Jászfényszaru drámai büntetőpárbajban hódította el a kupát

Több mint hatszáz néző előtt rendezték meg az Almási János Vármegyei Kupa  döntőjét Törökszentmiklóson, ahol két, a bajnokságban is élmezőnyhöz tartozó csapat a, Jászfényszaru VSE–MÁB Holding és a Rákóczifalva SE találkozott. A vármegyei kupa fináléja végül büntetőpárbajban dőlt el, miután a Jászfényszaru a 90. percben egyenlített a Rákóczifalva ellen.

Az idény egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb mérkőzését hozta a vármegyei kupa döntője, amelyet szerdán kora este rendeztek Törökszentmiklóson. 

Almási János Vármegyei kupa

Rákóczifalva SE–Jászfényszaru VSE–MÁB Holding 3–3 (2–2) – tizenegyesekkel: 4–5

Törökszentmiklós, 600 néző. Vezette: Rajcsányi Sándor (Pálinkás D., Dudás V.)

Rákóczifalva SE: Nagy K. (Schumann 91.) – Vadas, Szakali, Kecskés, Márkus, Münich, Ladányi (Nádházi 80.), Dr. Fűzi, Koltay, Gonda (Győr 80.), Trecskó. Edző: Komáromi György

Jászfényszaru VSE–MÁB Holding: Kósa (Kovács T. 90.) – Penczner, Benedek, Baranyi (Bartalis 60.), Ludasi, Mousavi, Gattyán, Szívós (Verhoczki 60.), Vaszicsku, Kurunczi, Lakatos. 

Edző: Kemecsi László.

Gólszerzők: Ladányi Dániel (21.), Márkus Olivér (46.), Koltay Gergő (62.) ill. Kurunczi Gábor (7.), Nagy Kristóf (19.– öngól), Verhoczki (90.)

A kupafináléra kilátogató több mint hatszáz néző már a hetedik percben gólt láthatott: Kurunczi Gábor révén a Jászfényszaru gyorsan megszerezte a vezetést, majd bő tíz perccel később egy szerencsés öngóllal – Nagy Kristóf lábai között került a hálóba a labda – már kettővel vezettek a jászságiak. A Rákóczifalva nem adta fel, Ladányi Dániel szinte azonnal válaszolt, majd az első félidő ráadásában Márkus Olivér egalizált.
A lendületben lévő rákóczifalvaiak nem álltak meg a fordulás után sem, és a 62. percben Koltay Gergő találatával már ők álltak nyerésre. Úgy tűnt, eldőlt a kupa sorsa, de a rendes játékidő utolsó percében Verhoczki László remek egyéni megmozdulással újra kiegyenlített. 
A hosszabbítás elmaradt, így jöhetett a tizenegyespárbaj, ahol a jászfényszaruiak hidegvére döntött. A vármegyei kupa történetében először emelhették magasba a trófeát.
Az ünnepélyes érem- és serlegátadás előtt a résztvevők megemlékeztek a kupa névadójáról, a 2000-ben elhunyt Almási Jánosról, aki játékosként, FIFA-játékvezetőként és sportvezetőként is maradandót alkotott a vármegye sportéletében.
 

Komáromi György: – Igazi, vérbeli kupamérkőzést láthattunk, ahol mindkét csapat nyílt sisakkal küzdött. Mindent megtettek, mindent felvittek a pályára – a győzelemért való akarat végig érezhető volt. A találkozó nüanszokon múlott, sajnos elkerülhető gólokat kaptunk. Büszke vagyok a csapatomra, és külön öröm számomra, hogy ilyen sok néző előtt léphettünk pályára – hálás vagyok mindazoknak, akik vállalták az utazást a döntő miatt. Szeretném megköszönni a rendezést a Törökszentmiklósi egyesületnek, hiszen kiváló helyszínt és körülményeket biztosítottak. A játékvezetés színvonalát is szeretném kiemelni: végig magas szinten vezették a mérkőzést. A kupában a fő célunk a főtáblára kerülés volt – az pedig már csak hab volt a tortán, hogy végül döntőt játszhattunk.

Kemecsi László: – Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, de hamar elkényelmesedtünk, és látványosan visszaesett a játékunk. Több ajtó-ablak helyzetet is kihagytunk. A második félidőre sikerült rendezni a sorokat, feljavult a teljesítményünk, és a végére kiegyenlítettünk, majd megnyertük a tizenegyespárbajt. Úgy gondolom, hogy a semleges nézők számára is fordulatos, látványos meccset játszottunk. A vezetőség maximálisan partner volt a felkészülés során, a körülmények pedig kiválóak voltak. Méltó módon ünnepelt a csapat – régen láttam ilyen felszabadultnak a játékosaimat. Természetesen hajnalig tartott a dínom-dánom, és valószínűleg nem mindenki ért be időben a munkahelyére másnap reggel.