Villanások a gazdag múltból

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Népszerű sétahely a Feneketlen-tó környéke. A háttérben a Villányi úti templom és a Gellért-hegy lankája látszik.
[/caption]Már a rézkoriak is szerettek itt élni. Sasadhoz köthető hazánk leghosszabb pere. Lágymányoson egykor a Duna vize hullámzott. A tizenegyedik kerület első lakói a mai Galvani út mentén és a Gellért-hegy oldalában telepedtek meg. Az elődök apró, földbe vájt viskókban töltötték napjaikat. Őket követték a világbíró rómaiak, akik a Hunyadi János út alsó végénél húzták föl közel 180x210 méteres erődjüket. Az idők folyamán többször átalakított és megerősített katonai tábort kívül kettős árokrendszer övezte. Romjait először Marsigli olasz hadmérnök rajzolta le az 1680-as években. A rómaiakat a longobárdok, majd az avarok követték, s végül a nyolcszázas évek végén jöttek eleink.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Az 1918-ban átadott Gellért szálló helyén egykor pestiskórház állt
[/caption]Nevéből kiindulva úgy hihetnénk, Kelenföld már a középkorban lakott volt. Ám ez tévedés, mert e terület rossz talajviszonyai nem vonzották az embereket. Benépesülése alig háromszáz éve indult meg.

Lágymányos is hasonló utat futott be. A mai telep jó része hajdanán meder volt, amelyet csak a 19. században kezdtek betemetni. Visszakanyarodva elődeinkre, mindenképp érdemes megemlíteni Kánát. A középkori falu a Kőér-patak partján terült el, romjai a ma épülő lakópark helyén bukkantak elő a földből.

A régi Balatoni út felső hajtűkanyarjában állt a kánai bencés kolostor, míg lejjebb a Szent Szabina-egyház épülete. A középkorban, de még az újkor elején is szőlők, gyümölcsösök voltak ezen a területen. Sasadon egy azonos nevű falu állt, míg a Sas-hegy oldalát csak a múlt század elején kezdték beépíteni. Ennek oka részben az volt, hogy a lankákon kiváló adottságú szőlőtelepek álltak. Egyébként épp ez utóbbi miatt robbant ki hazánk leghosszabb jogi huzavonája. A sasadi tizedper néven elhíresült eset valamikor a 13. század közepén kezdődött, s az 1800-as évek elején fejeződött be. A török közel százötven éves vendégeskedése alaposan átrendezte a táj képét. A falvakat felperzselték, a lakosság elfutott vagy a jól védhető budai Vár falai mögé húzódott. 

Az ideiglenesen itt-tartózkodók távozása után az élet lassan indult meg. A dombokon álló régi kis falvak végképp elenyésztek, a házak helyét vincellérkunyhók váltották föl. Az alsó, lapályosabb részek tovább mocsarasodtak. A tizenegyedik kerület fejlődése a 19. század elején, közepén indult meg. Sokat segített növekedésében, hogy erre vezették hazánk és a főváros egyik legfontosabb vasútvonalát. Egy 1876-os térkép tanúsága szerint már számos üzem és több, iparilag kiaknázott keserűvízforrás állt e területen. Ezek közül az egyik a máig ismert Hunyadi-forrás, amely egyben az Apenta gyógyvizet is biztosítja számunkra. E kettő a Dobogó melletti réteken fakad.

A Feneketlen-tó létét a Budapesti Géptéglagyár Rt.-nek köszönhetjük. De állt itt kőolaj-finomító és országos szőlészeti iskola is. Az előbbi a mai Bogdánfy és Irinyi, míg az utóbbi a Villányi és Alsóhegy utcák kereszteződésének közelében. A kerület rendezése a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tervei szerint indult meg a múlt században. Ekkor települt be a Sas-hegy, s ekkor nyerte el mai külalakját a kerület belső része is.

Láttam a Reggel címlapján, egy sakktáblán mint esélyes főpolgármester-jelöltet...

– Eltettem egy példányt emlékbe. Akadt névtelen feladó, aki áthúzott rajta, de sok névvel vállalt támogató üzenetet is kaptam. Ebben a számban jelent meg az első rólam készült karikatúra. Emlékezetes pillanat egy közszereplő számára.

Végül is hol akar ön polgármester lenni?

– Itteni terveken töröm a fejem, itt akarok megfelelni. Lehet, hogy a nevem szóba kerül a főpolgármesteri jelölésnél. Ez a tisztség a legmagasabb közvetlenül választott közjogi tisztség. Újbudán maradva sem lenne azonban hiányérzetem.

Moszkvában tanult vegyészetet. Minek köszönheti szerencséjét? Múltnak? Jelennek?

– Végigjártam a ranglétrát és ebből sokat tanultam.

n Volt már padlón is. Hogy emlékezik rá?

– Hat éve, amikor az MSZP ifjú alelnökeként a generációváltást hangsúlyoztam, elszigetelődtem. Hiába volt igazam, korai volt. De az idő engem igazolt.

(Izing A.)

A kerület számokban

Terület: 33,47 km2

Lakosság: 139328 fő

Otthonok száma: 70718

0–14 éves lakosság: 14797 fő

60 feletti lakosság: 38906 fő

Forrás: KSH, 2004

Kosáry Domokos (91), történész:

– Hetvenhárom éve élek a kerületben. Egy sas-hegyi villában lakom, amelyet még a szüleim építettek. Akkor még fenyőerdő vette körül a házunkat. A fák a második világháborúban pusztultak el. Az ostrom teljesen letarolta a növényzetet. Azóta az egész környék beépült.

Bodrogi Gyula (70), színművész:

– A Gellérthegy aljában, a Ménesi úton lakom. Szeretünk itt élni, csendes és nyugodt a környék. A hetvenes évek elején költöztünk ide. Egyedül az utak állapotával vagyok elégedetlen. Nemcsak a keresztutcákban, hanem

a főútvonalakon is sok a kátyú. Igaz, ez máshol is így van.

Halász Erika (46), gyógymasszőr:

– Mindennap hálát adok a jó sorsnak, hogy ebben a kerületben élhetek. Sajátos hangulata van, amely sehol máshol nem tapasztalható. Örülök a felújított Bartók Béla útnak és a nemrégiben felállított Móricz Zsigmond-szobornak a körtéren. Remélem,

a tér is hamarosan megszépül.

Szabó Zoltán András (29), egyetemista:

– Huszonkét éve lakom Őrmezőn. A kertes házak mellett csak egy kisebb méretű lakótelep van a környéken, így családias a hangulat. Az emberek ismerik egymást. Egyetlen gond, hogy már itt is rengeteg az autó. Esténként csak a drágán őrzött parkolókban lehet helyet találni.