Holokauszttagadásért börtön?

Bár Hiller István már tavaly tavasszal fölvetette, hogy Magyarországon is szükség lenne a holokauszttagadás büntetésére, egészen a tegnapi napig  úgy tűnt, hogy az ötlettel újra és újra előhozakodó szocialista párt ebben a ciklusban már aligha lesz képes „keresztülverni” az országgyűlésben a a vonatkozó törvény ilyen értelmű módosítását. Aztán mégis..., az utolsó  ülésnapon ugyanis a honatyák egy név szerinti szavazás során 197 igen, egy nem és 142 tartózkodás mellett elfogadták a Büntető Törvénykönyv azon módosítását, amelyet Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője és miniszterelnök-jelöltje nyújtott be, és amely szerint a jövőben – elvben –három évi börtönnel lehet sújtani mindazokat, akik a széles nyilvánosság előtt tagadják a holokauszt tényét, kétségbevonják, esetleg jelentéktelen színben tüntetik fel azt. A törvény lényegében a szocialista párti, a szabad demokrata és a független MDF-es képviselők voksaival ment át, hiszen a Fidesz és a KDNP tagjai – azt követően, hogy előzőleg a T. Ház leszavazta Répássy Róbert javaslatát, miszerint a kommunista rendszerek emberiség elleni bűneinek nyilvános tagadását is büntetni kellene – a „tartózkodást” választották, amit ugye, egyfajta udvarias „nem”-ként értékelhetünk. Ami pedig azt a megjegyzésemet illeti, hogy tudniillik a holokauszttagadókat pillanatnyilag csak elvben fenyegeti a börtön..., nos, mindez tény, hiszen a most elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság akár „el is kaszálhatja”, azaz korántsem biztos, hogy hazánk is azon államok közé tartozik majd, amelyekben megtorolják a XX. század e drámai eseményének kétségbe vonását vagy bárminemű bagatellizálását.

Amely országok amúgy egyáltalán nem számítanak fehér hollónak, hiszen az 1970-1980-as évek táján felbukkanó – később egyre szélesebb körben erősödő – holokauszttagadás és holokauszt-revizionizmus Európa számos államában már jó ideje meglehetősen komoly bűncselekménynek számít, és ennek megfelőek a büntetési tételei is: a szomszédos Ausztriában akár 20 évet is kiszabhatnak az ilyesmiért, míg Litvániában és Németországban 10, illetve 5 év börtön fenyegeti az effajta nézeteket hirdetőket. Hogy az Alkotmánybíróság miként is határoz majd a most megszületett törvényről, megjósolhatatlan, hiszen a holokauszt büntethetősége kapcsán idehaza is megoszlanak a vélemények. Akad ismert, nagyon jó nevű szakember, aki úgy gondolja, Magyarország a nemzetközi jogot sérti azzal, hogy egészen máig nem hajtotta végre a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló 1965-ös  egyezmény 4. cikkének rendelkezéseit, amelyek alapján büntetni kellene a holokauszttagadást, míg mások teljesen más álláspontra helyezkednek. Ez utóbbiak közé tartozik például a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű jogvédő szervezet is, amely azt vallja, hogy noha a világtörténelem egyik legnagyobb tragédiája megtörténtének a letagadása nem más, mint hazugság és a tények meghamisítása, ami az áldozatok és a családtagjaik érzékenységét joggal sértheti, ám az ilyen beszédet mégse büntetni kéne, hanem egyértelművé tenni, hogy „mindazok, akik ilyet mondanak, kiírják magukat a demokratikus közéletből”. Amely álláspont persze, számomra is nagyon szimpatikus, csakhát merő illúziónak tartom. Mert bár hosszabb távon kétségkívül azt kellene elérni, hogy a holokausztról a legprimitívebb hazugságokat terjesztők egyfajta „morális szégyenpadra” kerüljenek, ma ettől az állapottól messze vagyunk. És ahogy elnézem, egyre távolodunk.