Elveszett Aba-Novák Vilmos-mű került nemrég napvilágra

Ennél magasabb összegért eddig egyetlen magyar művet vásároltak nálunk, két éve a Magyar Nemzeti Bank több mint másfél milliárd forintot fizetett a kanadai Hamilton Galériának Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt alkotásáért.

Martos Gábor szakíró évtizedekre visszanyúló adatokkal rendelkezik a hazai műkincspiac forgalmáról.

– Aba-Novák mindig is jelen volt a háború utáni hazai műkereskedelemben, majdnem minden árverésen feltűnt egy-két műve. Az Ökrös szekér című képét például 1989-ben 320 ezer forintért ütötték le.

– Az árai szépen mentek felfelé, eddig a legdrágábban elkelt képe a Nagy vurstli 2009 decemberében 85 millióért ment el, ami a jutalékokkal együtt valamivel 100 millió forint feletti árat jelentett – tájékoztat a szakember.

Ez az ár az ő adatai szerint ma a 22. helyen áll a hazai összesített árverési leütési listában, és ezzel Aba-Novák jelenleg a tizedik legdrágább magyar festő. Csontváry, Gulácsy, Munkácsy, Bortnyik, Tihanyi, Rippl-Rónai, Szinyei Merse, Kádár Béla, Boromisza állnak előtte.

Mivel a hazai árveréseken eddig elkelt legdrágább kép ára 240 millió, jutalékokkal együtt 280 millió forint volt, a mostani sorozat darabonkénti ára valamivel ezt is meghaladja.

– De azt is tudjuk, hogy minden műtárgynak mindig annyi az ára, amennyit adott pillanatban valaki hajlandó megadni érte – fejti ki a szakember.

– Jó néhány festmény van, melyek története évek óta izgat. Bár alaposan körbejártam őket, nem tudom megfejteni a titkukat – mondja Molnos Péter művészettörténész, Aba-Novák Vilmos monográfusa, aki szerint a két háború közötti korszak hazai, úgynevezett propagandafestészetének a mostani kép a legjobb fennmaradt darabja.

– Érdekes, hogy a harmincas évek második felében egyre kétségbeesettebben manőverező magyar kultúrpolitika miként, mikor és hogyan hívta segítségül a képzőművészeket, s ebben a folyamatban milyen szerepet vállalt a korszak legtöbb állami megrendelését kielégítő Aba-Novák Vilmos – folytatja.

Közlése szerint a művész több diplomáciai célt szolgáló művet is alkotott, amikor a Trianon után elszigetelődő Magyarország éppen kultúrája, s ezen belül leginkább képzőművészete révén próbált közeledni az európai hatalmakhoz.

A VI. György király 1937-es koronázásáról tervezett londoni falkép, a francia–magyar kapcsolatokat megjelenítő és a párizsi világkiállításon nagy sikert arató pannó és a kevésbé ismert – a több mint ötvenéves lappangás után a közelmúltban végre felbukkanó – lengyel–magyar barátságot megjelenítő monumentális képsorozat egyaránt azt bizonyítja, hogy a magyar politikai vezetés 1937 és 39 között igyekezett szorosabbra fűzni kapcsolatait azokkal a hatalmakkal, melyek ellensúlyozhatták volna a fokozódó német befolyást.

„Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen”

(Gróf Teleki Pál)

– A magyar külpolitika a német fenyegetés árnyékában álló Lengyelországot ezzel a gesztussal, az 1939-es varsói magyar kiállítás előcsarnokához készült művel is biztosította szimpátiájáról, amit alig néhány hónap múlva tettekkel is bizonyított.

– Aba-Novák kompozíciójának közepét közös kardot markoló magyar és lengyel katona képe uralja, oldalukon a magyar és lengyel történelem kiemelkedő alakjai sorakoznak: az egyetlen akkor még élő szereplő, Horthy Miklós mellett Jozef Pilsudski, Báthory István, Bem tábornok, I. Ulászló, Károly Róbert, Sobieski János és a szentté avatott lengyel királynő, Hedvig alakjai az örök barátság ígéretét hitelesítő tanúkként jelennek meg – foglalja össze a kép születésének körülményeit Molnos Péter.

A sorozat felbukkanása a művészettörténész szerint csodaszámba megy. Minden bizonnyal feltekerve vészelte át az elmúlt hetven évet, és tulajdonosukon kívül a közelmúltig szinte senki sem láthatta őket.

A kép útjának ismeretlen állomásairól, hasonló műveiről a művész unokáját, Kováts Kristófot is megkérdeztük, aki számára e mű háború utáni sorsa kevéssé ismert. Édesanyja őrizte más képekkel együtt, feltekert állapotban. Amikor Kováts Kristóf lett az örökös, már nem találkozott ezzel az alkotással.

