Mivel foglalkozna Oliver Vidin, ha nem edző lenne? – szurkolók kérdeztek az Olaj szerb trénerétől

Nemrégiben megkértük olvasóinkat, hogy kérdezzenek Oliver Vidintől, a Szolnoki Olajbányász vezetőedzőjétől. A szurkolói kérdéseket feltettük a szerb szakembernek, a válaszaiból pedig kiderül, hogy mivel foglalkozna, ha nem kosárlabdaedző lenne, hogy érzi magát Szolnokon vagy hogy látja a fiatalok fejlődését a klubnál.

Oliver Vidin válaszai a szurkolói kérdésekre

– Milyen tervei vannak a jövőben az Olajbányásszal?

– A terv mindig ugyanaz: minél több magasabb célt elérni. Például ebben a helyzetben a bajnokságban érmet szeretnénk szerezni. Olyan csapatot szeretnénk építeni, amely tiszteletet vív ki és az egyik legjobb csapat lehet a ligában, és kész lesz a bajnoki címért való küzdelemre. 

– Karrierjében hova helyezi el az eddigi szolnoki időszakot?

– Bizonyos helyzetekben és a karrierem egyes pillanataiban elérkezhet az idő, hogy új irányt vegyek. A Szolnok előtt a Slask Wroclaw csapatát vezettem az EuroCup-ban, az EuroLeague-ben. Minden edzőnek vagy játékosnak szüksége van időre a stabilitáshoz egy olyan helyen, ahol újrakezdhetem és megfelelően alapozhatom meg a folytatást.

– Hogyan látja a fiatalok fejlődését a klubnál?

– Ha azokról a játékosokról beszélünk, akik az első csapatban játszanak, velük minden rendben van. Tudjuk, hogy az olyan fiatal játékosok, mint Pallai Tomi vagy Lukács Norbert már a válogatottnál játszanak, illetve Somogyi Ádám, is, aki szintén már a mi játékosunk. Rengeteget fejlődtek az elmúlt egy évben amióta itt vagyok. De ha a fiatalabb korosztályokról beszélünk, mint az U18 vagy U19, szerintem sokkal jobb is lehetne. Először is, a kiválasztás terén. Nem hiszem, hogy túl sok U18-as vagy U19-es játékosunk állná meg a helyét jelenleg a felnőtt ligában. Nagyobb fókuszra, több akaratra erőfeszítésre és munkára van szükségük. Ugyanakkor hiszek abban is, hogy a klub egy új kezdettel és jobban átgondolt kiválasztással indítja a következő évet a fiatal játékosok tekintetében, bárhonnan érkezzenek. Mert a tehetség egy olyan dolog, ami benne van az emberben, de a kemény munka az ami magasabb szintre emelhet. Tehetség nélkül viszont a munka csak átlagos játékossá tesz.

– Hogy érzi magát Szolnokon?

– Jól érzem magam itt. Minden közel van számomra. Ha Belgrádba kell mennem, az három és fél óra autóval, ha pedig Budapestre kell mennem, akkor egy óra. De nem kell mennem, mert minden helyben van. A legtöbb időmet otthon, a teremben, a Black Cat Caféban  vagy a Park Bisztróban töltöm.

– Mennyire követi az NBA-t vagy az Euroligát? Merít belőlük ihletet?

– Az NBA-t kevésbé követem. Nincs túl sok időm rá, és számomra az egy másik liga, más szabályokkal. Minden a reklámok köré épül és a játékosokból szupersztárokat csinálnak. Mert ez jó üzlet 
a ligának. Az Euroligát és az Eurokupát természetesen követem, mert én is az Euroliga szervezet tagja vagyok, szóval számomra normális, hogy követem ezeket a sorozatokat és emellett minden más ligát, a spanyol, német, francia, görög, török és az olasz bajnokságokat is követem. Nem merítek ihletet belőlük, több okból is ha például taktikáról beszélünk. Bármi adhat egy ötletet, de nem szükségszerű, hogy ezek magasabb szintről jöjjenek. Néha alacsonyabb szintről is lehet ötleteket szerezni, amiket be lehet építeni a játékba, és eredményeket hozhatnak. Nem reális, ha azt nézzük, hogyan játszanak a NBA-ben vagy az Euroligában, és megpróbáljuk ugyanazt a rendszert alkalmazni itt. Magasabb szinten jobban alapoznak az egyéni képességekre és a csapatok játékosai mindent a saját kezükbe vesznek. Itt inkább csapatként játszunk, próbáljuk sokat járatni a labdát, és lehetőségeket teremteni. Nem úgy van, mint például Monacóban, ahol Mike James magához veszi a labdát és dob egy pontot, vagy Shane Larkin a török ligában, vagy Tyrique (Jones) a Partizanból fogja labdát és dob 30 vagy 25 pontot, és emellett még elő is készít. Itt másképp csináljuk.

