2018.02.23. 11:07
A parasport napja – egykori kiválóságokkal találkoztak a szolnoki gyerekek
Több mint 400 köznevelési intézmény csatlakozott országszerte a Magyar Paralimpiai Bizottság és szervezetei által koordinált, csütörtöki Magyar Parasport Napja rendezvénysorozathoz. Szolnokon, a Kőrösi Csoma Általános Iskolában tartották meg a rendezvényt.
Juhász Vera nem győzte osztogatni az autogramokat a kőrösis gyerekseregnek
Fotó: Csabai István
Előzetesen annyit, hogy Szabó László, az MPB és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége elnöke nagy örömmel mondta, hogy 48 évvel az ország első, mozgássérültek sportját támogató egyesületének megalapítása után, minden évben megünnepelhetik a parasportot.
A csütörtöki sportnap célja, hogy közelebb hozza a parasportolókat egészséges embertársaikhoz. A szolnoki programban többek között filmvetítés, valamint parasportoló vendégek előadásai kaptak helyet.
– Szerencsére nagyon sok gyerek látta és hallgatta előadásainkat – kezdte Zana Anita, a szervező Parasportpress Jövőéjért Alapítvány elnöke.
Tudni kell, hogy Anita maga is parasportoló, nevezetesen úszó volt egykoron. Háton és gyorson tizennégy esztendőn keresztül állt rajtkőre utánpótlás és felnőtt versenyeken, a BVSC és az UTE soraiban.
– Ügyesek és okosak voltak a gyerekek, tudják, hogy mit jelent fogyatékosan élni. Ma már nem tabu a téma, tudják, mi is tudunk tanulni, sportolni, gyereket szülni, teljes életet élni.
A Juhász Veronikáról szóló portréfilm pedig nagy közönségsikert aratott már előzőleg, a kőrösis gyerekek is tágra nyílt szemekkel nézték a filmet. – Most is szívesen jöttem Szolnokra, még aktív párbajtőrvívó koromban egy bemutatón jártam a Tiszaligetben – mondta Vera.
Róla tudni kell, hogy születés után a bal lábát amputálni kellett, szülei lemondtak róla. Több mint 25 esztendős koráig Borsod megyei gyermekotthonokban élt. Később kerekesszékes párbajtőrvívóként sportolt. Méghozzá kiváló eredményeket ért el a parasportolók mezőnyében. Olimpiai ezüst-, vb-bronzérmes kétszeres Európa-bajnok. Csapatban elért londoni olimpiai második hely után társaival az „Év csapatában” is szerepelt.
– Azzal is tisztában vagyok, hogy az „úgynevezett ép” emberekből egyszer csodálatot, máskor, pedig sajnálatot váltunk ki a hozzám hasonló fogyatékossággal élő sorstársaimmal. Mindkettőt megtapasztaltam már nem egyszer. A sport mindenben segített. Szerencsére jól vagyok, van barátom és munkám. Remélem, hogy a jövőben lesz még lehetőségem gyerekekkel beszélgetni, akik nagyon befogadóak.