Máig emlékezetes döntőben múlta felül ellenfelét a Szolnoki Vízügy SE

Szolnokon mindig is volt vízilabda élet, ezzel együtt pedig kisebb-nagyobb sikerek övezték a sportág útját vármegyénk székhelyén. Az ötvenes-hatvanas évek pólótörténete többek előtt csak hírből ismert, akkoriban pedig olimpiai bajnokokat nevelt ki a sportág városunkban. Az id. Hasznos István, Kanizsa Tivadar, Boros Ottó neveivel fémjelzett csapat mellett a szűk tíz évvel ezelőtti szolnoki BL győzelem is emlékezetes marad azonban a vízipólót kedvelők számára. Ám a kettő között volt azért itt még egy nagy generáció, akiknek negyven esztendővel ezelőtt sikerült Magyar Népköztársasági Kupát nyernie.
 

Szolnoki Vízügy SE – kupagyőzelem

A négy évtizeddel ezelőtti eseményt a kapus Pintér Ferenccel és a góljai mellett trükkjeiről is ismert Tóth Csabával közösen elevenítette fel hírportálunk.
– Nagyon együtt volt akkoriban a csapatunk – idézte fel azokat az időket az együttes első számú hálóőre. – Emlékszem, hogy örültünk a kupasikernek, de ezzel együtt sajnáltuk is, hogy ennek a remek társaságnak egyszer sem sikerült a bajnoki dobogó tetejére állnia. Pedig kétszer is nagyon közel álltunk ehhez, a ‘85-ös harmadik hely után ‘87-ben és ‘89-ben is meg kellett elégednünk a bronzéremmel. Nyolcvanhétben a tavaszi szezonban végigvertünk mindenkit, a későbbi bajnok BVSC-t is, emlékszem például, hogy ellenük – mindenki megdöbbenésér – egyszer lábbal hárítottam egyikük lövését.
– Két év múlva már bajnoki rájátszásban dőlt el az elsőség sorsa, és tíz másodpercen múlott a Tungsram ellen, hogy nem kerültünk a fináléba. A Fradival szemben – akkor még verhető volt a fővárosi gárda – simán hoztuk viszont a harmadik helyet.

Tóth Csaba, aki több mint háromszáz gólt lőtt szolnoki színekben kiemelte, hogy Kiss Péter (Eger) kivételével valamennyien szolnokiak voltak a csapatban akkor, és a tudáson kívül az erejük leginkább az összetartásban volt, a vízilabdán kívül is mindenütt jól érezték magukat egymás társaságban. – Nem mellékesen sokan voltak kíváncsiak a mérkőzéseinkre akkoriban a Damjanich Uszodában, különösen nyaranta nem volt ritka, hogy bőven ezer feletti nézőszámot regisztráltak – említette a később a Vasasba igazolt válogatott játékos.

Legnagyobb sikerük a kupagyőzelem több érdekességet is hozott negyven évvel ezelőtt. A Tungsram elleni elődöntőt csak büntetőkkel nyerte meg a Szolnok úgy, hogy a mérkőzésen még Kiss Péter védett, ám a négyméteresek hárítására már a bizonyítani vágyó Pintért jelölte az akkori edző, Babarczi Roland. A kapus ki is védett kettőt ezek közül, így jöhetett a döntő a Vasas ellen, ahová már – jó érzékkel – a büntetőölő Pintérre esett a tréner választása. De volt még egy megoldandó feladat, az együttes egyik legjobbját ifj. Pintér Istvánt ugyanis az elődöntőben kiállították, így nem játszhatott a fináléban. Fiatalok már így is voltak a csapatban Mohi Zoltán, Czibulka Ákos és Vasicsek János révén, de keríteni kellett még valakit az eltiltott Pintér helyett. A választás az akkor még ifijátékos Kiss Zoltánra esett, aki egyébként a lelátóról szurkolta végig a felnőttek döntőbe vezető meccsét.

A Vasasból akkoriban már külföldre igazolt Faragó Tamás és Csapó Gábor is, de nélkülük is nagyon erős volt ellenfelük, többek között Kenéz, Koncz, Nemes (kapus) és az egykori szolnoki nevelésű Földi László (Kocka) néztek velük farkasszemet. A szolnoki csapat végig remekül pólózott a találkozó során, a harmadik negyed végén azonban Bogdán Bélát végleg, csere nélkül kiállították a játékvezetők. Két góllal ment akkor a Szolnok, ám aki jártas a vízilabdában az tudja, ennyi időt emberhátrányban tölteni egyenlő a bukással. A Vízügy játékosai viszont extázisban pólózták végig a hátralevő időt, csodával határos módon megőrizték előnyüket a lefújásig, és bezsebelték az aranyérmet.

A csapat tagjai voltak: Pintér Ferenc, Kiss Péter (kapusok), Ugrin Tamás, Baranyi György, Vasicsek János, ifj. Hasznos István, Kiss Zoltán, Lengyel József, Mohi Zoltán, Czibulka Ákos, Tóth Csaba, Bogdán Béla, Rekita Albert, ifj. Pintér István. Cseh Sándor ebben az évben vonult vissza, ő már csak a bajnoki bronzérmes csapat tagja lehetett.

Talán a különösen emlékezetes sikernek is köszönhető, hogy rendre megünneplik a jubileumot a szervező Pintėr Ferenc jóvoltából, így tették ezt a napokban is. A kapus egyébként a mai napig aktívan úszik és ha teheti véd a kapuban. Nem véletlen van persze edzésben, hiszen készül a hetven év felettiek világbajnokságára Szingapúrba, amit közvetlenül a vizes VB után rendeznek majd meg augusztusban.