Kiderült: a Titanic túlélői Cibakházán laktak

A témával kapcsolatban még most is rengeteg a kérdőjel, napjainkban is sokak fantáziáját mozgatja meg a huszadik század leghíresebb hajókatasztrófája. Az áldozatok pontos számat csak megbecsülni tudják, mivel az utas listán nem mindenki szerepelt, aki a hajón utazott (például az I. osztály utasainak szolgálói, inasok, komornák), voltak akik álnéven utaztak. A hajón utazó magyarok száma és a katasztrófát túlélők száma is bizonytalan. Azonban ami biztos, hogy a katasztrófát Cirbusz Géza egyetemi tanár, Horváth Dénes egyetemi hallgató, Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, valamint a Veress házaspár élte túl.

A házaspár Dr. Veress Zoltán és felesége Irma néni 1952 tavaszán mint „osztályidegen elemek” félve a kitelepítéstől jöttek a fővárosból Cibakházára és költöztek albérletbe. Hogy emlékük fennmaradjon az utókorra arról Dr. Kertész Dénes tett, aki a túlélőkkel kapcsolatban írt és közölt cikket 1992 júniusban a Cibaki Hírek hasábjain. Emellett vannak még, akik személyesen is ismerték Zoltán bácsiékat.

— Nekem még tizenévesként volt szerencsém, igaz csak futólag ismerni Dr. Veress Zoltánt — mesélte el Fekete Géza, aki jelenleg Cibakháza alpolgármestere. — Annyit tudok, hogy kormánytisztviselő lehetett a Horthy korszakban. Gyermekként furcsa figurának tartottam őt. Magas, egyenes tartású, bajuszos, szemüveges ember volt, aki térdig érő nadrágban és szalmakalapban járkált. Lerótt róla, hogy nem idevalósi. Érdekes menése volt, s a vékony lábai miatt a kortársaimmal csak „cérnahuszárnak” csúfoltuk. Zoltán bácsi felesége Irma néni pedig egy alacsony, ősz hajú, törékeny testű hölgy volt. 1962-ben elhunyt egy idős helybéli tanárnő, akinek igencsak tekintélyes könyvgyűjteménye volt. Ebből Veress doktor is vásárolt magának egy óriási könyvet, amiben 1930-as évekbeli grófok családjai voltak benne, egyenként külön hártyapapírral elválasztva. Engem ért a megtiszteltetés, hogy elvihettem neki ezt, s pár mondatot beszéltünk is egymással. Amikor a kezébe vette a kötetet, átlapozta s csak annyit mondott sóhajtva: „Fiam, ezeket az embereket mind ismertem”. Cserébe egy ezüst Kossuth öt forintost kaptam tőle a fáradozásomért. Már elég idősek voltak (Veress Zoltán 1878-ban, felesége Baghy Irma 1883-ban született - a szerk.) ekkor. Ezután a tanulmányaim miatt elkerültem Cibakházáról, s mikor visszatértem, ők már nem laktak itt.

Fekete Géza hozzátette az arisztokrata gyökerekkel bíró család rendkívül méltánytalan körülmények között élt vidéken, a rangjuktól megfosztottan. Sokan nem is tudták a faluban, hogy ők egykoron a Titanicon utaztak, igaz a házaspár nem is kérkedett vele. A katasztrófa minden bizonnyal olyan mély, kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkükben, ami miatt nem beszéltek az ott történtekről. Dr. Kertész Dénes Gondolatok a Titanicról című írásában csupán annyit említ a tragikus éjszakáról, hogy Zoltán bácsival folytatott hosszas beszélgetéseik során apró mozaikdarabkákból állt össze számára a kép. „A Veress házaspár sorsukkal leszámolva, a megváltoztathatatlanba belenyugodva áll, amikor megszólal egy hang. A mentőcsónakba még egy hölgy beszállhat. A hölgy férje nélkül nem hajlandó az életet választani. Egy erőteljes taszítással mindkettőjüket a csónakba lökik. Megmenekültek!” Hogy mit kerestek a hajón, nem tudni.

Utunk ezután ahhoz az Öregszőlő I. útra, a focipálya tőszomszédságába vezet, ahol a házaspár albérletben élt. Egy kis domb tetején, egy tekintélyes ház áll, ami egykoron kocsma volt. Fekete Géza a falra mutat: „Itt egy ajtó volt, de ezt már rég befalazták. Itt laktak Zoltán bácsiék.” Az egykori tulajdonos az adásvétel szerződés tanúsága szerint 1966-ban adta el az ingatlant. A házban jelenleg élő idős hölgy nem kívánt lapunknak nyilatkozni, csupán annyit mondott, ő nem, csak megboldogult férje ismerte a Veresséket, történetüket, pedig az ominózus 1992-es írásból ismeri.

A házaspár egyébként a szolnoki Kőrösi úti temetőben nyugszik. Hullámsír helyett az anyaföldben találtak végső nyugalomra. Veress Zoltán 89, felesége Baghy Irma 81 évet élt. Béke poraikra.

Elsüllyeszthetetlennek hitték, de első útja volt az utolsó

A Titanic a kor legmodernebb, leggyorsabb személyszállító hajója volt, 66 ezer tonna összsúlyú, 270 méter hosszú, 28 méter széles. Jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon, és 1912. április 15-én éjjel elsüllyedt. Vele együtt eltűnt a hullámokban 1347 férfi, 103 nő és 54 gyerek, a tragédiát 705-en élték túl. A hajót elsüllyeszthetetlennek tartották, és mégis a legelső útján az óceán fenekére került.

Nem a Titanicon utazott a Beniczky házaspár

Tiszaroffon és környékén még él egy szóbeszéd, amely szerint a világ akkori legnagyobb és legkorszerűbb személyszállító hajójának, a Titanicnak a fedélzetén magyar nászutas pár is volt, és 1912. április 15-én éjszaka ők is odavesztek az Atlanti-óceánban. A pár koporsója tényleg az óceán, de nem ott és akkor vesztették életüket, mit azt feltételezték. Beniczky István és neje, Waldeck Valéria Szingapúr mellett hunyt el 1909. november 14-én 26 és 23 éves korukban. A pár világ körüli nászútra indult, ám az ominózus estén postagőzösüknek nekiütközött egy másik, hajójuk elsüllyedt.

Megkapták a jégjelentést, nem csökkentették a sebességet

A Titanic a katasztrófa előestéjén több jégjelentést is kapott. A távírászok túlterheltsége miatt azonban ezek egy része nem jutott fel a hídra az ütközés előtt. Smith kapitány és a tisztek is tudtak a veszélyzónáról, máig nem tisztázott, hogy miért nem csökkentették a sebességet. Április 14-én 23:40-kor az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt utasítást adott a hajó balra fordítására, és a bal oldali hajócsavar hátramenetbe kapcsolásra. Mai hajózási szakértők szerint a két parancs külön-külön helyes volt, együtt azonban katasztrofális következménnyel jártak. A hatalmas Titanicnak hosszú időbe telt, míg megkezdte a lassú fordulást, így a jéghegy végigsúrolta a hajó jobb oldalát. A külső acéllemezeken végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított.