2018.02.22. 10:22
Berényi Laci búcsút intett a Tiszavirág Arénának
Kedves ünnepséget rendeztek vasárnap, a szolnoki Tiszavirág Arénában, ahol az egykori kiváló kézilabdást, Berényi Lászlót köszöntötték. Hogy miért is, arra az ünnepelttől kaptunk választ.
Berényi Lacit (középen) Vitális Sándor (balra) és Horváth József köszöntötte
Fotó: Mészáros János
Berényi Laciról – mindenki így ismeri – tudni kell, hogy ezer szállal kötődik a szolnoki kézilabdához, mert egykoron játékosként szolgálta a piros-fekete klubot. Majd 1992-től napjainkig gondnokként dolgozott, a régi nevén Olaj-csarnokban, amelyet ma már Tiszavirág Arénának hívnak.
Igen, Berényi Laci 26 esztendő után munkahelyet váltott, immár lakóhelyén, Besenyszögön, a Chiovini iskola nem régiben átadot tornacsarnokának a gondnoki teendőit látja el.
– Egykori mesterem, Horváth Józsi bácsi és volt játékostársam, Vitális Sanyi, ma a kézilabdaklub elnöke köszönte meg a munkámat a vasárnapi női mérkőzés előtt – mondta Laci. – Természetesen volt munkaadóm, a Szolnok MÁV FC UFC elnöke, Földi Sándor és csapata is elköszönt tőlem a hetekben. Úgy érzem, barátsággal váltam el mindenkitől, csak a szépre emlékezünk.
Az egykori balszélső Besenyszögön Fazekas Sándor tanár úr keze alatt ismerkedett a kézilabdával, majd 1977-től 1992-ig volt az Olaj játékosa. Az NB II.-től az élvonalbeli bajnokságig minden szinten szerepelt a szolnoki csapatban.
Fotós: Mészáros János
– Játszottam salak- és bitumenes pályán, utoljára itt a csarnokban már parkettán – folytatta Laci. – Jó szellemű csapataink voltak, amelyeket kiváló szakemberek irányítottak. Amire büszke vagyok, olyan világhírű játékosok ellen kézilabdázhattam, mint Éles Józsi, Mocsai Lajos, Borsos Attila, Marosi Laci, Iváncsik Misi, és még sokáig sorolhatnám a jól csengő neveket. A lényeg, hogy 33 éves koromig kézilabdáztam, 1992-ben, még az Olajbányász SE működtette a létesítményt, Tóth Zoli volt a csarnokigazgató, amikor oda kerültem gondnoknak.
Laci mesélte, hogy az elmúlt közel 26 esztendőben tizenkét tulajdonosa volt a létesítménynek. Természetesen a labdajátékok voltak a főszereplők, de az aerobiktól a vívásig szinte mindegyik sportág rendezvényén ténykedett.
– Jó volt itt dolgozni, kis millió élményt éltem meg a munkám során. Ha a játékos pályafutásomat is beleszámolom, négy évtized köt a Tiszaligethez. Ez idő alatt egy sportváros épült a Tisza bal partján, amelyben én is éltem, játszhattam és dolgozhattam, minderre büszke vagyok.
