Nyolc hölgynek is jutott a több mint száz díjból

Legyen a köztársasági elnökünk nő! Pártemberek és civilek sokasága érvel a gyengébbik nem képviselőjének jelölése mellett. Feudális gyökereket kitépve és – immár európai szellemben – felfedezve megbízhatóságukat, tűrőképességüket, problémaérzékenységüket. Azt mondom, szerepet játszó önjelöltektől, pártilag példának mutogatott kiválasztottaktól meg kellene menteni magunkat. Hiteles, konszenzusteremtő ember legyen a legfőbb közjogi méltóság. Nő is csak akkor, ha alkalmas erre a pozícióra.
Meglehet, valóban üdvös lenne, ha fölülről kapna méltóságot és példát ez az ország a hölgyek megkülönböztetése elleni tennivalók megvalósításához. Igyekeznünk kellene, mert fortélyos gondolatok tolulnak fel bennem. „…osszák meg velünk azt a fantasztikusat, ami az önöké, így lesz erős a köztársaság” – mindezt maga a miniszterelnök mondta március 15-én, a Kossuth- és Széchenyi-díjak, a köztársasági érdemrendek átadásának ünnepségén. Nem feltételezem, hogy szándékosan társította az erőt az erősebbik nemmel. Ám ha elolvasom a kitüntetettek listáját, rögvest mocorogni kezd bennem az örök kisördög. Hiszen a száznál is több arra érdemes közül csupán nyolc nőnek jutott a legrangosabb elismerésekből. Nem csekély hát a különbség.
Nőnek lenni jó. És a férfiakkal megélt, semmilyen kitüntetéssel el nem cserélhető pillanatokon kívül is számítanunk kellene egymásra. Mert szabad, méltóságteli embernek lenni még jobb.