19°
29°
17°

Dermesztő hideggel küzdöttek a csúcstámadás éjszakáján

Komolytalan csavargó, léha egyetemista, szigorú könyvkiadó, zord hegymászó. Klein Dávid, aki nemrégen tért vissza Földünk legveszélyesebb nyolcezresének tetejéről, az Annapurnáról, máris tovább utazott Pakisztánba, hogy felálljon a K2 csúcsára is.

– A hegymászásban mindig ott rejlik a veszély. Az Annapurnán ezt különösen éreztem… – mondja Klein Dávid. – A statisztikákat nézve ezen a hegyen hal meg a legtöbb hegymászó. Mielőtt elindultam, eszembe jutottak azok a társaim, akik már nincsenek közöttünk. A múltra soha nem legyintek, de a hegyen önző módon már csak magamra gondolok.
Bár Dávid mászásainál nem használ oxigénpalackot és magashegyi teherhordók sem cipelik mögötte csomagját, a sherpák sajátos segítsége nélkül most (sem) indult el a hegyre.
– Az Annapurna hetvenfős alaptáborának fele sherpa származású teherhordókból állt, akik soha nem kelnek útra úgy, hogy előtte egy szertartáson ne kérnék ki a hegy véleményét. Európai szemmel talán furcsa ez a rituálé, ahol egy láma szent szöveget olvas fel egy könyvből az általuk épített kőoltárnál, miközben mi, jelenlévők rizst szórunk a levegőbe, befestjük egymás arcát, borókaágakat égetünk és végiggondoljuk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt. Alapból egy romantikus srác vagyok, a keményebb fajta romantikából, és ebben benne van a más kultúrák iránti érzékenység is. Így egy-egy ilyen szertartás nem csak formalitás számomra – magyarázza az alpinista, aki Nepálban, az alaptáborban ismerte meg mászótársát.

Mázli, hogy összefutott Josttal

– Úgy vittem ki minden cuccomat, hogy felkészültem a magányos mászásra. Nyitott voltam azonban arra, hogy ha találkozom olyasvalakivel, akivel képes leszek együtt dolgozni, csatlakozom hozzá. Mázlim volt, hogy az alaptáborban összefutottam a német Jost Kobuschal, akivel nem csak felszerelésben klappoltunk, hanem mozgásritmusban és személyiségben is, ez gyorsan kiderült már az alaptábori pihenős-akklimatizációs napokban. Bár egyedül „laktam” a sátramban, néha átmentem ide-oda szomszédolni, pletykálni vagy konkrétan hírszerző tevékenységet folytatni a következő napok időjárásáról. Sokan nem tudják, hogy egy expedíciózás nem csak fogcsikorgatós mászásból áll. Persze, a filmeken azt látjuk, hogy a hős hegymászó tör előre, küzd az elemekkel, de az alaptáborban inkább azt kell megtanulni, hogyan kell magunkat elengedni, fizikailag és mentálisan is pihenni, miközben aktívak maradunk. Én például vittem magammal gumiszalagot, hogy átmozgató gyakorlatokat tudjak végezni. Csomagoltam be ördögbotot is, mellyel zsonglőrködtem, de nem hiányozhattak a jó zenék, a könyvek és a laptop, melyen filmeket néztem. Ezek mind-mind fontos, simogató dolgok a léleknek. A mászás is jobban megy, ha nem csak testben, de mentálisan is rendben vagy.
Hogy az ördögbotnak köszönhető-e, nem tudni, de a mászás, és főleg a csúcsmászás tényleg jól ment Dávidnak, annak ellenére, hogy aznap rettentő hideg volt, a hőmérők mínusz 28 fokot mutattak. Az éjszakai indulás sem volt zökkenőmentes.

Névjegy:

Név: Klein Dávid
Született: 1975-ben,
Budapesten
Hivatása: hegymászó
Nyolcezresei:
Gasherbrum II (8035 m, Pakisztán, 2003), Cho Oyu (8201 m, Tibet, 2004), Manaslu (8163 m, Nepál, 2015), Annapurna I (8091 m, Nepál, 2016) – valamennyi csúcsot palack nélkül éri el.

