Hírek

2007.11.10. 15:24

A pénztől az etikáig

Amióta az országgyűlés honlapján bárki számára látható, mennyi pénzt is utalnak képviselőinknek havonta, egy fél ország a honatyák zsebében turkál. Ami persze, nem baj. A baj az, hogy egynémely összeg kifizetése kérdéseket vet fel.

Stanga István

Amióta az országgyűlés honlapján immár megtekinthetők azok a pénzek, amelyeket a honatyák részére havonta elutalnak, a fél ország előszeretettel turkál a zsebükben. Holott ezek az összegek javarészt már eddig is tudottak voltak, ráadásul az emberek zömének nem is igen mondanak semmit. Hiszen ki tudná megmondani, vajon sok-e vagy kevés az a 60 ezer forint (plusz költségtérítés), amellyel egy tipikus magyar képviselő többet visz haza egy-egy hónapban, mint az átlagfizetés. A kisebb pénzűek szemében nyilván alaposan túl vannak fizetve az érintettek, míg mások – és valószínűleg ők maguk is – úgy látják, ezek a díjak meg sem közelítik azt, amit mondjuk a versenyszférában kereshetnének, vagy akkor, ha Európa más országában töltenének be hasonló pozíciót. Ezért hát ezt a „sok vagy kevés” vitát a nyilvánosságra hozott adatok aligha segítenek eldönteni, ugyanakkor azonban mégis jó, hogy most már mindenki láthatja azokat.

Egyfelől azért, mert újra megbizonyosodhatunk arról, hogy a költégtérítések dolgánál – magyarázhatják azokat reggeltől estig – kevés nagobb pofátlanság létezik. Mert milyen alapon is tesszük lehetővé egyeseknek, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőknél? És miért gondoljuk tolerálhatónak, hogy a nép választottjai mellőzhetik a számlával való elszámolást, miközben a „halandóknak” az adóhivatal az ennél jóval kisebb kihágásokat sem nézi el (tegyük hozzá: joggal)? Félreértés ne essék, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a kivételezett helyzetet  jogszabály teszi lehetővé. Csakhogy attól még (leglábbis az én szememben) nem lesz erkölcsösebb az ügy. Legfeljebb jogszerű.

S ha már az etikánál tartunk... A fentebbieken túl azért is örültem ennek a fizetési listának, mert a segítségével egyfajta jellemrajzot kapunk némelyekről. Így – egyebek közöztt – azokról, akik szemrebbenés nélkül felvesznek olyan forintokat, amelyek jogossága legalábbis megkérdőjelezhető. Úgy hiszem, jó ideig kérdés lesz például, hogy a két budapesti lakással rendelkező kereszténydemokrata Simicskó István vajon miért és mire vesz fel szállásköltséget. S ugyanerre kell(ene) válaszolnia a szintén KDNP-s Harrach Péternek és a fideszes Lezsák Sándornak, akik egy zuglói, illetve egy VII. kerületi lakás gazdái. Aztán ott van Szili Katalin házelnök, aki 287 ezer forint utazási költségtérítést kap, miközben a budai lakása állami, ráadásul mindenhová szolgálati autó viszi. Vajon az említettek komolyan úgy gondolják, helyesen – és főként: etikusan – járnak el?

Bár a felsorolást – sajnos – még hosszasan lehetne folytatni, fölösleges. Már csak azért is, mert számomra nem feltétlenül a személyek és az összegek az érdekesek. Engem sokkall jobban izgat, hogy vajon azok a politikusok, akik önmagukkal szemben ennyire nagyvonalúak, megengedőek (és most próbáltam nagyon finom és szalonképes lenni), mennyire őszinték, hitelesek akkor, amikor ódákat zengenek a közélet megtisztításának, a gazdaság kifehérítésének szükségességéről. Amelyet – a jelek szerint – ráadásul éppen a törvényhozás háza táján kellene elkezdemi.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!