötte el őket, hogy sokan emlékeznek a szolnoki ultis közösség egyik alapítójára. Nem mellesleg arra kértek mindenkit, játszanak jót, hiszen Bartus István is ezt szeretné.

Nos, ennek a kívánságnak a játékosok igyekeztek is eleget tenni.

Az egyik legjobb volt

– Közel állt hozzám Pista. Jó ember volt, a barátom, megbízható játékos és jó partner – mondja Bartus Istvánról az ultiszövetség elnöke. Muzslai Róbert többszáz emberrel ultizott életében, Bartus az egyik legjobb volt közülük. – Az ultiban fontos a kiszámítható, jó partner. Ő amellett, hogy rendkívül jól játszott, egy-egy laphívással is remekül tudta tájékoztatni a partnerét – mondja Muzslai Róbert.