Partra vetett bennünket a hőség

[caption id="" align="alignleft" width="150"] A többség áldásként élte meg a hétvégi nagy kánikulát. Végre szabadon süttethették magukat a napon.
[/caption]Délelőtt fél tíz, Belgrád rakpart: sehol egy árnyék, mindenütt agypukkasztó meleg van. Ilyenkor érezhetjük igazán, ezt a hőséget valóban csak víz mellett lehet úgyahogy elviselni. A Szabadság híd takarásában egy horgász piheg. – Itt akkor is, ha nem akad semmi horogra, százszor jobb, mint a panelban – mondja Vargyassy Gábor (66) nyugdíjas. Nagyokat hallgatunk – hiába, a kánikula hamar elveszi az ember kedvét a fecsegéstől. Miközben a pénzügyőrség padjain kornyadozunk, parthoz kötik a vízi rendőrség D–19 névre hallgató hajóját. Nagy örömmel helyezkedünk el az árnyékot adó kabinban. Kisvártatva már a hullámok hátán suhanunk – ötvennel.

Szőke Gábor zászlós megpróbálja túlkiabálni a dübörgést. – Hatókörünk a két vasúti híd közé esik. A járőrtárs, Tóth Csaba főtörzsőrmester rögvest hozzáteszi, akár a legnagyobb hajókat is joguk lenne megállítani. Természetesen erre csak ritkán kerül sor, inkább a kis géphajókat, polgári nevükön motorcsónakokat ellenőrzik. Miközben szeljük a habokat, megtudjuk, egy-egy meleg nyári napon minimum 10-15 embert kell figyelmeztetni, ne fürödjenek a tilosban. Amúgy ez itt, a fővárosi szakaszon nem is nagyon tanácsos. Lévén a víz erősen szennyezett, továbbá igen mély – egyes pontokon akár öt méter is lehet. A rendetlenkedők az életük mellett pénztárcájuk épségét is kockára teszik, hiszen lebukás esetén akár húszezer forintot is kell fizetniük.

A két kékruhás a kedvünkért a Margitszigetnél kissé lelassít. Megtekintjük a kínálatot. A kérdésre, miszerint egyformán beszélnek-e a tizennyolc éves diáklányhoz és a hetvenéves matrónához, gondolkodás nélkül igennel válaszolnak. – Intézkedésnél nincs kivétel, mindenki egyforma elbírálás alá esik – nyomatékosítanak.

Irány a Római-part. Tóth Csaba közben felvilágosít, ez már nem az ő területük, csak a kedvünkért kanyarodtak erre. Kutyák fürdenek a Dunában. Fiatalok és idősek napoznak vegyesen, itt-ott egy-egy ember áll térdig a vízben. – A rendőrmotoros láttán a polgárok gyorsan kiúsznak – ad magyarázatot az illegális fürdőzők hiányára Tóth Csaba. Miközben visszafelé tartunk, ismételten érintjük a Margitszigetet. Fél óra alatt közel ötven emberrel szaporodott a napfürdőzők száma. Hála istennek, szép számmal akadnak köztük félmeztelen fiatal lányok is…

– Amíg ezerötszáz forint a strandbelépő, nem lesz itt rend – mutat a Dunában lubickolókra Kiss Attila (34) pecás. A civilben műszerész halvadász a Népsziget déli csücskénél próbált szerencsét a meleg hétvégén.

– Itt nagy a nyugalom, sok a zöld és legfőképp csönd van – ad magyarázatot vérmezői jelenlétére Fekete Zsuzsi tanuló. Aki azt is hozzáteszi, idén igen gazdag program vár rá. Hiszen Horvátország éppúgy szerepel a célok között, mint Erdély vagy a Zempléni-hegység.

– Strandunk teljesen betelt – adott kérdésünkre rövid helyzetjelentést a Római fürdő pénztárosa. Hasonló helyzetről számoltak be a többi fürdő megkérdezett munkatársai is. – Azért nem fenékig tejföl ez sem – dohog az egyik, nevének elhallgatását kérő árus a Margitszigeten. A fagylaltos egyik legfőbb baja, hogy az embereknek nincs pénzük, így nem fogy az édesség. – A rezsi nagy, éppen hogy csak megélünk – kontráz rá a szomszéd cukorkaárus. Aki egyben azt is elmondta, egyre inkább az a divat, hogy az emberek valóban csak fürdeni mennek a strandokra.

A part mellett a szürke Duna hátán is ott cirkálnak a rend szigorú őrei

Utunk során természetesen igazoltatásra is sor került. Miközben suhantunk, egy motorcsónak tűnt fel a folyam hátán. A hajó a kék villogó láttán engedelmesen mellénk fordult. Kérésre előkerültek a vízenjáró papírjai. Tűzoltó berendezés, mentőmellény, kötelek, személyi – majdnem minden megvolt, csak a hajólevél hibádzott. Bíró Gyula kormányos szabadkozott – a papír biztosan a kocsiban maradt. A rendőrpáros fölírta az adatokat, majd mosolyogva jó utat kívánt, és útjára bocsátotta a társaságot.