A hitel és a halál

A szocialisták EP-lépviselője, Herczog Edit teljes joggal háborodott fel azon, hogy a magyarországi bankok egy része mindenfajta hitelbírálat nélkül, mondhatni automatikusan elhajtja azokat a hitelkérő embereket, akik már elmúltak hetven esztendősek. Azt, hogy ez a dolog cseppet sem törvényes, sőt, mi több, súlyosan diszkriminatív, talán mondanom sem kell, s akkor még nem is minősítettem az eljárást pofátlannak, bunkónak, holott ezek a jelzők is abszolút indokoltak lennének. Bár a képviselőnő (őt egyébként olyan idősek kerestek meg, akiktől néhány tízezer forintos áruhitelt is megtagadtak) példaként a nemzet színészeit és sportolóit említette – akik már szintúgy a hetedik iksz táján járnak –, azt gondolom, az összes többi érintett, úgy nagyjából egymillió ember, nevében is szóvá kell tenni ezt a rendkívül primitív, emellett pedig messze nem európai gyakorlatot.

Apropó, Európa... Herczog Edit az ügyben azonnali kérdést intéz majd az Európai Bizottsághoz, amelynek állásfoglalása nem lehet igzán kérdéses, hiszen az unió alkotta Római Szerződés egyértelműen tilt bármiféle diszkriminációt, s hogy ez esetben arról van szó, az egy pillanatig sem vitatható. Éppen ezért nem is tekinthetjük véletlennek, hogy az Európai Unió más országaiban óvakodnak az effajta magatartástól, hiszen annak súlyos következményei lehetnek. Úgy tűnik, idehaza sokkal bátrabbak a pénzintézetek (netán hungaricumnak tartják a tahóságot?), s talán azok is lesznek mindaddig, amíg valaki olyan pert nem akaszt a nyakukba, hogy csak zörög. És akkor aztán nem csupán kártérítés címén lehet leperkálni némi pénzt, hanem a megroggyant imázs helyreállítására is költeni kell pár száz milliót. Vagy ennek a kockázata kisebb, mint annak, hogy néhány hetvenen felüli – eléggé el nem ítélhető módon – veszi magának a bátorságot, és meghal, mielőtt visszafizette volna a hitelt?

Mert a bankok – akár bevallják, akár nem – ettől vannak beszarva. Elhiszik ők a látszatra makk egészséges Irma néninek, meg Károly bácsinak, hogy becsülettel (és persze, kamatokkal) törleszteni akarnak, de csak ott motoszkál a fejükben, hogy ember tervez, Isten végez. (Egy időssel rendszerint hamarab.) Megjegyzem, ha a pénzintézetek helyében lennék, sürgősen elfelejteném ezt a hülyeséget, függetlenül attól, mit mond az Európai Bizottság. Egyfelől azért, mert roppant valószínűtlen, hogy hetvenesek tömegei sorakozzanak súlyos hitelekért, másfelől pedig azért, mert ezernyi módja van az esetleges kockázatok kivédésének (áthárításának). Dehát ezt éppen a bankoknak nem kell magyarázni.