Hírek

2009.08.05. 11:43

Ne áltassuk magunkat, ez nem az igazi válságkezelés!

Manapság a válságról az ismétlés kockázata nélkül nagyon nehéz beszélni, hisz’ az elmúlt bő félévben az elemzők és a közbeszéd szintjén ez állandó, napi téma volt.

Fodor István

Olyannyira elcsépeltté vált a válság fogalma, hogy közben az emberek jelentős része már észre sem veszi, hogy a politika és a közbeszédet befolyásolók milyen mértékben torzították el a valódi helyzetet, alibiként használva a világválságot. Ma már szinte minden központi intézkedés, törvény, elvárás, lemondás, visszavonás, csonkítás indoka a világválság.

Az az általános kép alakult ki, hogy Magyarországot a világválság „küldte padlóra”. Sajnos ezt a hétköznapivá vált állítást nagyon sok döntéshozó még akkor sem korrigálja, ha jól tudja, hogy ez nem így van. Ráadásul ebben az esetben nem is a hazugság a legnagyobb baj, hanem az, hogy rossz, hiányos a megoldásra adott válasz. Egy válságos helyzetből csak olyan módon lehet gyorsan kijönni, ha azokat az okokat, hibás folyamatokat, hiányosságokat számolják fel vagy korrigálják, amelyek az országot ebbe a helyzetbe juttatták. És ez Magyarország esetében nem a pénzügyi világválság.  

Ennek bizonyítására időben vissza kell mennünk. Két, egymástól függetlennek látszó folyamatot kell végigvezetnünk. Az egyik a tőzsdevilág változásai, a másik a fogyasztói társadalom hatása.

A kilencvenes évek elejétől a kinyílt világ hatására felerősödött folyamatok közül a globalizáció mint gazdasági folyamat felgyorsította a versenyt; évtizednyi idő alatt jelentős gazdasági növekedést produkálva iparágakat rendezett át. A gazdaság hajtóerejét jelentő tőzsde folyamatosan növelte forgalmát, miközben a percről percre profitnövelést erőltető arctalan brókerek és spekulánsok seregének irányítása alá került.

Jellemző – a svájci IMD intézet által publikált - adat, hogy a kilencvenes évek közepén a világ 35 ezer dollármilliárdnyi éves összes GDP-jével szemben a spekulánsok, a befektetők, a pénzügyi intézetek által mozgatott pénz mennyisége elérte a napi(!) 7-8 ezer milliárd dollárt. E folyamat következményeként az évek során elvált egymástól a tőzsdei vállalatok valós és tőzsdei értéke. Nagyon jelentős értéknövekedés mögött nem volt ugyanakkora hozzáadott érték. A „pénzcsinálási” versenyben egyre nagyobb lett a tőzsdék értékébeni fiktív hányada, más szóval növekedett a tőzsdei lufi.

Törvényszerű volt, hogy ez a lufifújás nem tarthat soká. Az első jel a 2001-es „dotkom” pukkanás volt. A teljes tőzsdei lufi végül nem magától, hanem külső hatásra, a pénzügyi világválság miatt a közelmúltban pukkant ki. Addig azonban - közel két évtizeden át - erről a területről mérhetetlen mennyiségű pénz került a világ pénzügyi hálózatába.

A fogyasztói társadalom – elsősorban a fejlett országokban - már jóval a rendszerváltás előtt erősödött, de az igazi, mindent elsöprő hatása a kilencvenes évek információs társadalmának kialakulásával, a fogyasztást korlátlan, manipulatív módon serkentő globális kommunikációs kultúra elterjedésével vált általánossá. A média által befolyásolva generációk kerültek abba az állapotba, hogy a mesterségesen keltett irreális vágyakat elérhetőnek látták és látják ma is.

Szeretné tovább olvasni? Lapozzon ide!

A szerző az Ericsson Magyarország korábbi vezérigazgatója, majd előző elnöke.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!