14°
19°
11°

Dermesztő hideggel küzdöttek a csúcstámadás éjszakáján

Komolytalan csavargó, léha egyetemista, szigorú könyvkiadó, zord hegymászó. Klein Dávid, aki nemrégen tért vissza Földünk legveszélyesebb nyolcezresének tetejéről, az Annapurnáról, máris tovább utazott Pakisztánba, hogy felálljon a K2 csúcsára is.

– A hegymászásban mindig ott rejlik a veszély. Az Annapurnán ezt különösen éreztem… – mondja Klein Dávid. – A statisztikákat nézve ezen a hegyen hal meg a legtöbb hegymászó. Mielőtt elindultam, eszembe jutottak azok a társaim, akik már nincsenek közöttünk. A múltra soha nem legyintek, de a hegyen önző módon már csak magamra gondolok.
Bár Dávid mászásainál nem használ oxigénpalackot és magashegyi teherhordók sem cipelik mögötte csomagját, a sherpák sajátos segítsége nélkül most (sem) indult el a hegyre.
– Az Annapurna hetvenfős alaptáborának fele sherpa származású teherhordókból állt, akik soha nem kelnek útra úgy, hogy előtte egy szertartáson ne kérnék ki a hegy véleményét. Európai szemmel talán furcsa ez a rituálé, ahol egy láma szent szöveget olvas fel egy könyvből az általuk épített kőoltárnál, miközben mi, jelenlévők rizst szórunk a levegőbe, befestjük egymás arcát, borókaágakat égetünk és végiggondoljuk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt. Alapból egy romantikus srác vagyok, a keményebb fajta romantikából, és ebben benne van a más kultúrák iránti érzékenység is. Így egy-egy ilyen szertartás nem csak formalitás számomra – magyarázza az alpinista, aki Nepálban, az alaptáborban ismerte meg mászótársát.

Mázli, hogy összefutott Josttal

– Úgy vittem ki minden cuccomat, hogy felkészültem a magányos mászásra. Nyitott voltam azonban arra, hogy ha találkozom olyasvalakivel, akivel képes leszek együtt dolgozni, csatlakozom hozzá. Mázlim volt, hogy az alaptáborban összefutottam a német Jost Kobuschal, akivel nem csak felszerelésben klappoltunk, hanem mozgásritmusban és személyiségben is, ez gyorsan kiderült már az alaptábori pihenős-akklimatizációs napokban. Bár egyedül „laktam” a sátramban, néha átmentem ide-oda szomszédolni, pletykálni vagy konkrétan hírszerző tevékenységet folytatni a következő napok időjárásáról. Sokan nem tudják, hogy egy expedíciózás nem csak fogcsikorgatós mászásból áll. Persze, a filmeken azt látjuk, hogy a hős hegymászó tör előre, küzd az elemekkel, de az alaptáborban inkább azt kell megtanulni, hogyan kell magunkat elengedni, fizikailag és mentálisan is pihenni, miközben aktívak maradunk. Én például vittem magammal gumiszalagot, hogy átmozgató gyakorlatokat tudjak végezni. Csomagoltam be ördögbotot is, mellyel zsonglőrködtem, de nem hiányozhattak a jó zenék, a könyvek és a laptop, melyen filmeket néztem. Ezek mind-mind fontos, simogató dolgok a léleknek. A mászás is jobban megy, ha nem csak testben, de mentálisan is rendben vagy.
Hogy az ördögbotnak köszönhető-e, nem tudni, de a mászás, és főleg a csúcsmászás tényleg jól ment Dávidnak, annak ellenére, hogy aznap rettentő hideg volt, a hőmérők mínusz 28 fokot mutattak. Az éjszakai indulás sem volt zökkenőmentes.

