Hírek

2006.01.17. 19:48

Szorít a kínai cipő

A Magyarországon eladott lábbelik kétharmada Ázsiából érkezik. A hazai cégeket ennél is jobban aggasztja, hogy a kínai cipők egész Európát, a magyar termékek fő piacát is ellepték az utóbbi években.

Gyükeri Mercédesz, Teleki József, Vég Márton

Dömpingvámokkal és behozatali kvótákkal fenyegeti az Európai Unió a kínai cipőgyártókat. Brüsszel nem a levegőbe beszél: a ruházati termékek esetében már tavaly hasonló intézkedéseket hoztak meg a pekingi illetékesekkel folytatott egyeztetések után. Most 13 kínai cipőgyártó került terítékre: tőlük kívánják megvonni a piacgazdasági státuszt, ami elsősorban a jelenleginél magasabb védővámokat jelenthet.

Ám a megszorítás csupán csepp a tengerben, hiszen ma Magyarországon az évente eladott 30 millió pár cipő kétharmada származik Ázsiából, elsősorban Kínából és Vietnamból. Nyugat-európai országokból további 8 millió pár érkezik hozzánk, így kiszámítható, hogy a magyar gyártók mindössze 2 millió pár lábbelit készítenek a hazai piacra. Ennek négyszeresét exportálják. A „reklamációmentes” cipők többsége Németországban talál gazdára.

[caption id="" align="alignright" width="202"] A kínai termékeket már csak a Kínában gyártott hamisítványok száma múlja felül
[/caption]„A magyarországi cipőipar már a rendszerváltás előtt is főleg exportra dolgozott. Annyi a különbség, hogy akkor a keleti, most a nyugati piacot célozzuk meg” – mondta lapunknak Várszegi Árpád. A Bőr-és Cipőipari Egyesülés elnöke szerint a magyar nagykereskedők által is beszállított ázsiai tömegáruval védővámok nélkül nem lehet versenyezni. „Ezt azonban még időben felismertük, és a minőségre helyeztük a hangsúlyt” – hangsúlyozta Várszegi Árpád. A szakember azonban pesszimistán tekint az előttünk álló évre. Jóllehet az EU többi tagországába elvileg mindenféle korlátozás nélkül szállíthatnának a magyarországi gyártók, szerinte lassan, de folyamatosan csökken a magyar gyártók számára elérhető exportpiac. Ezzel együtt – részben a távol-keleti dömping hatására – esik a hazai piacból birtokolt részesedésük is. „Elegendő tőke nélkül a magyar cégek nem tudják visszaszerezni az elveszített piacot” – világított rá Várszegi. A bőr- és cipőipar termelésének szűkülése már 1995-től folyamatos volt. A hajdani virágzó központok – Mezőtúr, Zalaegerszeg, Bonyhád – hanyatlásnak indultak, főleg az import cipőkből való túlkínálat következtében. Jelenleg mintegy húszezren dolgoznak az ágazatban, de 2002 óta több mint ötezer munkahely szűnt meg. Várszegi Árpád becslése szerint az iparágban tevékenykedő félszáz vállalat tíz százaléka húzhatja le a rolót a hatezer forintos minimálbér-emelés miatt, így pedig hétezerre csökkenhet a cipőipari alkalmazottak száma.

Nem lehet versenyezni a kínaiakkal

A kínai áruk dömpingjét már tíz éve szenvedi az ország egykor egyik legnagyobb lábbeli gyártója, a Tisza Cipő Rt. A martfűi cég vezérigazgatója, Berényi Ferenc szerint azonban ma már nem csak a magyar gyártók, hanem egész Európa, sőt a világ is megérzi a távolkeleti könnyűipar termékek áradatát.

„Gyártóként ugyanazt látjuk, amit Szolnok fő utcáján végigsétáló. Ott, ahol négy-öt éve még áruház volt, most kínai termékeket árulnak” – mondja Berény Ferenc. A cégvezető szerint mindez azt jelzi, hogy megindult egy átrendeződés. Az utcai árusoktól az üzletekbe helyeződik át a kínai termékek forgalmazásának a súlypontja. Ez egy szabályozottabb környezet, ám a távolkeleti termékkel ugyanúgy nem tudnak versenyre kelni a hazai és az európai gyártók.

