Hírek

2006.01.15. 14:54

Elérkezett a kivándorlások kora?

A fiatalok közül egyre többen vallják, hogy a külföldre település a boldogulás egyik módja. Tömeges kitelepülésekről még nem beszélhetünk, ám a fizikai határok már nem jelentenek korlátot.

Dián Tamás

„Nem határoztam el, hogy kitelepülök, csak mire elvégeztem a Drezdai Egyetemet, már úgy éreztem magam, mintha otthon lennék” – mondja Papp Gellért. Az informatikus sok társához hasonlóan még fiatalon, család és egyéb kötöttségek nélkül ment ki. 16 éve él már Németországban. – Ez alkati kérdés is, hiszen aki kibírja az öt évet, az utána már könnyen marad. Én is azt vettem észre, hogy itt vannak a barátaim, a barátnőm, viszonylag könnyen kaptam munkát. Szinte minden ideköt.”

Gellért jelenleg egy gyógyszeripari cégnél számítástechnikai projektvezető, s állítja: olyan a képzettsége, hogy ha hazajönne, itthon is hasonló színvonalon élhetne. Mégis marad, akárcsak a többi magyar, akik közül szinte senki nem tartja magát kivándorlónak. Van olyan ismerőse, aki több mint tíz éve kint él, mégis állítja: ez a szituáció csupán átmeneti...

Az amerikai Santa Barbarában lakó Borza Csaba sem tartja véglegesnek jelenlegi helyzetét, jóllehet már hét éve dolgozik a tengerentúlon, s idén amerikai állampolgárságért folyamodik. A 32 éves programtervező matematikus közvetlenül az egyetem elvégzése után kalandvágyból fogadott el egy állásajánlatot. „Otthon sokkal nehezebben tudnék ilyen színvonalon élni – mondja. – Ami a melót illeti, itt is nagy a stressz meg a hajtás, de ha vége a munkaidőnek, azt csinálom, amihez kedvem van. Nem kell azon gondolkodnom, hogy miből fizetem ki a számláimat, vagy hogy hol kell még maszekolnom. Aki rendesen bejár a munkahelyére és elvégzi a feladatát, annak itt nincsenek napi megélhetési gondjai. Otthon sokak számára ez csak álom.”

A kérdés – vajon megéri-e hazai viszonyok között küzdeni egy jobb élet reményében, vagy érdemesebb felkerekedni, hogy megtudjuk, mit tudunk elérni egy fejlettebb államban? – a Sláger Rádió Bumeráng című reggeli műsorában is felvetődött. Maguk a készítők is meglepődtek, milyen heves indulatokat gerjesztett a felvetés. „Rengetegen mondták azt, hogy kivándorolnának – idézte fel a hallgatói hozzászólásokat az egyik műsorvezető, Boros Lajos. – Volt például egy srác, aki közölte, épp most adja el mindenét, mert megy Ausztráliába. Egy orvostanhallgató kijelentette, alig várja már, hogy véget érjenek a tanulmányai, utána azonnal szedi a sátorfáját. Ugyanakkor voltak olyan betelefonálók is, akik a kivándorláspártiakat hazaárulóknak titulálták.”

A rádiós műsorvezető szerint a mai fiatalok abban a tudatban nőnek fel, hogy ők az Európai Unió polgárai, s emiatt – szüleik hozzáállásával ellentétben – a határok már nem jelentenek számukra sem fizikai, sem pedig lelki korlátokat. A Külügyminisztérium konzuli érdekvédelmi osztályának vezetője szerint hivatalos, központilag nyilvántartott adatok nincsenek a kivándorlókról, mivel a külföldön letelepedőknek sehol sem kell bejelenteni ebbéli szándékukat. Emri István elmondta: az egyedüli, jogszabályban előírt kötelezettség mindössze annyi, hogy ha valaki három hónapot meghaladóan külföldön tartózkodik, akkor ezt az addigi lakóhelye szerinti önkormányzat okmányirodáján kell jeleznie.

