Egy meghiúsult valutaüzlet a Keletinél

[caption id="" align="alignleft" width="265"] Csak keressem a lángosost, ott majd útbaigazítanak.
[/caption]A turistainformációs üvegbódé környékén már körvonalazódott a valutaüzlet lehetősége, hiszen az amúgy teljesen üres „Különleges ajánlatok" feliratú hirdetőtábla alatt egy afroamerikai szólított le, hogy tud-e esetleg segíteni valamiben. Kiderült, hogy vannak valutaváltó ismerősei az indulási oldalon, csak keressem a lángosost, ott majd útbaigazítanak.

Ám el sem jutottam a büféig, máris leszólított egy ragtalanított arabmagyarul hablatyoló szakállas úr, elegáns öltönyzakóban, a legújabb párizsi divatnak megfelelő sállal a nyakában. Hogy félreértés ne essék, elővett egy méretes köteg bankót is, majd a másik zsebéből egy kínai gyártmányú számológépet. Kiderült, hogy az eurót 217 forintért veszi és 278 forintért adja.

Megdőlt a rekord

A forint árfolyama az euróhoz képest csütörtök délután 13.30 óra körül zuhant az eddigi történelmi mélypontra. Akkor az uniós fizetőeszközzel szembeni forintárfolyam elérte a 286-as szintet. Péntek délelőtt még mindig a 280-as szint fölött kereskedtek vele; akkor a dollár 218, a svájci frank 186 forintba került.

De persze nem mindegy, hogy mennyit akarok, mert ezer euró felett már lehet alkudozni. Felpillantva a számológépből nem tudtam nem észrevenni, hogy voltaképpen egy hivatalos valutaváltó előtt állunk, úgyhogy felvetettem az ötletet, miszerint azért én mégiscsak megnézném a pillanatnyi hivatalos árfolyamot. Respektálta az ötletet, így pár méterrel arrébb szembesültem vele, hogy az üvegablaknál 215 forintért tudnék eladni és 281-ért venni egy eurót. Tehát újdonsült „üzletember barátom" 2-3 forinttal jár az árfolyam alatt – csak hogy nekem jó legyen.

Visszatérve aztán jött az üzletmenet második köre, amelyben azt tudakolta erőteljesen, hogy mégis mennyi euróra gondoltam. „Sokra" – mondtam és úgy tűnt, hogy a sejtelmesen hangzó válasz kellőképpen lendületbe hozta, mert egy még nagyobb euróköteget pörgetett meg az ujjai között. Igaz, itt-ott feltűnt néhány magyar kétszázas is a zöldhasú százeurósok között, de ezek biztosan csak véletlenül keveredtek a pakliba.

„Dollár van?" – fűztem tovább beszélgetésünk fonalát. Erre válaszul rögtön a számokkal kezdett, miszerint 165-ért veszi és 216-ért adja, azaz ezt is két forint eltéréssel a hivatalos árfolyamhoz képest. „De ne sokat gondol, mert délután változni" – sürgetett hezitálásomat látva, majd gyorsan hozzátette, hogy most nincs nála dollár, de este hétre annyi lesz, amennyit csak akarok. Meg is egyeztünk abban, hogy ezt azért alaposan végig kell rágnom, úgyhogy majd visszatérek. Nagyon remélem, hogy már nem vár rám.