2022.09.17. 07:00
Címeket nyert, világot látott, bajnokokat nevelt Hadvina Gergely
Hazai és nemzetközi sikerek után, mindössze 26 évesen hagyott fel a versenysporttal Hadvina Gergely, aki múlt héten kapta meg a Mesteredzői Díjat a Magyar Edzők Társaságától. Ennek kapcsán beszélgettünk a 36 éves szolnoki trénerrel, aki külföldi kalandok után talált vissza a vízpartra. Az olimpiai bajnok Hadvina Dóra felkészítője, férje az élsportról, az életről, motivációjáról és a lehetséges párizsi olimpiáról is szólt.
Hadvina Gergely elvárja versenyzőitől, hogy apait-anyait beleadjanak
Forrás: A szerző felvétele
Hogy milyen indíttatásból választotta tizenévesként a kajak-kenut, azt a vonzó közegben látja a ma már sikeredző Hadvina Gergely, aki múlt héten kapta meg a Mesteredzői díjat a Magyar Edzők Társaságától.
– Rendkívül motiváló a kajak-kenus környezet egy fiatal számára. Jó a közeg, a csapattársak. Szerencsére jó edzőm is volt Bordács Balázs személyében, mellette könnyű volt „ottragadni a sportágban” – mondja.
Persze az sem utolsó szempont, hogy az eredmények is jöttek. Már 2004-ben, két-három év kajakozás után kijutott az ifi Európa-bajnokságra. Utána – a sorozatos magyar bajnoki címek mellé – U23-as Eb-győzelem, és felnőtt Eb-ezüst érkezett. Csakhogy mindezek ellenére 2012-ben, 26 évesen befejezte pályafutását.
– Úgy éreztem, elég volt. Éreztem, kell valami változás az életemben. Huszonhat évesen fizikailag nyilván még sokáig bírhattam volna, de azt gondoltam, sportolóként erre a változásra már nincs lehetőségem – fogalmazott Hadvina Gergely, akinek ezután messzire vitt az útja, végül mégis korábbi sikerei helyén kötött ki.
– Egy évet külföldön, Görögországban éltem. Ott szinte mindennel foglalkoztam, személyi edző voltam, pincérkedtem, táboroztattam. Alapszinten az edzősködés ekkor kezdődött. Utána szerettem volna máshol tovább dolgozni, külföldön. Ám egy véletlen folytán 2013-ban a szolnoki vízisporttelepen összefutottam Farkas Gabriellával, a szolnoki klub elnökével. Neki nagyon sokat köszönhetek, hiszen felajánlott egy utánpótláscsapatot
Tulajdonképpen ott kezdődött el az edzői pályafutásom. A fiatalok nagyon lelkesek voltak, és mellettük próbáltam én is fejlődni.
Adódik a kérdés, mi ösztönözi az egykori sportolót, hogy trénerként térjen vissza a vízpartra?
– Voltak bennem kérdések. Ugyanakkor úgy éreztem, lehetne jobban is csinálni az edzősködést. Engem az motivált, hogy azoknak a sportolóknak, akikkel dolgozom, legyen jobb, mint amilyen nekem volt. Hogy milyen pedagógus vagyok? Azt nem tudom.
Azt viszont igen, hogy szeretem, amit csinálok. És nagyon remélem, hogy akikkel dolgoztam, azok vittek tovább értékeket magukkal.
Hogy melyek ezek az értékek, arról ekképp fogalmaz az edző:
– Egy jó sztorival tudnám illusztrálni a legjobban. Most nyáron találkoztam két, egykori csapattársammal, akik azóta már külföldön élnek. Amikor itthon vannak Szolnokon, találkoznak, elmennek kajakozni, beszélgetnek Bordács Balázzsal, beülnek valahová volt edzőjükkel egy kávéra. Mondhatni, élethosszig tartó barátság szövődik. A másik pedig, hogy mindenki valahogy megtalálta az érvényesülést az polgári életben.
Egy jó edző szerintem úgy bocsátja útra a tanítványait, hogy motivációt ad az élet más területeire is. Edzőmtől, Bordács Balázstól ezt láttam, és én ezt követendőnek tartom.
A Szolnoki Kajak-Kenu Klubnál közben Hadvina Gergely erőnléti felkészítőként is szerepet kapott, majd 2016-ban néhány versenyző – Bodonyi Dóra, Sarudi Pál, Gál Péter – úgy döntött, hogy vele szeretnének készülni. A közös munkát pedig sikerek kísérték. Persze – mint Hadvina Gergely mondja – ezek a versenyzők korábban is eredményesek voltak, Sarudi Pál profizmusa például nagyon kellett az elején.
Amit viszont edzőként a legfontosabbnak tart – és el is vár a versenyzőitől –, hogy apait-anyait adjanak bele.
– Az életünknek viszonylag rövid szakaszát tudjuk versenysportra áldozni. Utána még – remélhetőleg – hosszú élet vár ránk. De abban az időben, amit profi sportra áldozunk, abba bele kell tenni a maximumot. Különben csinálhatnának sokkal élvezetesebb dolgokat is. Talán ez a fajta mentalitásom az, ami megmozdíthatott valamit a versenyzőimben. Aktív sportolóként nekem is sok kérdésem volt, és edzőként is addig megyek, amíg nem találok megoldást a kérdéseimre. Így magam is jó választ adhatok a versenyzőimnek.
Tanítványa, felesége, a K–4 500-ban Tokióban olimpiát nyerő Hadvina Dóra – férje szerint – pont olyan sportoló, akinek ezernyi kérdése van – ezekre igyekszem is válaszolni, és sokkal jobban végre tudja hajtani a feladatokat, ha tudja, mit miért kell csinálnia.
– Dóriban mindig láttam, hogy elérheti a céljait. Mikor elkezdtük a közös munkát, ő feltette a kérdést, hogy látok-e esélyt. Azt mondtam, igen, egyébként nem dolgoznánk együtt. Nem volt számszerűsítve, hogy mindenáron az olimpiai arany a cél, de az igen, hogy hozzuk ki a maximumot. Mindez azért volt jó, mert együtt tudtunk fejlődni – mutat rá az edző, aki munkája mellett okleveles, BSC, majd MSC végzettséget szerzett, jelenleg pedig pszichológiai tanulmányokat folytat.
Nem titkolja azt sem: céljuk, hogy Dóra négyesben és egyesben is ott legyen a 2024-es párizsi olimpián.
– Ha ennek nem látnánk az esélyét, nem fognánk bele. Dóra kislányunk születése utáni első edzései jól sikerültek, jövő nyáron vissza is térhet. Az pedig, hogy milyen lépésekben tudunk haladni, még később dől el.