– Aba-Novák Vilmos 1941-ben halt meg, örököse nagymamám és édesanyám volt. A képet, amelyet nagyapám csak a kiállításra adott át, de saját tulajdona maradt, az Aba-Novák házban feltekerve tárolták, végül az ostrom alatt több más képpel együtt befalazták. Így maradt meg, de további sorsáról, arról, hogy onnan hová került, semmit sem tudok – mondja Kováts Kristóf.

Egyúttal azt is megtudjuk tőle, hogy nagyapjának még két olyan műve létezik, amin olyan, sokáig tabunak számító személy is látható, mint Horthy Miklós.

– Horthy Székesfehérváron, a Romkertben látható Aba-Novák-művön is szerepel, de fejét először Petőfire festette át egy egykori főrestaurátor, majd lemeszelték. A közelmúltban végrehajtott feltárás már inkább rekonstrukció volt, mintsem restaurálás. A szegedi Hősök kapuján látható freskót is nehezen lehetett napvilágra hozni a kormányzó ábrázolása miatti rávakolás pusztítása után.

Aba-Novák Vilmosnak megyénkben is látható egy monumentális műve, a nagy vihart kavart jászszentandrási templomfreskó. A művész unokáját ennek történetéről is kérdeztük.

– Valóban nagy, de részben gerjesztett vihar volt annak idején körülötte. A települést szegény béresek alapították, akik pár évtized múltán saját erőből templomot is építettek, majd a szintén Szolnokon alkotó Chiovini Ferenctől falképeket is rendeltek templomukba.

– Ő bevonta a munkába Aba-Novák Vilmost is, aki addigra a szegedi Dömötör-torony faliképeivel aranyérmet nyert Padovában. Az őt jellemző felfogással készített munkái alaposan eltértek a megszokott ájtatoskodó ábrázolásmódtól, amit sem az egyszerű hívek, sem a papság nem fogadott elismeréssel.

– Ráadásul szokása szerint sok helyi embert is fölfestett a falra – volt, akit a falusiak kértek szerepeltetni –, de például a boltost a hitelezés megtagadása miatt a pokolban senyvedő lelkek közé tette.

– Egészen a Vatikánig jutott az ügy, mert Oberten Odilo páter zarándoklatot vezetett oda azzal a panasszal, hogy Aba-Novák megvalósította az ecsettel való káromkodás bűnét. Végül a korszerűbb szemléletű szakértők Aba-Nováknak adtak igazat, így maradhatott a freskó.

A képek történeti háttere egy meghatározó nehéz korszakra is rávilágít

Lengyelországhoz Magyarországot egész története során baráti viszony és sorsközösség fűzte. Ezen egyetlen vele történt katonai konfliktusunk, II. Rákóczi György szerencsétlen, 1657-es lengyelországi hadjárata sem változtatott. Közös múltunk számos, mindkét országban tisztelt történelmi személyiségben is testet öltött, ők láthatóak a sorozat több darabján.

A központi képen a fegyverbarátság jelképes alakjait, a közös kardot fogó lengyel és magyar katonát Horthy Miklós magyar kormányzó és Józef Piłsudski marsall, a független lengyel köztársaság megteremtője fogja közre. Ez a képtábla annak a sorsdöntő magyar segítségnek állít emléket, ami nélkül valószínűleg elbukott volna a XX. századi lengyel függetlenség ügye.

Az első világháború után újjászületett lengyel államot 1920-ban kizárólag a tőlünk kapott katonai segítség mentette meg attól, hogy elsöpörje Leninék bolsevista inváziója, melynek végső célja Bécs és Berlin elfoglalása, majd Európa bolsevizálása volt.

Magyarország több millió lőszert, nagy mennyiségű fegyvert és egyéb felszerelést szállított a lengyel hadseregnek, amikor annak katonái fejenként már csak hét tölténnyel várták a Varsó elleni végső orosz támadást. Magyarország kész lett volna fegyveres segítséget is nyújtani Lengyelországnak, ami csak a csehszlovákok ellenállásán hiúsult meg.

Később, 1939-ben, a kép születése után néhány hónappal kitört világháborúban pedig Teleki Pál miniszterelnök megtagadta, hogy Magyarország részt vegyen a Lengyelország elleni háborúban, s a teljes hosszában megnyitott magyar–lengyel határon befogadtuk az onnan érkezett több tízezer menekültet, akik nagy része hosszú ideig nálunk talált új otthonra.

Szathmáry István

Borítókép: Károly Róbert és népeink közös szentje, Hedvig (lengyelül Jadwiga)

A képeket a Kieselbach Galéria engedélyével közöljük