Berényi szerint gyakran az anyag költségük nagyobb egy-egy lábbelin, mint amennyiért azt a kínai üzletek kínálják. A távolkeleti áruk olcsóságának titkát az alacsony munkabérek mellett elsősorban a tömegtermelésben látja a szakember. Kínában ugyanis vannak olyan gyárak, ahol 70-80 millió pár cipő készül.

Éppen ezért a Tisza Cipő Rt. az elmúlt esztendőkben fokozatosan háttérbe szorította az utcai cipők készítését. Van olyan leányvállalatuk, mely bérmunkát végezve teljes egészében kivitelre dolgozik. A hangsúlyt azonban a különleges lábbelik készítésére helyezték, így mindenek előtt védőcipőket, honvédségi, rendőrségi lábbeliket gyártanak.Közismert, hogy a Kínában gyártott cipők az olcsó munkaerő és a sorozatgyártás miatt kerülnek kevesebbe. A hazai cipőiparban foglalkoztatottak 75 százaléka minimálbérért dolgozik, így annak emelése döntően meghatározza a költségeket. „A növekvő kiadásokhoz a dráguló energia is hozzájárul, így egyelőre kérdéses, hogy hány cég birkózik meg a terhekkel” – mondta Várszegi Árpád. A cégvezetők pedig a szaporodó költségekre csökkentett termeléssel válaszolhatnak, ami munkahelyek ezreit veszélyezteti. Ha bekövetkezne a szakember által vázolt forgatókönyv, akkor az gyakorlatilag a cipőipar csődjét jelenti, s egyben a kínai terjeszkedés gyorsulását.

Az Európai Bizottságot mindenki bírálja

Máris komoly támadás éri az Európai Bizottság külkereskedelemért felelős tagját, miután a hét végén bejelentette: 13 kínai cipőgyártótól megvonhatják a piacgazdasági státuszt. A bírálatok ráadásul nem csak Pekingből érik Peter Mandelsont, aki tavaly azzal vívott ki magának hírnevet, ahogy nem engedte be az unióba az év közben, kvótán felül érkezett kínai gyártmányú ruházati termékeket. A nadrágok és melltartók hetekig dokkoltak európai kikötőkben. Eközben a dél-európai, textiliparukat még megőrző tagországok legszívesebben visszafordították volna a szállítmányokat. A ruhát pedig forgalmazó német és svéd cégek pedig azzal fenyegetőztek, ha nem tudnak kipakolni, őszi-téli kollekció nélkül maradnak üzleteik.

Most is hasonló konfliktus bontakozik ki. A tiltást, amelyet ősszel akár öt évre is meghosszabbíthat az EU, hírek szerint az olasz gyártók harcolták ki. A cipőkereskedők – köztük olyan márkák képviselői, mint az Ecco, a Timberland vagy a Nike – ezzel szemben azzal bírálják a bizottságot, hogy a Peking és vele együtt Hanoi ellen tervezett szankciók nem kevesebb, mint 600 ezer európai állását veszélyeztetik, miközben saját forgalmukat 40 milliárd euróval ronthatják. Nem mellékesen egy pár cipő húsz euróval, vagyis ötezer forinttal kerülne többe – állítják.

A kínai ruházati termékek és cipők a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) kötött megállapodás alapján 2005. január elseje óta akadály nélkül áramolhattak a világ piacai felé. Tavaly az első negyedévben nyolcszorosára nőtt az európai országokba érkező behozatal, miközben egy cipő ára a 2002-es 13,8 eurós (3450 forintos) átlagárról mindössze 7,7 euróra (1925 forintra) esett vissza.„Rövid távon biztosan vereséget szenvedünk” – adott hangot reménytelenségének Hefter József. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari tagozatának elnöke szerint a magyar suszterek nem tudták stabilizálni helyzetüket a rendkívül összetett piacon. Hefter József a bukás egyik okának a szélsőséges cipőárakat tartja, szerinte „embertelen”, hogy 1000 és 200 ezer forintért is kaphatók cipők a boltokban. „Kézműves módon nem lehet feltámasztani a cipőkészítést, mert kevés a fiatal szakember, az öregek kihalnak, és nem jövedelmező a munka” – mondta lapunknak Hefter József. Szerinte sem az áron alul értékesített kínai cipőkkel, sem a márkás, modern, bőrből készült olasz lábbelikkel nem lehet hosszú távon versenyezni. „Egy évtized múlva kialakulhat a cipész szakma reneszánsza, de csak a luxuskategóriában” – jósolta Hefter József.

