Hírek

2007.11.24. 17:24

A kapitány büszke a válogatottra

Várhidi Péter bő egy esztendővel ezelőtt vette át a labdarúgó-válogatott irányítását. A kapitánnyal az utolsó, vereséggel végződő Európa-bajnoki selejtező után és a 2010-es dél-afrikai világbajnokság mai, durbani sorsolása előtt értékeltük csapata teljesítményét.

Dénes Tamás – Gonda László

– Amikor szövetségi kapitány lett, Magyarország a 76. helyen állt a FIFA világranglistáján – a legfrissebb ragsorban az 52. Válogatottunk 24 hellyel áll előrébb, mint akkor – viszont csak a hatodik helyen végzett Eb-selejtező csoportjában, ami meglehetősen szégyenteljes szereplést jelent. Ellentmondásos év van tehát Várhidi Péter mögött, ráadásul még azt sem tudhatja, szerződése decemberi lejárta után marad-e a kapitány, hiszen az MLSZ elnöksége csak a decemberi ülésén dönt erről.

– Valóban nem tudhatom, hogyan határoznak majd a vezetők, de nyugodt szívvel várom a döntést. Ha az év befejezése nem is volt jó, hiszen Moldova és Görögország ellen is vereséget szenvedtünk, a mai magyar válogatott szép jövő előtt áll. Ezt nem az olaszok, vagy a lengyelek legyőzése mondatja velem, hiszen vereségeket is szenvedtünk, hanem az, hogy látszik a csapaton a fejlődés, az, egyre céltudatosabban játszanak a fiatalok. Az egész Eb-selejtező sorozatról azért nem beszélhetek, mert menet közben kapcsolódtam be, ráadásul egy teljesen újjászervezett csapattal folytattuk a munkát.

– A Moldova elleni idegenbeli kudarc után mindenki győzelmet várt Görögország ellen. Vezettünk is, mégis a görögök győztek.

– Így van, én is le voltam törve a meccs után. Fájdalmas volt a vereség, mert nem játszottunk rosszul sőt, több helyzetünk volt, mint az Európa-bajnoknak. A csapat újra stabil volt, zártan védekezett, amit az is mutat, hogy ellenfelünknek nem akadt kidolgozott helyzete. Labdaszerzés után jól kontráztunk, kilenc helyzetet tudtunk kialakítani a rutinos, és igen jó görög védők között. Sajnos, azonban gólt csak egyet lőttünk, a támadások befejezésekor játékosaink nem voltak elég higgadtak. Kikaptunk, de a csapat megítéléséről sokat elárul, hogy egy egyszerű hétköznapon több mint harmincezer szurkoló jött el a magyar válogatott miatt a Puskás Ferenc Stadionba, és a meccs után is megtapsolták a játékosokat.

– Irányításával az elmúlt bő egy évben 13 mérkőzést játszott a válogatott. Hatszor győzött, hétszer kikapott a csapat. Ezt az eredménysort jónak ítéli?

– Nem érdemes így számolni, mert amikor elkezdtük a munkát, egy teljesen új csapat építése volt a cél. Fiatalok kerültek be a keretbe, sokuk nem is játszott a klubcsapatában – sőt, sajnos ma is vannak, akik nem kapnak elegendő lehetőséget - és természetesen nemzetközi rutinjuk sem volt. Az elmúlt év következetes munkával telt, és úgy érzem, mára már látszik, hogy van stílusa a csapatnak. Nem nyerünk meg minden meccset, be-becsúsznak gyengébb teljesítmények, de azt nem állíthatja senki, hogy játékunk nem tudatos.

– Tehát elvégezte azt a munkát, amellyel tavaly megbízták?

– A csapat teljes átszervezését, megfiatalítását vállaltam. Nagy kihívás volt számomra a feladat, kíváncsi voltam, mire képesek fiataljaink, és úgy vélem, példamutató, hogy idáig jutottunk. 24 helyet léptünk előre a világranglistán – de voltunk negyvennyolcadikak, azaz még előrébb –, ami akkor is rendkívül örömteli, ha a két utolsó meccsünkön vereséget szenvedtünk. Arra kaptam megbízást, hogy találjam meg azokat, akik a jövő játékosai lehetnek, alakítsam ki a csapat gerincét, és tegyük szimpatikussá, szerethetővé a csapatot. A kiválasztás jól sikerült, a játékosok tehetségesek, ráadásul, azt jelzi, hogy mindenki az adott feladatokra koncentrált. A csapat váza kialakult, a Moldova elleni mérkőzés, amelyről Juhász Roland és Vass Ádám hiányzott, például világosan megmutatta, hogy egy-egy stabil tag hiánya problémát jelent. És a szurkolók visszajelzései, a görögök elleni harmincezer néző azt mutatja, hogy egyre többen állnak a válogatott mellett.

– Mit gondol, miben fejlődött a legtöbbet a magyar válogatott?

– Nagyszerű a csapatszellem, a játék iránti alázat és egymás megítélése a futballisták között példamutató. Fiataljaink fejlődőképesek és éhesek a sikerre, bár nemzetközi szinten még természetesen éretlennek számítanak. De ők a legígéretesebb magyar játékosok, egyértelműen belőlük lehet a jövő csapata.

– A jelenlegi kerettagok a legjobb magyar játékosok?