Befagyott a gázpalack

– Félig volt tele a gáztartályunk. Hogy kijöjjön belőle a gáz, indulás előtt a kesztyű nélküli csupasz kezünkkel melengettük a fém gázpalackot. Ezzel a módszerrel két óráig tartott, amíg másfél liter teát tudtunk készíteni, pont a felét annak, mint amit el akartunk magunkkal vinni. Ezért indultunk késve, éjjel negyed 12-kor. Ez pedig nyugtalanná tett. Hibának gondoltam, ami később esetleg visszaüthet – emlékszik vissza a csúcstámadás éjjelére a hegymászó.
– Elindultunk, majd jött a hajnali három óra, amikor Jost majdnem feladta. A jéghideg miatt rendszeresen meg kellett állnunk, hogy lóbálással serkentsük a vérkeringést a végtagjainkban. Jost ekkor javasolta azt, hogy forduljunk vissza. Én meg arra gondoltam, nincsen nagy baj, menjünk csak tovább. Szerencsére megfogadta tanácsomat, délután fél kettőkor fent álltunk az Annapurna tetején.
Klein Dávid húsz percet töltött a csúcson.
– Katarzis? Az nem volt. Inkább megkönnyebbülés, hogy fent vagyunk és feszültség is, hiszen tudtuk, ez még csak félút és nagyon késő van. Fotózkodtunk, majd elindultunk lefelé úgy, hogy a figyelmünk érezhetően lanyhult. Végül épségben leértünk. 

Klein Dávid mindig harmonikus kapcsolatban akar maradni a heggyel, ezért a csúcstámadások alkalmával sohasem használ oxigénpalackot BEKÜLDÖTT FOTÓ

Whiskyvel, szivarral ünnepeltek

Az alaptáborba érkezéskor a fiúk megünnepelték sikeres expedíciójukat.
– Felbontottunk egy üveg whiskyt, én pedig jólesően elszívtam az utolsó fél szivaromat. Közben azon gondolkodtam, mit is adott nekem ez a hegy. Mert én nemcsak a csúcs miatt megyek ki, hanem az odavezető út miatt is, ami magasztos, erős, érdekes, tartalmas és tiszta.
Tiszta, mert Dávid nem használ soha oxigénpalackot. Szerinte csak így lehet harmonikus állapotban maradni a heggyel.
– Ha parittyával, teleporttal vagy éppen oxigénpalackkal juttatnának fel a sherpák a csúcsra, az már nem lenne az igazi. Olyan ez, mintha hosszútávfutáson beállna egy versenyző motorbiciklivel a feneke alatt. Természetesen a K2-n se használok majd külső segítséget.

És hogy mire volt elég az itthon töltött kicsit több mint egy hónap?
– Hogy rengeteget rohangáljak és még több interjút adjak. Amit nem szeretek, de felismerem fontosságát. Sok túlromanticizált, viktoriánus, cukormázas elképzelésünk van arról, hogy a hegymászók mit csinálnak a hegyen: legyűrik, meghódítják, legyőzik. Én azt szeretném megmutatni, milyenek a hétköznapjaink, örömeink, kételyeink. Próbáltam rehab jelleggel edzegetni is, és természetesen minimális időt a családdal is tölteni. Klassz családom van, szüleim soha nem akarták megmondani, hogy mit csináljak és ki legyek. Egyszerűen csak szerettek és figyeltek rám, kérdésekkel és nem pedig válaszokkal fordultak felém. Ha lenne gyerekem, valószínűleg ezt szeretném neki továbbadni. Persze, ez még odébb van, főleg, hogy igazi, nagy, komoly kapcsolatom nem szokott lenni. Na jó, másmilyen azért akad… – neveti el magát Dávid, akinek meggyőződése, hogy addig fog mászni, amíg az élményt ad neki. Ha 70 évesen csak a Gellért-hegyre ballag fel, de az jó érzést jelent, biztosan felmászik rá. Most azonban első magyarként a 8611 méter magas K2-re jutna fel, ahová Suhajda Szilárddal indult útnak két hete a Johnnie Walker K2 Expedícióval. Kérdésünkre pedig, miszerint mit is kívánjunk neki a sikeres hegymászáshoz, a válasz egyszerű:
– Nem vagyok babonás, de a jó idő mindig jól jön. Szóval, kívánjatok pompás időjárást.
Ezen ne múljék… Szélmentes, verőfényes, tiszta időt kívánunk a K2 környékére! 

