A nővérével együtt idén érettségizett Jenes Virágot már tizenharmadik éve nagyszülei nevelik. Ez sem mindennapi, ám amin a Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumba járó 15 esztendős ifjú hölgy és nagyszülei keresztülmentek, az igazán tiszteletet érdemlő. Virág gyógyíthatatlan genetikai betegséggel született, ez négy hónapos korában derült ki.
A cisztás fibriózisnak nevezett kór a tüdejét támadta meg. Kisgyermekkora a Szolnok–Mosdós–Miskolc–Budapest négyszögben telt: valamennyi városban gyógykezelték. Ez az ő esetében három–négyhavonta legalább egy hétig tartó kórházi tartózkodást jelentett. Kortársi közösségbe gyakorlatilag nem járhatott: ötesztendős volt, amikor egy hetet töltött óvodában, de utána hat héten át tüdőgyulladással kezelték.
– Négyéves volt, amikor biztossá vált, hogy pótoxigénre van szüksége – emlékezik vissza az embert próbáló korszakra Venyige László, Virág nagypapája.
– Palackkal az oldalán tudott egyáltalán a játszótérre is lemenni. Akkor még nem volt szokás gyermekeken tüdőátültetést végezni, mégis az illetékes bizottság elé került egy miskolci főorvos ajánlására. A testület úgy határozott, hogy új szervre van szüksége.
– Onnantól viszont gyakorlatilag készültségben kellett lenni. Ha jön a telefonhívás, hogy van számára tüdő, akkor tíz percen belül indulásra kész állapotban kell lenni. Ez végül 2009 nyarán jött el, Bécsbe kellett vinni, ahol még aznap éjjel megműtötték. Egy ötéves kisfiú tüdejét kapta meg, amit rekordidő alatt fogadott be a szervezete. De még így is nagyon hosszú volt a felépülési idő, hiszen például újra meg kellett tanulnia járni.
A több szempontból is életmentőnek minősülő beavatkozás után talált rájuk a magyarországi szervátültetettek egyik alapítványa, a Trappancs, mely kirándulásokat, nyári táborokat szervez transzplantált fiataloknak. Virág először úszni kezdett, de ez a karrier nem tartott sokáig. Átnyergelt az atlétikára. Ez éppen két éve történt.
– Korábban még csak nem is érdekelte a sport – veszi vissza a szót a nagypapa.
– Az egyesület a budapesti Honvéd-pályát használhatja. Általában vasárnaponként van edzés, de előfordul olyan is, hogy hetente kétszer visszük a feleségemmel Pestre. Már azt óriási dolognak tartjuk, hogy egyáltalán sportolni kezdett. Az pedig, hogy nemcsak csinálja, hanem kiugróan eredményes is, az igazi szenzáció…
A Szoljon.hu sportrovata már beszámolt Virág és három másik társának a malagai világjátékokon elért nagyszerű eredményeiről. Mégsem biztos, hogy az eredmények itt a legfontosabbak. Még akkor sem, ha az egyébként roppant cserfes Virág úgy véli, a tét nélküli futkározáshoz nem volt kedve. Mindenáron versenyezni akart.
Virág nemcsak jól érezte magát a spanyolországi Malagában, hanem érmeket is sikerült nyernie
Forrás: Beküldött fotó
– Szerintem az adrenalin az, ami hajt – mondja az akaraterejével sziklákat elmozdító Virág.
– Edzés és versenyzés közben teljesen ki tudok kapcsolni. A „trappancsos” sporttársaimmal nagyon jó közösséget alkotunk. Velük valahogy jobban megértetem magam, hiszen ők igazán tudják, hogy mit jelent transzpantáltnak lenni. Tavaly Finnországban volt az Európa-bajnokság, ott három aranyérmet nyertem.
– Malagában viszont sokkal jobb volt a hangulat. Részben azért, mert ez egy világverseny volt, sokkal több sportoló volt, másrészt meg sokkal jobb volt az idő, mint a finneknél. Idén már nem lesz verseny, de jövőre Szardínián lesz megint Európa-bajnokság. A nyár egyébként ugyanúgy telik, mint bármelyik középiskolásnál: strandolunk, napozunk, lógunk a barátnőkkel. Mert ahogy az összes 15 éves, én is roppantul szeretek iskolába járni, de azért egyáltalán nem baj, hogy létezik a nyári szünet.
Teljesen természetesnek gondolnánk, hogy egy új tüdővel élő 15 éves ifjú fel van mentve testnevelésből. Ennek ellenére Virág ugyanúgy fut a tiszaparti sétányon, ahogy a többi osztálytársa. Annyi „kedvezményt” kap, hogy ha olyan feladat van, amit nem bír, akkor kiszállhat. Ilyen feladat azonban nemigen akad.
Forrás: Beküldött fotó
A kérdés már csak annyi, hogy férhet ennyi akaraterő egy olyan lányba, aki számunkra elképzelhetetlen nehézségekkel élte gyerekkorát? A válasz alighanem benne van a kérdésben. Ahogy a nagyszülők állhatatossága, nagyszerűsége sem fejezhető ki Európa- és világbajnok érmekben.
Abban a „sportágban”, amit ők űznek, a többkilós színarany érem sincs arányban az elvégzett munkával.
