Napi huszonhat temetés

Nincs pizzafutár, sem kábeltelevízió, még az újságot sem viszik ki reggel, de John Metzler már régóta nem panaszkodik a sorsára. Aki egy temetőben lakik, hozzá kell szoknia, hogy búcsút mondott az amerikai hétköznapoknak. Ha kitekint az ablakán, obeliszkeket lát, embernagyságú kereszteket, egy hatalmas szürke kriptát és komor márványemlékműveket. Gyermekként nagyon kedvére voltak a terebélyes sírok, fedezékül szolgáltak a testvéreivel folytatott hógolyócsatákhoz – írja riportjában a Der Spiegel. Ma már a kegyelet hiányának tekintené az ilyesfajta játékot, ma már ő Washingtonban az arlingtoni nemzeti sírkert igazgatója, ma már az a fő gondja, hogy helyet csináljon a nemzet új hőseinek, akiket az amerikai lobogóval, zenével, katonai tiszteletadással temetnek ide. Tizennégy esztendeje véglegesen visszatért a házba, ahol gyermekéveit töltötte. A védelmi minisztérium, a Pentagon akkor kérte föl főintendánsnak, a világ leghíresebb temetője vezetőjének. Ez az állás családi örökség: idősebb John Metzler, az atya volt huszonegy esztendőn át a fia elődje.

A koloniál stílusú, fehérre meszelt ház a sírmező szélén áll, ott, ahol a temető története kezdődött. Mielőtt az északi államok csapatai a gyilkos polgárháborúban Virginiának ezt a földdarabját is elfoglalták volna, a legendás Robert E. Lee tábornoknak, a déliek seregeinek későbbi főparancsokának a tulajdonában állt. Először 1864-ben, Abraham Lincoln elnöksége alatt temették el a tábornok rózsakertjében az egyesüléspárti csapatok halottait. A temető enyhe domboldalon emelkedik a Potomac folyó fölé, páratlanul szép kilátással a világhatalom fővárosára és jelképeire: a Capitoliumra, a Mallra, a Lincoln-emlékműre és a Fehér Házra. Oldalt a Pentagon, kissé távolabb a Ronald Reagan nemzetközi repülőtér.

A tudat, hogy valaki egyszer itt térhet örök nyugovóra, megkönnyíti a halált azoknak a katonáknak, akik az életükkel játszanak Amerikáért. Kétszáz négycsillagos tábornok, az elhunyt űrhajósok, a 2001. szeptember tizenegyedikei merényletek hatvankét washingtoni áldozata fekszik itt, és természetesen John F. Kennedy, az elnök, aki halálával váltotta meg a halhatatlanságot. Nem messze tőle testvéröcscse, Bobby Kennedy, aki szintén gyilkosság áldozata lett. Összesen kétszáznyolcvanhétezer sír. Évente ötmillió látogatót fogadnak Arlingtonban. Az amerikai elnökök többé-kevésbé önkéntesen zarándokolnak el ide. George W. Bush eddig hatszor járt itt, a fáradhatatlan Bill Clinton huszonötször. Bár ez a temető csupán egyike a százhúsz amerikai katonai sírkertnek, de csak itt nyugszanak Amerika összes eddigi háborújának áldozatai. John Metzler hivatásának tekinti, hogy az elkövetkezendő háborúk hősei is ide kerüljenek.

A keze ugyan meg van kötve, mert gyorsforgalmi utak, lakónegyedek, egy laktanya és a védelmi minisztérium határolja be a temető terjeszkedési lehetőségeit. Pedig a területe így sem kicsiny. Az első elektromos kisautókat még Metzler édesapja vezette be, segítségükkel a bejárattól legtávolabb eső sírhoz vezető gyalogos út egy teljes napról tizenkét percre csökkent. De hát naponta huszonhat temetést tartanak – Arlington internetes honlapján a pontos menetrend is megtekinthető –, éppen annyi, mint a vietnami háború idején. Napjában huszonhatszor dördül el a huszonegy ágyúlövés, a lövegeket gyorsan kell a tüzéreknek újratölteni. A madarak már olyan rutint szereztek, hogy a fegyveres tisztelgésnél föl sem rebbennek az ágakról. Pedig most békeidő van, az afganisztáni és az iraki küldetés hivatalosan békefenntartásnak minősül.

Az iraki misszió ezerhatszáz áldozata közül egy héttel ezelőttig száznegyvenkettőt temettek el Arlingtonban, a 60-as parcellát jelölték ki a számukra. A temetések számát pedig úgy becsülik, hogy hamarosan napi harmincra, harmincötre is fölemelkedik. Irak legfiatalabb amerikai áldozata egy tizennyolc esztendős kislány. Sam Huff szerette a műkörmöket, a Szépség és a szörnyeteg című film kísérődalát. Április 18-án halt meg Bagdadban: a terroristák egyik bombája közvetlenül mellette robbant fel. Előrejelzések szerint a temető 2008-ban csúcsforgalmat fog lebonyolítani. Az eddigi háborúk még élő, csaknem huszonnégy és fél millió veteránja közül hatszázhetvenezren érhetik el azt a kort. Az igazgatónak sikerült öt hektár földet kapnia ajándékba a Kongresszustól. Arlington jövője tehát 2060-ig biztosítva van, s ha a politikusokon múlik, ki is lesz használva.

Tizenkét év alatt hatvanezer amerikai halt meg

A vietnaminak nevezett háború 1964 és 1975 között nemcsak Dél-Vietnam területén dúlt, hanem a szárazföldön Kambodzsa és Laosz határánál, valamint a levegőben Észak-Vietnam bombázásával is. Az Egyesült Államok beavatkozásával harminc esztendeje tartó fegyveres konfliktusnak újabb lökést adott. A vietnami kommunisták és más csoportosulások eredetileg a francia gyarmatosítók maradása, illetve visszatérése ellen küzdöttek. A háborúban összesen 58226 amerikai katona halt meg vagy tűnt el. Ausztrália vesztesége körülbelül ötszáz a negyvenhétezerből, Új-Zélandé pedig harmincnyolc katona.