A könyveivel lakik a házában

Amikor Klein Dávid éppen itthon van, az egyetemisták életét éli.
– 2003-ban iratkoztam be az egyetemre filozófia szakra, az ELTE BTK PhD-hallgatója vagyok. Minket, hosszú távú bölcsészeket szeretnének kigyomlálni a felsőoktatásból. Amúgy pedig 16 éves korom óta ugyanazt csinálom: csavargok, emberekkel beszélgetek, hegyeket mászok, és stoppolok. Volt, hogy Budapestről Marokkóba mentem stoppal egy spéci túrabakancsért. Civilben pedig könyvkiadóként dolgozom. Igen, elismerem, sokféle Klein Dávid létezik: a csavargó, a kemény hegymászó, a léha egyetemista. Nyolc évig jurtában éltem, ami mára összedőlt, most egy 15 négyzetméteres házam van, ahol elférnek a könyveim. Mellé állhatok a Ladámmal, amit nem is akarok lecserélni, teljesen jó az is. Mint ahogy az életem is az.

OTP Bank Liga
Kiütéssel győzött a Mol Vidi FC
Egészségben rejlik a szépség / 7 órája
Visszanyerni a formát szülés után? Nem lehetetlen!
A mozgás sokkal többet jelenthet egy kismamának, mint az előnyös megjelenéshez való visszatalálás. Négy kismama vallomása.
Gyász
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HANGODI SÁNDORNÉ (született: Szabados Etelka) rövid, súlyos betegség után, életének 91. évében örökre megpihent. Temetése 2018. július 25-én 10.00 órakor lesz a szolnoki római katolikus (Kőrösi úti) temető ravatalozójában. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk, hogy DR. BODA MIHÁLY életének 72. évében szerető családja karjaiban örökre megpihent. Búcsúztatása 2018. július 27-én 13.00 órakor lesz a szolnoki római katolikus temető (Kőrösi úti) ravatalozójában. Akik szerették, tisztelték egy szál virággal búcsúzhatnak tőle. A gyászoló család
EMLÉKEZÉS CSONTOS ISTVÁN halálának 5. évfordulójára. Amíg éltél szerettünk, míg élünk nem feledünk. Szerető feleséged: Ica, fiad: Csaba és családja
Fájó szívvel emlékezünk gyermekünk TÓVIZI SÁNDOR (1978-2006) halálának 12. évfordulóján. Örök álmod őrizze béke és nyugalom, szívünkben örökké élni fogsz, mert szeretünk és hiányzol nagyon. Szerető szüleid, nagyszüleid és a rokonok Szajol
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy SZEKERES ISTVÁN 2018. július 16-án életének 71. évben örökre megpihent. Búcsúztatása 2018. július 25-én 13.00 órakor lesz a szolnoki római katolikus (Kőrösi úti) temető ravatalozójában. Kérjük részvétüket egy szál virággal fejezék ki. A gyászoló család
EMLÉKEZÉS ,,Megcsillan egy könnycsepp, fájdalomtól égő szemünkben Nincs és nem is lesz olyan nap, hogy nem jutnál eszünkbe." BORDÁS CSABA halálának 2. évfordulóján szeretettel gondolunk rád. Szerető szüleid, testvéred és családja
EMLÉKEZÉS MUHI ANDRÁS halálának 1. évfordulójára. ,,Maroknyi fény, tengernyi bánat és mélységes csend maradt utánad. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, szemünkből a könny naponta kicsordult. Neved a szél simítja egy táblán az örök kék ég alatt az örök magány, de még is bennünk élsz tovább, mert az emléked erősebb, mint a halál. „ Fájó szívvel emlékezik feleséged és családjai
EMLÉKEZÉS BALOGH FERENCNÉ születésének 55. és halálának 3. évfordulóján. ,,Arca még mindig itt lebeg szemem előtt. Igen, most is határozottan látom őt. Könny szökik szemembe, hogyha rá gondolok, bár tudom, álmát vigyázzák az angyalok. Rengeteg az emlék, hiányzol már nagyon, de ide sosem térhetsz vissza, tudom. Hiába várlak téged, talán jobban mint rég, az otthonod a végtelen csillagos ég.'' Szerető férjed és gyermekeid