Névjegy:

Név: Klein Dávid
Született: 1975-ben,
Budapesten
Hivatása: hegymászó
Nyolcezresei:
Gasherbrum II (8035 m, Pakisztán, 2003), Cho Oyu (8201 m, Tibet, 2004), Manaslu (8163 m, Nepál, 2015), Annapurna I (8091 m, Nepál, 2016) – valamennyi csúcsot palack nélkül éri el.

Befagyott a gázpalack

– Félig volt tele a gáztartályunk. Hogy kijöjjön belőle a gáz, indulás előtt a kesztyű nélküli csupasz kezünkkel melengettük a fém gázpalackot. Ezzel a módszerrel két óráig tartott, amíg másfél liter teát tudtunk készíteni, pont a felét annak, mint amit el akartunk magunkkal vinni. Ezért indultunk késve, éjjel negyed 12-kor. Ez pedig nyugtalanná tett. Hibának gondoltam, ami később esetleg visszaüthet – emlékszik vissza a csúcstámadás éjjelére a hegymászó.
– Elindultunk, majd jött a hajnali három óra, amikor Jost majdnem feladta. A jéghideg miatt rendszeresen meg kellett állnunk, hogy lóbálással serkentsük a vérkeringést a végtagjainkban. Jost ekkor javasolta azt, hogy forduljunk vissza. Én meg arra gondoltam, nincsen nagy baj, menjünk csak tovább. Szerencsére megfogadta tanácsomat, délután fél kettőkor fent álltunk az Annapurna tetején.
Klein Dávid húsz percet töltött a csúcson.
– Katarzis? Az nem volt. Inkább megkönnyebbülés, hogy fent vagyunk és feszültség is, hiszen tudtuk, ez még csak félút és nagyon késő van. Fotózkodtunk, majd elindultunk lefelé úgy, hogy a figyelmünk érezhetően lanyhult. Végül épségben leértünk. 

Klein Dávid mindig harmonikus kapcsolatban akar maradni a heggyel, ezért a csúcstámadások alkalmával sohasem használ oxigénpalackot BEKÜLDÖTT FOTÓ

Whiskyvel, szivarral ünnepeltek

Az alaptáborba érkezéskor a fiúk megünnepelték sikeres expedíciójukat.
– Felbontottunk egy üveg whiskyt, én pedig jólesően elszívtam az utolsó fél szivaromat. Közben azon gondolkodtam, mit is adott nekem ez a hegy. Mert én nemcsak a csúcs miatt megyek ki, hanem az odavezető út miatt is, ami magasztos, erős, érdekes, tartalmas és tiszta.
Tiszta, mert Dávid nem használ soha oxigénpalackot. Szerinte csak így lehet harmonikus állapotban maradni a heggyel.
– Ha parittyával, teleporttal vagy éppen oxigénpalackkal juttatnának fel a sherpák a csúcsra, az már nem lenne az igazi. Olyan ez, mintha hosszútávfutáson beállna egy versenyző motorbiciklivel a feneke alatt. Természetesen a K2-n se használok majd külső segítséget.

És hogy mire volt elég az itthon töltött kicsit több mint egy hónap?
– Hogy rengeteget rohangáljak és még több interjút adjak. Amit nem szeretek, de felismerem fontosságát. Sok túlromanticizált, viktoriánus, cukormázas elképzelésünk van arról, hogy a hegymászók mit csinálnak a hegyen: legyűrik, meghódítják, legyőzik. Én azt szeretném megmutatni, milyenek a hétköznapjaink, örömeink, kételyeink. Próbáltam rehab jelleggel edzegetni is, és természetesen minimális időt a családdal is tölteni. Klassz családom van, szüleim soha nem akarták megmondani, hogy mit csináljak és ki legyek. Egyszerűen csak szerettek és figyeltek rám, kérdésekkel és nem pedig válaszokkal fordultak felém. Ha lenne gyerekem, valószínűleg ezt szeretném neki továbbadni. Persze, ez még odébb van, főleg, hogy igazi, nagy, komoly kapcsolatom nem szokott lenni. Na jó, másmilyen azért akad… – neveti el magát Dávid, akinek meggyőződése, hogy addig fog mászni, amíg az élményt ad neki. Ha 70 évesen csak a Gellért-hegyre ballag fel, de az jó érzést jelent, biztosan felmászik rá. Most azonban első magyarként a 8611 méter magas K2-re jutna fel, ahová Suhajda Szilárddal indult útnak két hete a Johnnie Walker K2 Expedícióval. Kérdésünkre pedig, miszerint mit is kívánjunk neki a sikeres hegymászáshoz, a válasz egyszerű:
– Nem vagyok babonás, de a jó idő mindig jól jön. Szóval, kívánjatok pompás időjárást.
Ezen ne múljék… Szélmentes, verőfényes, tiszta időt kívánunk a K2 környékére! 

