A (ma)radványi sötét erdő

Szervezeteik tiltakozásai, petíciói és közleményei arról tanúskodnak, hogy a magyar kultúra legjelesebb képviselői úgy érzik: a kormányzat sűrű, sötét erdőbe csalta őket, melyből nem találják a kiutat. A szörnyű rengetegben balladai homály és vészjósló csend honol, amit csak néha-néha szakít meg a kurátorok huhogása: „Elfogyott a pénz!” Szegény alkotók fejüket fogva szaladgálnak a pályázataikban elnyert összegek után, és szemrehányást tesznek a politikusoknak: „Nem ezt ígértétek!” De ők csak résztvevően sóhajtoznak és faarcot vágnak: „Nem tehetünk róla, költségvetési maradványt kell képezni! Szép a művészet, de a kényszer erősebb!”

Hogyan kerültünk ebbe a bús vadonba? Az Állami Számvevőszék értékelése szerint „az adóbevételek túlbecslése és a maradványösszegek betervezése a két legsúlyosabb probléma az idei költségvetés megalkotásakor”. Kovács Árpád számvevőszéki elnök úgy véli továbbá, hogy „a nagyságrendileg mintegy 500 milliárd forintos maradványösszeg az elszámolás biztonságát kockáztatja”. Más források 550 milliárd forint kötelezően elrendelt megtakarításáról szólnak, mely abból adódik, hogy 2005 januárjában 300 milliárdot tett ki „az ígérvényekből visszatartott maradvány”, és az egyes minisztériumoknak 2006 januárjára még további 250 milliárdot kell képezniük. A kormánynak ennyit kell megtakarítani a költségvetés előzőleg betervezett tételeiből, akár tetszik nekünk, akár nem. Természetesen a maradványképzési kötelezettség nemcsak a kulturális és oktatási tárcára vonatkozik, hanem a többire is. Mégis, a művészek kiáltoznak a leghangosabban: „Hát ezt érdemeltük azután, hogy négy éve mellétek álltunk?”

Szerencsére a legszigorúbb megszorítások sem érintenek mindenkit. Miközben a terveiket radikálisan megnyirbáló kiadók vezetői átkozódnak, az Operában pedig a megszorítások miatt áll a bál, furcsa arról olvasni, hogy a 2002-től másfél évig regnáló kulturális miniszter, Görgey Gábor könyve félmillió forint kiadói támogatást nyert el a NKÖM-től, személyesen Bozóki Andrástól. A bőkezű utód a Varázsszőnyeg újabb kiadását támogatta, a saját keretéből. A „kellemes kikapcsolódást nyújtó regényt”, melyről 1990 januárjában „Hímvessző és irodalom” címmel írt recenziót a tekintélyes esztéta, az utóbbi húsz évben megjelentette már a Magvető, a Mecénás, az Európa és a Tótágas Kiadó. A vakok és csökkentlátók hallhatják kazettán is, szerepel továbbá a Magyar Elektronikus Könyvtár anyagai között is. Ki érti, miért kellett idén nyáron félmillióval megdobni az Elektra Kiadóházat, hogy újra megajándékozza vele a közönséget?

A maradványi erdőben majdnem annyi a titok, mint a radványiban. Írók és festők, táncosok és zenészek átkozzák a Pénzügyminisztérium szívtelen alabárdosait, akik ismerik a cinikus mondást: „A kultúra: halasztható szükséglet”.