EMLÉKEZÉS DANYI LÁSZLÓ SÁNDOR halálának 5. évfordulóján. Fájó szívvel emlékezünk: édesapád és a család
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk HEGEDŰS JENŐ temetésére eljöttek és jelenlétükkel fájdalmunkat enhíteni igyekeztek. Külön köszönjük a Pietas Kft. és a Szolnoki Temetőgondnokság munkatársainak a szakszerű és együttérző segítseget, melyet a szertartás megrendezésében nyújtottak. A gyászoló család
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik VALLYON KÁROLYNÉ (született: István Julianna) temetésén részt vettek és gyászunkban osztoztak. A gyászoló család, Tiszasüly
EMLÉKEZÉS PINTÉR SÁNDOR (anyja neve: Holló Piroska) halálának 10. évfordulójára. ,,Neved a szél simítja a táblán, az örök kék ég alatt az örök magány. De mégis bennünk élsz tovább, mert az emlék erősebb mint a halál." Fájó szívvel emlékeznek szerettei
EMLÉKEZÉS HEGEDŰS GÁBORNÉ (született: Szekeres Piroska) halálának 5. évfordulóján. ,,Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, s nyugalmadat nem zavarja senki. Tudom már nem gyötörnek a földi gondok, kívánom légy odafent örökké boldog. Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, nem haltál meg, csak álmodni mentél." Szerető lányod, fiad és családja
EMLÉKEZÉS PETŐ MIHÁLY halálának 2. évfordulóján. ,,Telnek a napok, hetek, a hónapok, hiányzik valaki, aki örökre itt hagyott. Az élet csendesen megy tovább, de fájó emléked elkísér egy életen át." Szomorú szívvel emlékezünk: szerető feleséged, lányaid és családjaik, Újszász
EMLÉKEZÉS VIDRA MIHÁLY halálának 1. évfordulójára. ,,Álmodtunk egy öreg kort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett, csoda volt, hogy éltél, bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg álmodni mentél." Szerető feleséged, gyermekeid és unokáid
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett feleségem, drága édesanyánk HATVANI LÁSZLÓNÉ (született: Tóth Éva) életének 49. évében örökre megpihent. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2018. július 20-án 13.00 órakor lesz a rákócziújfalui temetőben. A gyászoló család
MEMENTO MORI BALÁZS JÓZSEF (1969-2003) halálának 15. évfordulóján. Köszönjük mindazoknak, akik emlékét velünk együtt megőrzik. Szerető szülei, húga és családja, valamint gyermekei és kis unokája
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk TAKÓ JÓZSEFNÉ temetésén részt vettek. A gyászoló család
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy VALLYON KÁROLYNÉ (született: István Julianna) hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 77. évében örökre megpihent. Temetése 2018. július 13-án, (pénteken) 13.00 órakor lesz a tiszasülyi temetőben. A gyászoló család
MEGEMLÉKEZÉS ,,Megcsillan egy könnycsepp, fájdalomtól égő szememben. Nincs, és nem lesz olyan nap, hogy ne jutnál eszembe." PAPP ISTVÁNNÉ (született: Sánta Ilona) halálának 4., PAPP ISTVÁN halálának 6. és IFJ. PAPP ISTVÁN halálának 22. évfordulóján. Szeretteitek, Törökszentmiklós
négylábú gyógyító / 7 órája
Kiszimatolják a pánikrohamot a kutyák (videó)
Az Adria vonzereje / 7 órája
Egyre több magyar utazik Horvátországba
Áhított nyugalom / 8 órája
Wolf Kati a családját, a zenélést és Balatonalmádit szereti
Egészséges, fenntartható, gazdaságos / 8 órája
Kétszer ennyi halat kellene ennünk
TÖRÖKSZENTMIKLÓS / 8 órája
Lovas sportedző szeretne lenni a fiatal miklósi lány
Öttusa Eb / 9 órája
Fantasztikus siker: aranyérmes a magyar női csapat!