Napjainkra felborult a társadalmi értékrend

Aki 40-50 éves korára csak egy autóval rendelkezik, arra aligha lehet a sikeres jelzőt ráakasztani – írta valaki a képviselők vagyonbevallásával foglalkozó internetes fórumon. Azt kérdezte, mitől lenne sikeres egy honatya a politikában, ha a magánéletében sem az. Volt, aki vitába szállt vele, mondván, a sikernek nem a vagyon a legfőbb mércéje. Fontosabb a példamutató családi élet vagy a műveltség. Egy vélemény szerint Gyurcsánnyal az a baj, hogy milliárdos, hogyan is érthetné meg a szegények gondját. Más szerint: a puritánnak látszó politikusoknak legalább annyi a vagyona, mint a miniszterelnöknek, csak tudják a módját, miként tartsák titokban.

Sok képmutatás jellemezte a valaha volt „szocialista embertípust”. Humanista, a közösségért tenni kész, becsületes, sokoldalúan művelt – tartották róla. Kár, hogy gyakran épp azok nélkülözték e vonásokat, akik fennen hirdették. Viszont legalább volt egy eszmény, amit a rendszerváltáskor a többi kacattal együtt kidobtak. Helyére azóta sem sikerült új, követendő mintákat állítani. Sajnos az egyházak erkölcsi mércéje sem tudott az egész társadalom meghatározó értékrendjévé válni. Így lett a közfelfogásban gyakran a becsületesből balek, a szorgalmasból buzgómócsing. A szegényebb értelmiségiből csóró, az iskolázatlan fröccsöntő kisiparosból irigyelt sikerember. De mit is várunk? Túl sokan és túl jól tanulták meg a leckét: a lét határozza meg a tudatot.