Az életéért küzd a fűtetlen nádfedeles kunyhóban élő férfi

Az ominózus kunyhó Cibakháza határában, a régi szeméttelep mellett, a kaszáló kellős közepén szerénykedik. Már nem először járunk itt, június végén már meglátogattuk Rácz Lászlót és élettársát, Veronikát. Életkörülményeik a hideg idő, a tél beköszöntével az eddiginél is mostohábbak lettek. Rés rés hátán, a hideg levegő kénye-kedve szerint juthat be a viskóba. Ez nem csoda, hiszen a tákolmányt nem is téli laknak szánták, hiszen anno, a szociális földprogram meghirdetésekor építették, hogy a munkások be tudtak húzódni az eső, vihar elől.

Öccse miatt került nehéz helyzetbe

Rácz László elmondása szerint rendkívül kicsi pénzből tartja fenn magát. Hiszen egyetlen bevétele a rokkantsági nyugdíj, ami összesen huszonöt ezer forint. Ezt a keveset próbálja hónapról-hónapra beosztani.

Közelebb érve három csaholó kutya fogad bennünket. A környék nyárhoz képest sokat változott: a tájkép részei ezúttal a csonttá fagyott ruhák és fagyott vízzel teli vödrök. Ezúttal senkit sem találunk a kunyhóban, a házigazda nincs otthon. Mint kiderült a szomszéd házba tért be melegedni.
— Sziasztok. Itt van a Laci — üdvözöl Faragó László. — Gyertek be, szegény a kályha mellett melegszik.
A házba lépünk, ahol megpillantjuk Lacit. Kabátban ücsörög egy ládán, s látszik, hogy próbálja magába szippantani a fatüzelésű kályhából kiömlő forróságot.
— Szerkesztő urak! De jó hogy jöttek. Segítsenek rajtam, mert megfagyok odakinn a kunyhóban — kezdte panaszát Laci. — Ha Lackóékhoz nem tudnék átjönni, isten bizony már nem élnék. De jöjjenek, nézzék meg hol élek.

Kisvártatva ismét úton vagyunk, vissza a kunyhóhoz.
— Lehet nem hiszik, de a nádkunyhóban hidegebb van, mint idekinn — avat be Laci. — Győződjenek meg róla, jöjjenek be velem. Előre elnézést kérek a rendetlenségért. Embertelen hideg van itt. Az összes kabátomat magamra szoktam teríteni, valamint a paplanomat is, de így is a fagyhalállal küzdök. Nem tudok fűteni, mert a nádkunyhó könnyen lángrakaphat, tisztálkodni sincs lehetőségem, mivel a kannában befagy a vizem. Az egyetlen védőitalom az a fél liter bor, amit lefekvés előtt szoktam meginni. Tulajdonképpen semmit sem bírok csinálni, mivel teljesen elgémberedtek a tagjaim. A szomszédba, Faragó Laciékhoz szoktam átmenni. Náluk van fűtés, s ha főznek akkor abból is adnak nekem. Amúgy egyedül vagyok. Az élettársamért, Veráért eljöttek a lányai Apátiból és hazavitték. Nem akarták, hogy itt fagyjon meg. De amint jobb idő lesz visszajön.

Rácz Miklós, a Lungo Drom nagyrévi kirendeltség-vezetője már korábban felfigyelt erre a problémára. A helyi cigány kisebbségi önkormányzatot és a cibaki önkormányzatot is bevonva az ügy már a tárgyalási szakaszba is eljutott, ahol Hegyes Zoltán, Cibakháza polgármestere, dr. Tóbiás Ferenc önkormányzati képviselő, Ferenczi Lajos, a szociális bizottság elnöke, illetve Bakos Józsefné, az MCF Roma Párt helyi vezetője ült egy asztalhoz. Ennek ellenére az ügy megakadt. A férfi sorsát bemutató korábbi írásunk azonban nem maradt visszhangok nélkül, ráadásul egy televíziós riport is készült a férfiról, ami nem várt fordulathoz vezetett.

— Egy fővárosi vállalkozó látta az televíziós riportot, s megkeresett engem, mivel segíteni kíván — mondta el Rácz Miklós. — A konkrétumokról személyesen fogunk tárgyalni, de a vállalkozó ígéretet tett, hogy lakást vásárol Lacinak, akit meg akar menteni a fagyhaláltól. Az Országos Cigány Önkormányzat vezetőjét, Kolompár Orbánt is ismét megkeresem, hogy ő is támogassa, hogy Laci rendes lakáshoz juthasson.
Amíg nincs lakás, addig is Lacinak marad a küzdelem a faggyal szemben. Szemét minden este úgy hunyja le, hogy nem tudja másnap reggel újra elkezdheti-e a harcát az életben maradásért. 

Németh Gergő Öccse miatt került nehéz helyzetbe Rácz László elmondása szerint rendkívül kicsi pénzből tartja fenn magát. Hiszen egyetlen bevétele a rokkantsági nyugdíj, ami összesen huszonöt ezer forint. Ezt a keveset próbálja hónapról-hónapra beosztani. -->