– Mivel foglalkozna, ha nem kosárlabdaedző lenne?

– Valószínűleg orvos lennék. Négyet évet tanultam orvosi egyetemen. Egészségügyi középiskolában végeztem fizioterapeutaként, majd elkezdtem az orvosi egyetemet, mert édesapám és édesanyám is orvosok, és a családban többen ezt a pályát választották. Nálunk senki sem sportoló, szóval valószínűleg orvos lennék. Az egyetemmel egy időben edzőnek is készültem, mert az szerettem volna lenni igazán.

– Hogyan látja a magyar kosárlabda fejlődését?

– Biztos vagyok benne, hogy generációváltásra kerül sor. Láttam, hogy Hanga Ádám már visszavonult a válogatottól. Arra számítok, hogy két vagy három játékos is visszavonul még a nemzeti csapattól a következő szezonban. Azért hozzák meg ezt a döntést, mert nem egyszerű 34-35 év fölött egyszerre a válogatottban és a bajnokságban is. Nagyon kimerítő, de jönnek a fiatal játékosok, például a mi klubunkból is jelenleg hárman játszanak a nemzeti csapatnál, a jövőben pedig talán még többen odakerülhetnek. Én így látom jelenleg, szóval jó helyzetben van a magyar kosárlabda az újrakezdéshez.

– Mit gondol a klubról? Szurkolók, körülmények...

– A szurkolótábor nagyon jó, az egyik legjobb dolog az ittlétemben. Amikor kijönnek a meccsre, mindig extra energiát adnak nekem és kifejezetten a csapatnak, így mindig a maximumot kell nyújtanunk. A várost szeretem, megvannak a kedvenc helyeim, ahol szívesen töltöm az időmet, összességében elégedett vagyok mindennel. 

– Milyen tanácsot adna a fiatal játékosoknak, akik profik akarnak lenni?

– Először is el kell köteleződniük az iránt, amit csinálnak. Sokat kell dolgozniuk, áldozatokat kell hozniuk, és tudatosítaniuk kell magukban, hogy készen állnak-e arra, hogy sok mindent feláldozzanak azért, hogy profi játékosokká váljanak, mert az nem könnyű. A szurkolók vagy a tévénézők csak a jéghegy csúcsát látják, de minden, ami alatta van, a kemény munka, a nehéz helyzetek. emellett pedig rengeteg programot ki kell kihagyniuk az edzések miatt, mint például nyaralás vagy szórakozás. Egyszerűen el kell köteleződniük, és biztosnak kell lenniük abban, hogy készen állnak ezt megtenni, mert ez is a tehetség része: keményen, sokat dolgozni, és elkötelezettnek lenni. Nem csak fizikai adottságról és a mentális felkészültségről van szó, hanem tudniuk kell, mit akarnak. Mindig hinniük kell magukban, fontos hogy reálisan lássák a saját teljesítményüket. Kritikusabbnak kell lenniük önmagukkal szemben, mint az edzőnek vagy a csapattársaknak. Mindig meg kell próbálniuk a legjobbat nyújtaniuk vagy felülmúlni a képességeiket minden edzésen és meccsen, mert minden edzés olyan, mint egy kisebb mérkőzés. Ha nem edzel elég keményen, akkor nem tudsz a meccsen sem úgy teljesíteni. Ez az én tanácsom számukra.

– Mire a legbüszkébb, amióta a Szolnok vezetőedzője?

– Számomra a legnagyobb öröm az, hogy jelenleg három játékosunk van a válogatottban. Ez azt mutatja, hogy a sokat fejlődtünk. Azok a külföldi játékosok is, akik tavaly itt játszottak, mindegyikőjük jobb bajnokságokban, nagyobb szerződésekkel játszanak. És ami a legfontosabb, látom a srácokon, akik jelenleg is itt vannak, hogy jövőre még jobbak lesznek. Nincs egyetlen olyan játékos sem, aki ne akarna jobb helyzetben, erősebb versenykörnyezetben játszani, megnyerni a bajnokságot, küzdeni a kupáért és érmet szerezni. Ezért dolgozunk minden nap és minden éjjel.