Jelenleg szünetel a repülés
Két szék között a pad alá?
A Szandai rétet sportrepülőtérként jelenleg akkor sem használhatná az egyesület, ha nem állna vitában a honvédséggel — tudtuk meg Ignácz Ervintől. Az elnök szerint ugyanis a terület pillanatnyilag tabu a polgári pilóták számára. Szerinte azért, mert a korábban önálló légterét összevonták a katonai báziséval. Ám miután erre a légügyi hatóság fényt derített, nem adható ki engedély a négyes főút melletti mező civil használatára, mivel a szabályok szerint egy légtéren belül két repülőtér nem üzemelhet. Ez viszont azt jelenti, a másik két egyesület is a földre van kárhoztatva. Megoldást erre a problémára a nyugati országokban bevett gyakorlat jelenthetne. Nevezetesen, hogy a katonai objektum a polgári pilótákat is befogadja. Hogy ennek elvi lehetősége Szolnokon sem kizárt, arra példa: nemrégiben a repülés iránt érdeklődő civilek számára szervezett úgynevezett pályára irányító tábornak a helikopterbázis adott otthont — vélekedett a Szolnoki Repülő Egyesület vezetője.
Tették mindezt közel négy évtizede az MHSZ elvi támogatásával és a szaktárca jóváhagyásával. Ugyancsak magánvagyonukból vásárolták az egyesület tagjai hajdan azt a holt-Tisza-parti iskolaépületet is, amelyet oktatóközpontként, illetve gépjavító állomásként használnak. Igaz, egy ideje bérelni kénytelenek az értékes, de egyre romló állagú ingatlant a megyei önkormányzattól, amely a rendszerváltás után tulajdonba kapta azt a kincstártól — magyarázta a vezető, aki azonban hangsúlyozta: e változásokat tudomásul vették és hosszú időn át a hangáron is békésen osztoztak a zömmel katonákat tömörítő Tiszavidék Repülő Egyesülettel.
— A gondok akkor kezdődtek — folytatta Ignácz Ervin, amikor néhány esztendeje Honvéd Repülő Egyesület néven egy újabb szervezet alakult, amely — annak ellenére, hogy vezetőjének székhelye Kecskeméten található — hamarosan megkapta a szandai reptér üzemeltetésének jogát. Ekkor már érvényes volt az a szabály is, mely szerint a minisztérium kezelésében lévő ingatlanok használatáért fizetnünk kell. A korábban ésszerű kompromisszummal kötött bérleti szerződést — amely alapján csak a fel- és leszállópálya használatát kellett egy szerényebb díjjal ellentételeznünk — azonban a tárca képviselői felmondták és arra köteleztek bennünket, hogy írjunk alá egy másik, a réten álló épületek bérbevételére is vonatkozó megállapodást. Mi persze nem voltunk, nem is vagyunk hajlandóak fizetni saját építményünk igénybevételéért.
Számomra egyenesen felfoghatatlan, miként módosulhatott a tárca álláspontja ilyen gyökeresen ahhoz képest, hogy néhány éve Szabó János akkori honvédelmi miniszter Szolnokon járva egyértelműen kinyilvánította: a hangár a miénk. Erre a HM — tudomásom szerint — a másik két egyesülettel olyan bérleti szerződést kötött, amelyben az egyiket felhatalmazta a kőhangár, míg a másikat a néhány éve minisztériumi döntés nyomán kialakított bádoghangár kizárólagos használatára. Bennünket pedig levélben felszólítottak, hogy adjuk át a létesítményt.
Az esetről korábban a Honvédelmi Minisztérium helyi kötődésű akkori politikai államtitkárának véleményét is megkérdeztük. Iváncsik Imreérdeklődésünkre válaszolva aláhúzta: álláspontjuk szerint a kőhangár nem a polgári repülősök tulajdona, hiszen az egykor az MHSZ-é volt, amely pedig jogutód nélkül szűnt meg. Szólt arról is: a szolnoki helikopterbázisnak szüksége van erre a területre, amely az ejtőernyősképzés, a pilóta-utánpótlás és különböző gyakorlatok helyszínéül szolgált és szolgál a jövőben. S bár a tárca következő tízéves tervében éppen ezért nem szerepel a bázis más irányú hasznosítása, ez a bérleti feltételek rendezését követően továbbra sem zárja ki a polgári repülés, illetve ejtőernyőzés lehetőségét. Ám amennyiben az ügy nem oldódik meg hamarosan, a HM ingatlankezelési hivatala a bírósághoz fordul jogorvoslatért — jelentette ki az államtitkár.
Nos, a személyek azóta ugyan változtak, ám a frontvonalak — úgy tűnik — mit sem közeledtek egymáshoz. Olyannyira, hogy a honvédség beváltva ígéretét pert indított a szervezet ellen, amely ugyancsak bíróság elé vitte a tulajdonjog tisztázását. Sőt, a Legfőbb Ügyészségtől levélben kértek törvényességi vizsgálatot a tárca intézkedésével kapcsolatban. Az ügy egyelőre halad a maga útján a jog labirintusaiban, ám az egyesület vezetője eközben sem tétlenkedik. Miután Vadai Ágnes államtitkár és Szekeres Imre honvédelmi miniszter nem nyújtott segítséget a civil repülőknek, az elnök ideiglenes reptér után nézett. A keresés nem volt hiábavaló. Egy hajdani tagjuk kenderesi főhadiszállására, a volt helyi Növényvédelmi és Agrokémia állomás bázisára nyertek bebocsátást.
— Ideális feltételek és jó szándékú háttér fogadott itt bennünket — mesélte Ignácz Ervin. Ettől függetlenül a közelmúltban Szolnok polgármestere, Szalay Ferenct közbenjárását is kértük, hiszen tárgyalni és ésszerű kompromisszumokat kötni továbbra is hajlandók vagyunk. Beleértve azt is, hogy meggyőződésem: a Szandai rét sorsa hosszabb távon meg van pecsételve. Elvégre egy gazdasági szempontból is értékes területről van szó, amely a város fejlődését szolgálhatja. Ennek pedig mi sem állnánk az útjába. Arról viszont nem mondunk le, hogy végre nyugodt feltételeket teremtsünk a megye polgári repülése számára.
A sportrepülőtér
