Drágák az ígéretek a parkolásoknál

Nem könnyű szakma a parkolóőröké. Reggeltől estig. Esőben és fagyban, nem beszélve a kánikuláról. Emellett pontosnak lenni, éberen figyelni. S persze elsősorban a becsületesség. Na, az nagyon fontos dolog. A gerinc maradjon mindig egyenes, este is tükörbe tudjatok nézni – mondhatják a reggeli eligazításkor.
A fent leírtak igazát nem lehet megkérdőjelezni. Ugye? Azért próbáljuk meg. Tanulságos történet a következő. 2005. május 5. Budapest, Városmajor utca. Délután fél öt. Kata kolléganőmnek és nekem is lejárt a parkolójegyünk. Másfél óra volt még a díjfizetési időszak (ez a hivatalos neve) lejártáig. Észreveszem, hogy jön a Centrum társaság ellenőre.
Udvariasan megszólítom, s kérem: ne tegye rá a két autóra a mikuláscsomagot. Felugrom a kocsikulcsért, és már futok is vissza az automatáig. Nyugtatgat: felesleges futni, ma már nem jön ebbe az utcába. Miután hittünk a becsületes és gerinces őrnek, megnyugodtunk. Nem vettünk jegyet.
Hét óra után, amikor elindultam hazafelé, ott volt a büntetés a szélvédőn. A kolléganőnek is. Hiába, fizetni kell, ha az ember elhiszi: egy parkolóőrnek is van gerince.