Ez a karácsony más lesz – egy egész város fogott össze a daganatos Kopi gyógyulásáért

A karácsony másabb lesz idén a tiszaföldvári Tóth családban, mint eddig volt: féltő, óvó, ragaszkodó és reménykedő. Amikor egy beteg kisgyermek áll csillogó szemmel a feldíszített karácsonyfa előtt, valahogy minden megváltozik...

– Persze, igyekszünk csodaszéppé és emlékezetessé tenni a mostani ünnepet is. Ugyan, miért kellene a makkegészséges, kilencéves Arnold fiunknak azt látni, hogy búsongunk kisöccse betegsége miatt?

– És persze Koppány is karácsonyozzon vidáman, felhőtlenül, ahogy azt egy gyereknek „kell” – mondja az édesanya, Csillag Niki.

Kopi (városszerte így szólítják a bájos kisfiút) egészen idén október 11-ig úgy élt, mint bármelyik más hároméves csöppség. Óvodába járt, társaival szaladgált az udvaron. Aznap azonban sírós szemekkel panaszolta anyukájának, fáj a hasa, nem tud pisilni.

A szülők felfázással vitték orvoshoz. Hamarosan megállapították, hogy komolyabb a baj: Kopinak egy rosszindulatú daganat nyomja a húgyhólyagját.

A kemoterápiás kezelés azonnal elkezdődött.

– És folytatódik addig, míg Kopi teljesen meggyógyul. Mivel az immunrendszere legyengült a terápia miatt, így október óta gyakorlatilag teljesen elzártan élünk: csak az udvarra mehetünk ki.

„Se óvoda, se bolt, se utcán sétálás.”

– Csak a félelem, hogy jaj, nehogy elkapjon másoktól valami betegséget a kisfiam, nehogy valamit hazahozzon a nagy az iskolából – meséli az édesanya.

Nikinek és Kopinak, bár úgy tűnik, ugyanúgy telnek a napjai, valójában az édesanya mindent elkövet, hogy azok változatosak legyenek. Rajzolnak, gyurmáznak, társasjátékoznak.

– Azt csináljuk, amihez Koppánynak kedve van. Semmit nem erőltetek. Mostanra már megtanultam elfogadni a helyzetet, bár néha elgyengülök, kiborulok. Szerencsére ma már aludni is tudok, az első hónapokban se éjjelem, se nappalom nem volt.

– Csak a kétségbeesés. Aztán ezt felváltotta a reménykedés, az orvosok biztatása, hogy egy gyerek hamarabb leküzdi a gyilkos kórt, mint egy felnőtt.

A fiatal anyuka arról is őszintén mesél honlapunknak, hogy nem csak lelkileg, de anyagilag is rendkívül megterhelő egy ilyen betegség.

Kopit hetente kétszer Budapestre kell felhordani, már önmagában az útiköltség sem két fillér.

És hát édesanya sem tud dolgozni saját kisboltjukban, mely megélhetését jelenti a családnak. Szerencse, hogy nemrégiben szinte az egész város segítő jobbot nyújtott a Tóth családnak.

– Amikor kiderült Kopi betegsége, nagyon sokan jelezték támogatásukat. Arra gondoltam, aki akar, gyűjtsön nekünk kupakokat, az senkinek nem jelent konkrét kiadást, mégis jelzi az együttérzést. A közösségi oldalon is csak ennyit kértem.

– Képzeletemet felülmúló mennyiség érkezett két hónap alatt. Tele van a bolt és a lakás közti rész sok-sok zsáknyi kupakkal. Aztán érkeztek jelzések, hogy pénzt is adnának.

– Higgyék el, senkitől nem kértem, távol áll tőlem..., mára azonban megtanultam elfogadni a segítséget, amire tényleg szükségünk van.

– Pár napja például egy jótékonysági estet szerveztek Földváron, melynek teljes bevételét átadták nekünk, nem győzünk köszönetet mondani minden támogatónak, nemcsak az esten jelenlévőknek, hanem mindenkinek, akik korábban is segítettek.

„Ezzel az összeggel már bátrabban folytathatjuk a kezeléseket, melyek hiszem, hogy mihamarabb meggyógyítják a kisfiamat.”

Joó Zsuzsa