– Azért vannak ott, mert megfelelnek az elvárásoknak. Azt nem állítom, hogy mindig ők vannak a legjobb formában, de fel sem vetődött, hogy egy-egy meccs előtt másokat, idősebbeket hívjak meg csak azért, hogy esetleg velük elkerüljünk egy vereséget. A jövőt építettük, és meggyőződésem, hogy a mostani kerettagoknak van is jövőjük. Ez a csapat fejlődőképes, egyre kiforrottabb. Még nem rutinos, de egyre érettebb és tudatosan játszik. És a keret rugalmas, hiszen mindig vannak sérültek, és a formaingadozás sem kerüli el a fiatalokat.

– Ha mégis bővítenie kellene a keret, kikkel számolna még?

– Szerencsére a magyar labdarúgásnak igen sok tehetséges fiatalja van – ezt a jelenlegi keret tagjai is bizonyítják. És az utánpótlásban is sok a tehetséges játékos, említést érdemel Hrepka Ádám, Németh Krisztián, Szalai Ádám, Bogdán Ádám, Farkas Balázs, Pintér Ádám, soroljam még? Aztán ott az U19-es válogatott, amelynek minden tagja roppant ígéretes, tehát lehetne még kikhez nyúlni.

– Elégedett az elmúlt évével?

– Az sosem lehetek, hiszen mindent lehet jobban csinálni. Viszont nagyon büszke vagyok a csapatra, a játékosokra. Nekik is elmondtam már, legyenek olyan büszkék magukra és egymásra, mint amilyen én vagyok rájuk – és bízzanak is meg egymásban úgy, ahogy én bízom bennük. És a játék azt is mutatja, hogy hisznek egymásban és magukban, mernek játszani, még ha az nem is mindig megy úgy, ahogyan kellene. De minden meccsel egyre rutinosabbak lesznek, és ha mindenki folyamatosan játszik majd klubcsapatában, nemcsak ígéretes, hanem eredményes is lesz a magyar válogatott. És ahogyan a szurkolók, úgy a sportág vezetői, a magyar futball valamennyi szereplője erre vágyik.

Várhidi Péter

1958. május 8-án született Budapesten. Édesapja, Várhidi (Vinkovics) Pál korábbi tízszeres válogatott védő a Bp. Dózsa, majd az Újpesti Dózsa játékosaként. Edzőként a hetvenes években négy bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel.

1968 és 1980 között az Újpesti Dózsa játékosa volt, az akkor a régió legerősebb klubjai közé tartozó Dózsában csak a tartalékcsapatig jutott.

1980-tól alacsonyabb osztályban futballozott, 1987-ig a Ganz Mávag, majd egy szezonon keresztül a Dömsöd játékosa volt. 1988-tól a BVSC-ben játszott, a zuglói együttessel 1991-ben feljutott az élvonalba.

1991 őszétől négy mérkőzésen szerepelt az élvonalban, a vasutasklub színeiben.

1992-ben kezdte edzői pályafutását 1992-ben a BVSC utánpótlás-csapatánál, majd 1994-1995-ben az Újpest korosztályos, 1995-1996-ban az MTK tartalékcsapatát irányította.

1996 nyarán visszatért Újpestre, ahol előbb pályaedző volt. 1997 őszén, a 4. forduló után Nagy László menesztése után vette át az első csapatot, amellyel 1998 tavaszán bajnoki címet nyert, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. A következő szezonban vezetőedző, majd klubigazgató volt, a következő szezonban előbb klubigazgatóként majd vezetőedzőként dolgozott.

2001 tavaszán a Videotont, majd 2003 tavaszától egy éven át a Nyíregyházát irányította, utóbbit szakmai igazgatóként.

2000-től az A Színes Sport című sportnapilapba írt elemzéseket, majd a Sport 1 TV szakértőjeként adott tanúbizonyságot szakmai felkészültségéről.

2006 áprilisában, az MLSZ alkalmazottja, a 19 évesek válogatottjának szövetségi edzője lett. Novemberben egy mérkőzésre megbízást kapott az A válogatott irányítására. Decemberben az MLSZ további egy évre szerződtette a szövetségi kapitányi posztra.

1968 és 1980 között az Újpesti Dózsa játékosa volt, az akkor a régió legerősebb klubjai közé tartozó Dózsában csak a tartalékcsapatig jutott.

1980-tól alacsonyabb osztályban futballozott, 1987-ig a Ganz Mávag, majd egy szezonon keresztül a Dömsöd játékosa volt. 1988-tól a BVSC-ben játszott, a zuglói együttessel 1991-ben feljutott az élvonalba.

1991 őszétől négy mérkőzésen szerepelt az élvonalban, a vasutasklub színeiben.

1992-ben kezdte edzői pályafutását 1992-ben a BVSC utánpótlás-csapatánál, majd 1994-1995-ben az Újpest korosztályos, 1995-1996-ban az MTK tartalékcsapatát irányította.

1996 nyarán visszatért Újpestre, ahol előbb pályaedző volt. 1997 őszén, a 4. forduló után Nagy László menesztése után vette át az első csapatot, amellyel 1998 tavaszán bajnoki címet nyert, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. A következő szezonban vezetőedző, majd klubigazgató volt, a következő szezonban előbb klubigazgatóként majd vezetőedzőként dolgozott.

2001 tavaszán a Videotont, majd 2003 tavaszától egy éven át a Nyíregyházát irányította, utóbbit szakmai igazgatóként.

2000-től az A Színes Sport című sportnapilapba írt elemzéseket, majd a Sport 1 TV szakértőjeként adott tanúbizonyságot szakmai felkészültségéről.

2006 áprilisában, az MLSZ alkalmazottja, a 19 évesek válogatottjának szövetségi edzője lett. Novemberben egy mérkőzésre megbízást kapott az A válogatott irányítására. Decemberben az MLSZ további egy évre szerződtette a szövetségi kapitányi posztra. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!