2005.09.07. 00:00
A katonákat elkapja a hevület
Kayla (28) az amerikai hadsereg katonai hírszerzésénél szolgált. Percenként ötvenöt fekvőtámaszt képes csinálni, kinézete szexi, ráadásul egy évig részese volt a veszélyes iraki bevetésnek. A legtöbbször egyedül volt nő a férfiak között. És ez veszélyesebbnek bizonyult számára még a halálnál is, ami pedig Bagdadban minden sarkon leselkedett rá.
[caption id="" align="alignleft" width="290"]
A halál leselkedik minden utcasarkon, a katonáknak azonban szolgálat és pihenő közben más jár az eszükben
[/caption]Az amerikai seregben ugyanis minden a szex, a szex és a szex körül forog – írja Jobban szeretem a fegyverem, mint téged című, most megjelent könyvében Kayla. A volt őrmester nyíltan beszél egy életről, amelynek a háború mindennapos része. „Az embereknek meg kell tudniuk, milyen nőnek lenni a fronton” – magyarázza a szerző. A szex a férfiak mindene. A közlegények hamar két részre osztják az egyenruhába bújt nőket: „akik mindenkivel üzekednek és akik mindenkivel üzekednek, csak veled nem”. „A katonák állandóan fogdosnak, megmarkolják a melledet, a hátsódat. Mintha más nem is létezne. Nincs napfény, nincs sivatag, nincs éjszakánként ágyúdörgés a számukra, mindez megszűnik, ha elkapja őket a hév” – olvasható a könyvben.
„Kérlek, Kayla, húzd föl a pólódat! Csak egy pillanatra. Hadd lássuk, mid van!”
A katonanő nem tud szabadulni egy kellemetlen élményétől. Titkos bevetés alkalmával a szíriai hegyekben az egységével föld alatti harcosok után kémkedett. „Egyedül voltam a fiúkkal – hetekig. A férfiak frusztráltak voltak, mind jobban begerjedtek. Nyíltan beszéltek arról, hogy valakit elkapjanak.” Az egyik alkalommal az egység a napon ült. Elviselhetetlen volt a hőség. Hirtelen megszólalt valaki: „Mutasd a csöcsödet, te kecske!” – mondta keresetlenül. „Nem” – utasította el Kayla. „Kérlek, Kayla, húzd föl a pólódat! Csak egy pillanatra. Hadd lássuk, mid van!” – erősködött a katona. Társaival pénzt gyűjtött. Nyolcvan dollárt kínált, mellé édességeket, drazsét – távol a hazától igazi kísértés. Kayla azonban kemény maradt. „Alapvetően a dolog nem lett volna ellenemre. De nem pénzért” – berzenkedik ma is a lány. Bajtársai csalódottak lettek, erőltették a dolgot, szinte követelték: „Mutasd már végre az átkozott dudáid!” De Kaylának szerencséje volt. „Hagyjátok abba!” – ordított rájuk, és hirtelen csend támadt. Kayla azonban tudta: másképp is végződhetett volna. Leszerelt. „Nem kockáztatom a fejem többé azért, hogy úgy bánjanak velem, mint egy lotyóval” – vonta le a végkövetkeztetést.