„Ha az illető végleg kitelepül, az nem jelenti automatikusan az állampolgárság megszűnését is – tisztázta a helyzetet az osztályvezető. – Sőt, a mi álláspontunk az, hogy a honfitársaink, éljenek bárhol, maradjanak magyarok. Az állampolgárság megszüntetését külön kell kérvényezni, ám évente csupán néhány ilyen eset fordul elő.”

Az persze statisztikai adatok nélkül is nagyjából meghatározható, hogy kik lehetnek a végleg kivándorlók – ehhez elegendő rápillantani az európai hiányszakmák listájára. Az informatikusok mellett első helyen egyértelműen az orvosok állnak, s ez nálunk is érzékelhető. Hazánk uniós csatlakozása, azaz 2004. május 1-je óta a Magyar Orvosi Kamarában 1100 kollégának állítottak ki úgynevezett „jó hírnevet igazoló okiratot”, ami a külföldi munkavállalás egyik feltétele. Gyenes Géza főtitkár szerint ezek az orvosok folyamatosan hagyják el az országot. Legtöbben Angliába mennek, ahol nem ritka a 6 ezer fontos, azaz 2 millió 200 ezer forintos havi fizetés, de Ausztria, Norvégia, Svédország és Írország is a célországok közé tartozik.

„Hogy ki települ ki végleg, s ki csupán néhány évre, azt szerintem még maguk az érintettek sem tudják” – mondta a főtitkár. 

Nincs ok félelemre

Nem igazolódtak be azok a félelmek, melyek szerint az Európai Unió új tagországaiból érkező munkavállalók ellepik a „régi Európát”. Ez áll majd abban a jelentésben, amelyet heteken belül nyilvánosságra hoz az Európai Bizottság.

A tanulmány nem titkolt célja, hogy Brüsszel érveket hozzon fel a munkaerőpiac felszabadítása mellett. A tagországoknak ugyanis idén májusig kell dönteni, hogy enyhítenek-e a 2004 májusától alkalmazott szigoron. Finnország még novemberben jelezte, a két év lejártával nem tartja fenn a korlátozást. Ugyanez várható Spanyolország esetében is.

A britek, az írek és a svédek pedig a csatlakozás óta sem szabnak gátat a beáramló kelet-közép-európai munkaerő előtt. A briteknél, ahol eddig negyedmillióan, többnyire lengyelek próbáltak szerencsét, egyáltalán nem nőtt a munkanélküliek aránya. Az azonban a következő hároméves periódusban sem várható, hogy a Bécs vagy Berlin elállna a korlátozásoktól. Az sem túl jó előjel, hogy a héten hét magyar feketemunkást toloncoltak ki Belgiumból. A hírek szerint ebben az országban további szigorításokra tesznek javaslatot februárban.

A tanulmány nem titkolt célja, hogy Brüsszel érveket hozzon fel a munkaerőpiac felszabadítása mellett. A tagországoknak ugyanis idén májusig kell dönteni, hogy enyhítenek-e a 2004 májusától alkalmazott szigoron. Finnország még novemberben jelezte, a két év lejártával nem tartja fenn a korlátozást. Ugyanez várható Spanyolország esetében is.

A britek, az írek és a svédek pedig a csatlakozás óta sem szabnak gátat a beáramló kelet-közép-európai munkaerő előtt. A briteknél, ahol eddig negyedmillióan, többnyire lengyelek próbáltak szerencsét, egyáltalán nem nőtt a munkanélküliek aránya. Az azonban a következő hároméves periódusban sem várható, hogy a Bécs vagy Berlin elállna a korlátozásoktól. Az sem túl jó előjel, hogy a héten hét magyar feketemunkást toloncoltak ki Belgiumból. A hírek szerint ebben az országban további szigorításokra tesznek javaslatot februárban. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!