2022.08.15. 06:56
Több helyen is megfordult térségünkben a hetvenegyedik évében járó Vígh Tibor
Vígh Tibor edző neve még mindig ismerősen cseng a magyar futball világában. Az egykoron Csank János segítőjeként is dolgozó tréner a nyolcvanas évek végén lépett egy nagyot, már a mesteredzőtől függetlenül vállalt munkát, az akkor első osztályú Békéscsaba irányítója lett. Szolnokon a kilencvenes évek elején, majd 2007-től tevékenykedett újra, de több alkalommal járt Újszászon és Jászberényben, valamint emlékezetes időszakot töltött Kunszentmártonban is.
A másodosztályban ezüstérmet szerző Szolnoki MÁV FC csapata, mely oda-vissza legyőzte a Ferencvárost Beküldött fotó
Az immár hetvenegy esztendős trénernek jelenleg nincs csapata, nyugalmasan telnek a napjai, de továbbra is kijár a mérkőzésekre, még a felkészülési találkozók sem hagyják őt közömbösen.
– Hiába – mondja Vígh Tibor –, a szokás, a labdarúgás szeretete és a korábban már jól megszokott életritmus nagy úr, így a futball, még ha nézőként is, elsők között szerepel mindennapi tevékenységeim között. Előbb a szolnoki időszakairól kérdeztük a trénert, hogy emlékszik vissza az itt eltöltött évekre.
Szerettem itt lenni, a vezetők hagytak dolgozni, én meg végeztem a munkám. Büszke vagyok az elért eredményeinkre, hiszen az első időszakom alatt az NB III.-as bajnokságban bronzérmet szereztünk.
– A másodosztályban szereplő Szarvas invitálása ellenére szívesen maradtam volna itt, de nem marasztaltak. A Békés megyei kitérő nem zárult fényesen, a tavaszi szezonra a csapat gyakorlatilag megszűnt létezni.
– Több együttesnél is edzősködött, mielőtt visszatért a megyeszékhelyre.
– Igen, sorrendben Hajdúnánás, Eger, Újszász, Kunszentmárton voltak az állomások, utóbbira emlékszem vissza legszívesebben. Ott a háromcsoportos NB II.-ben – akkori harmadosztály – olyan helyen végeztünk a bajnokságban, hogy bekerültünk az őszi kvalifikációs rájátszásba, és kivívtuk a jogot az NB I/B- be való induláshoz. Határtalan volt az öröm a városban, de mint utóbb kiderült, hiába, mert a klub anyagiak hiányában négy forduló után visszalépett a küzdelmektől.
– Edzői munkásságában Jászberény, majd egy-két korábbi csapata, és újfent a Jászság fővárosa következett.
– Emlékszem, Berényből azért kellett távoznom, mert az egyik mérkőzés közben valaki a hátam mögött „súgott”, hogy melyik játékost cseréljem le, én pedig visszaszóltam: majd én tudom.
Kiderült, hogy az elnök volt a javaslattevő, másnap pedig útilaput kötöttek a talpamra.
– A Szolnoki MÁV-hoz 2007-ben került újra, immár a másodosztályba. Mi volt a cél?
– Így tudnám összefoglalni: lehetőség szerint minél előkelőbb helyezés elérése, amiben érezhető volt, hogy már az esetleges feljutás is benne van. Ha az NB I.-et nem is értük el végül, az ezüstérem megszerzésével és az akkoriban másodosztályú Ferencváros oda-vissza legyőzésével igencsak felhívtuk magunkra a figyelmet.
– A következő szezonban azonban mégis távozott...
Rosszul sikerültek az igazolásainak, az újak nem jelentettek igazi erősítést, ráadásul, hét játékosunk távozott.
– Tudjuk, hogy sok esetben nem feltétlenül az edzőn múlik a bukás...
– Ezt már többször megtapasztaltam. Úgy gondolom, hogy egy szakmai vezető az erőnlét kialakításáért, a taktika, azon belül is a védekezés megszervezéséért felelős.
– Mit gondol, alakíthat-e még csapatot a jövőben?
– Ez nem rajtam múlik, én állok elébe továbbra is minden feladatnak, annak ellenére, hogy már a hetvenegyet is betöltöttem. Tavaly nyáron megkerestek Törökszentmiklósról, de végül nem engem választottak, amit utólag annyira azért nem bánok.