„Gyártóként ugyanazt látjuk, amit Szolnok fő utcáján végigsétáló. Ott, ahol négy-öt éve még áruház volt, most kínai termékeket árulnak” – mondja Berény Ferenc. A cégvezető szerint mindez azt jelzi, hogy megindult egy átrendeződés. Az utcai árusoktól az üzletekbe helyeződik át a kínai termékek forgalmazásának a súlypontja. Ez egy szabályozottabb környezet, ám a távolkeleti termékkel ugyanúgy nem tudnak versenyre kelni a hazai és az európai gyártók.

Berényi szerint gyakran az anyag költségük nagyobb egy-egy lábbelin, mint amennyiért azt a kínai üzletek kínálják. A távolkeleti áruk olcsóságának titkát az alacsony munkabérek mellett elsősorban a tömegtermelésben látja a szakember. Kínában ugyanis vannak olyan gyárak, ahol 70-80 millió pár cipő készül.

Éppen ezért a Tisza Cipő Rt. az elmúlt esztendőkben fokozatosan háttérbe szorította az utcai cipők készítését. Van olyan leányvállalatuk, mely bérmunkát végezve teljes egészében kivitelre dolgozik. A hangsúlyt azonban a különleges lábbelik készítésére helyezték, így mindenek előtt védőcipőket, honvédségi, rendőrségi lábbeliket gyártanak. Az Európai Bizottságot mindenki bírálja Máris komoly támadás éri az Európai Bizottság külkereskedelemért felelős tagját, miután a hét végén bejelentette: 13 kínai cipőgyártótól megvonhatják a piacgazdasági státuszt. A bírálatok ráadásul nem csak Pekingből érik Peter Mandelsont, aki tavaly azzal vívott ki magának hírnevet, ahogy nem engedte be az unióba az év közben, kvótán felül érkezett kínai gyártmányú ruházati termékeket. A nadrágok és melltartók hetekig dokkoltak európai kikötőkben. Eközben a dél-európai, textiliparukat még megőrző tagországok legszívesebben visszafordították volna a szállítmányokat. A ruhát pedig forgalmazó német és svéd cégek pedig azzal fenyegetőztek, ha nem tudnak kipakolni, őszi-téli kollekció nélkül maradnak üzleteik.

Most is hasonló konfliktus bontakozik ki. A tiltást, amelyet ősszel akár öt évre is meghosszabbíthat az EU, hírek szerint az olasz gyártók harcolták ki. A cipőkereskedők – köztük olyan márkák képviselői, mint az Ecco, a Timberland vagy a Nike – ezzel szemben azzal bírálják a bizottságot, hogy a Peking és vele együtt Hanoi ellen tervezett szankciók nem kevesebb, mint 600 ezer európai állását veszélyeztetik, miközben saját forgalmukat 40 milliárd euróval ronthatják. Nem mellékesen egy pár cipő húsz euróval, vagyis ötezer forinttal kerülne többe – állítják.

A kínai ruházati termékek és cipők a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) kötött megállapodás alapján 2005. január elseje óta akadály nélkül áramolhattak a világ piacai felé. Tavaly az első negyedévben nyolcszorosára nőtt az európai országokba érkező behozatal, miközben egy cipő ára a 2002-es 13,8 eurós (3450 forintos) átlagárról mindössze 7,7 euróra (1925 forintra) esett vissza. A kínai termékeket már csak a Kínában gyártott hamisítványok száma múlja felül -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!