A könyveivel lakik a házában

Amikor Klein Dávid éppen itthon van, az egyetemisták életét éli.
– 2003-ban iratkoztam be az egyetemre filozófia szakra, az ELTE BTK PhD-hallgatója vagyok. Minket, hosszú távú bölcsészeket szeretnének kigyomlálni a felsőoktatásból. Amúgy pedig 16 éves korom óta ugyanazt csinálom: csavargok, emberekkel beszélgetek, hegyeket mászok, és stoppolok. Volt, hogy Budapestről Marokkóba mentem stoppal egy spéci túrabakancsért. Civilben pedig könyvkiadóként dolgozom. Igen, elismerem, sokféle Klein Dávid létezik: a csavargó, a kemény hegymászó, a léha egyetemista. Nyolc évig jurtában éltem, ami mára összedőlt, most egy 15 négyzetméteres házam van, ahol elférnek a könyveim. Mellé állhatok a Ladámmal, amit nem is akarok lecserélni, teljesen jó az is. Mint ahogy az életem is az.

Legolvasottabb

1
Mezőtúrnál halálra gázolt egy gyalogost a vonat
2
Frontális baleset történt a 4-esen, ketten meghaltak
3
Vízilabda BL: a mezőny és a döntő létszámát is növelik
4
Halálos baleset: mezőgazdasági vontatónak ütközött a motoros
5
Halálos karambol történt Abonynál
ENSZ-közgyűlés
Kőkeményen kiállunk a magyar érdekekért
La Liga / 1 órája
Messi mesternégyesével gálázott a Barcelona
Az FC Barcelona 6-1-re legyőzte a vendég Eibar együttesét a spanyol labdarúgó-bajnokság ötödik fordulójának kedd késő esti mérkőzésén.
Gyász
Fájó szívvel emlékezünk SZŰCS BALÁZS (anyja neve: Kollár Franciska) halálának 16. évfordulójára ,,Hiányzik a hangod, kedves mosolyod jóságos szereteted, mely örökre itt hagyott, legyen tiéd egy szebb világ, az álmod ne zavarja már semmi más." Szerető felesége, lánya, veje, fia, menye, unokái és dédunokái Tiszaföldvár
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama SZÉKELY JÓZSEFNÉ (született: Krasznai Irén) 2017. szeptember 16-án, életének 89. évében elhunyt. Szeretett halottunk búcsúztatása 2017. szeptember 22-én, (pénteken) 11.30 órakor lesz a szolnoki Kőrösi úti temetőben. A gyászoló család
Mexikói földrengés / 1 órája
Száznál is több a halott, toronyházak omlottak le
RÁKÓCZIFALVA / 2 órája
Hátborzongató üzenettel is találkoztak már régiséggyűjtés közben
kincskereső kaland / 2 órája
A Jégtorony titkai a sarkvidéket járja be
Felemelő sztori / 4 órája
125 éves a melltartó
hétköznapi hős / 12 órája
16 ezer eurót talált a metrón egy diáklány, átadta a rendőrségnek 
vb-selejtező / 13 órája
A dánok egy félidőt hagytak női labdarúgóinknak