2017.07.24. 16:02
Meglett férfiakat utasított maga mögé Szandra
– Boldogság… ezért is szeretem. Bármilyen szomorú is vagyok, a ló mindig felvidít, ami felbecsülhetetlen érzés. A ló érzi gazdája bánatát, szeretetét, de még a félelmét is átveszi… – így beszél a lovakról és a lovaglásról a törökszentmiklósi Győri Szandra.
A tizenhat éves Győri Szandra rendre szép eredményeket ér el a versenyeken
Fotó: Mészáros János
Győri Szandra tizenhat éves, tanyán nőtt fel, együtt az állatokkal, és azok szeretetével. Nem volt tehát kétsége, neki lovagolni kell, és mezőgazdasággal foglalkozni.
– Kiskorom óta imádom a lovakat, apunak mindig is voltak. Emlékszem az első lovamra, Baba volt a neve, egy kis póni. Első osztályos korom óta tudok önállóan lovagolni, volt és jelenleg is van edzőm, Hargitai János. 2012-ben indultam először versenyen, ez még fogathajtóverseny volt, 2013-ban pedig már amatőr díjugratásban. Ebben már hivatalosan is versenyzem, a fogathajtást csak hobbi szinten űzöm – mondja mosolyogva. Hobbi ide vagy oda, a kislány meglett férfiembereket – köztük saját édesapját is – maga mögé utasított a kétlovas fogathajtó számban a legutóbbi versenyen. – Az idei évet még nem kezdtem el díjugratásban, mert eddig nem volt egyesületünk, de nemsokára lesz, és innentől tudok majd versenyezni – teszi hozzá bizakodva.
Szandi leginkább kedvencével, Dámával indul. Nagyon összeszoktak, a szürke kis kanca már kitalálja gazdája gondolatait is.
– Négy és fél éve van nálunk. Ő életem legértelmesebb része, olyan már, mint egy családtag, nagyon szeretem – meséli. Azt mondja, nagyon hosszú idő, míg kialakul ló és lovasa között a bizalom, de anélkül lehetetlen versenyezni.
Szandi nem csak a lovakat, minden állatot szeret, nem véletlenül választotta a Székács Elemér Szakközépiskolában a mezőgazdasági képzést.
És hogy mi a jó lovas ismérve?
– Bátorság és rengeteg munka. Estem már le a lóról, többször is, de mindig visszaültem. Ha nem tettem volna, most nem tartanék itt… – teszi hozzá határozottan Győri Szandi.
