Hírek

2005.10.06. 00:00

Tizennégy aradi és egy pesti vértanú

Ma az egész ország az aradi hősökre emlékezik, ám ők a közhidelemmel ellentétben nem 13-an, hanem 15-en voltak. A különböző politikai rendszerek mindig másra „használták fel” tragédiájukat.

Kiss T.–Váczy A.

„Ha ölök, akkor nem én ölök, hanem a haza védekezik” – vallotta Kazinczy Lajos 1849-ben az osztrák hadbíróság előtt. Hogy ki volt Kazinczy Lajos, ma kevesen tudják. A közhiedelemmel ellentétben Aradon nem tizenhárom ezredest és tábornokot végeztek ki, hanem tizenötöt. Valójában a sort Haynau Ormai Norberttel kezdte, és végül tizenötödikként Kazinczy Lajost végeztette ki. A fiatal ezredes nem volt más, mint a nyelvújító íróvezér, Kazinczy Ferenc fia. Pásztor Emil 1979-es életrajzi könyvén kívül alig van irodalmi és történelmi megemlékezés Kazinczy Lajosról – legutóbb három éve Jeli Ferenc készített róla filmet Szép halál volt címmel.

Ám a kötelező tananyagot is érdemes kicsit felfrissíteni, mivel a százötven éve történt tragédia a magyar történelem szerves része és jellegzetes eseménye. 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok letették a fegyvert az orosz csapatok előtt. A tábornokok azt hitték, hogy az oroszok megvédik őket Haynau haragjától, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elkobozták fegyvereiket, és másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én megérkeztek Aradra, és még aznap elkezdődtek a kihallgatások. Augusztus 27-én az igazságügyminiszter, Schmerling a minisztertanács elé terjesztette az ítéletekkel kapcsolatos elképzeléseket. Mérsékeltebb volt, mint Haynau, de a kegyelem fel sem merül: „A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Általánosságban erre vonatkozóan ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk.”

A minisztertanács elfogadta Schmerling javaslatát, majd augusztus 29-én Ferenc József arra szólította fel Haynaut, hogy „a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre”. A „bresciai hiéna” csak október 2-án rendelkezett a kivégzés módozatairól. Október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Az aradi foglyok még reménykedtek abban, hogy október 4-e, az uralkodó névnapja talán amnesztiát jelenthet. De reményük szertefoszlott, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg.

Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen az utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket végezték ki. Ezután jöttek az akasztófára ítélt tábornokok. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, így Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem kedvelték egymást, megcsókolta a tábornok kezét. Az elítélteket elrettentésül közszemlére tették, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottak holttestét a vesztőhelyen temették el.

A tizenöt aradi vértanú a kivégzés sorrendjében

Ormai Norbert

Schweidel József

Kiss Ernő

Dessewffy Arisztid

Lázár Vilmos

Poeltenberg Ernő

Török Ignác

Lahner György

Knezich Károly

Nagy-Sándor József

Leiningen-Westerburg Károly

Aulich Lajos

Damjanich János

Vécsey Károly

Kazinczy Lajos

A különböző politikai rendszerek mindig másokat kapcsolnak a gyászünnephez

Gerő András történész:

- 1849. október 6-án kivégezték a magyar honvédsereg tábornokait Aradon, Pesten pedig Batthyány Lajos első magyar felelős miniszterelnököt. Erre a történelmi eseményre épült a magyar nemzeti mitológia nagyon fontos vonulata, a nemzeti mártírium gondolata. Ez nem más, mint a nemzet, egy tételezett közösség fontos ügye, amiért áldozatot vállalni dicsőség. A gondolat az európai keresztény kultúrkör mártírium-hagyományaihoz fűzhető, ahol a kereszténységért meghalni dicsőség. Ennek nemzeti változatáról van szó, jelentősége tehát ebben fejeződik ki. Az egymást követő történelmi korszakok is megőrizték, mint a nemzettudat változatlan toposzát (jellemzőjét). Például olyan erősen befolyásolja Batthyányi Lajos életpályáját a mártírszerep, hogy a nemzeti mitológiában csak vértanúként maradt meg, holott lehetne a magyar alkotmányosság kezdetének kulcsfigurája is.

Alapfunkcióját tekintve nincs különbség abban, hogy a politikai rendszerek hogyan „használták” a gyászünnepet. Abban viszont igen, hogy kit csatlakoztatnak október 6-ához. 1989 után Batthyányihoz és a gyászünnephez Nagy Imrét kapcsolták – nyilvánvaló, erről a rendszerváltás előtt szó sem lehetett. Viszont akkor úgy gondolták, mindenki beleértendő a mártíromság fogalomba, aki a haladás ügyéért halt meg, Ságváritól Kállayig…

Ormai Norbert

Schweidel József

Kiss Ernő

Dessewffy Arisztid

Lázár Vilmos

Poeltenberg Ernő

Török Ignác

Lahner György

Knezich Károly

Nagy-Sándor József

Leiningen-Westerburg Károly

Aulich Lajos

Damjanich János

Vécsey Károly

Kazinczy Lajos A különböző politikai rendszerek mindig másokat kapcsolnak a gyászünnephez Gerő András történész:

- 1849. október 6-án kivégezték a magyar honvédsereg tábornokait Aradon, Pesten pedig

Batthyány Lajos első magyar

felelős miniszterelnököt. Erre

a történelmi eseményre épült

a magyar nemzeti mitológia nagyon fontos vonulata, a nemzeti mártírium gondolata. Ez nem más, mint a nemzet, egy tételezett közösség fontos ügye, amiért áldozatot vállalni dicsőség.

A gondolat az európai keresztény kultúrkör mártírium-hagyományaihoz fűzhető, ahol a kereszténységért meghalni dicsőség. Ennek nemzeti változatáról van szó, jelentősége tehát ebben fejeződik ki. Az egymást követő történelmi korszakok is megőrizték, mint a nemzettudat változatlan toposzát (jellemzőjét). Például olyan erősen befolyásolja Batthyányi Lajos életpályáját a mártírszerep, hogy a nemzeti mitológiában csak vértanúként maradt meg, holott lehetne a magyar alkotmányosság kezdetének kulcsfigurája is.

Alapfunkcióját tekintve nincs különbség abban, hogy a politikai rendszerek hogyan „használták” a gyászünnepet. Abban viszont igen, hogy kit csatlakoztatnak október 6-ához.

1989 után Batthyányihoz és a gyászünnephez Nagy Imrét kapcsolták – nyilvánvaló, erről a rendszerváltás előtt szó sem lehetett. Viszont akkor úgy gondolták, mindenki beleértendő a mártíromság fogalomba, aki a haladás ügyéért halt meg, Ságváritól Kállayig… -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!