– Gyere ide, drága virágszálam, mutatkozz be a vendégeknek! – Roland elővezeti Zsófit, a rézusz makákót. Nyakörv van rajta, mert bár Zsófi igen szelíd majom, ha beleszippant a szabadságba, talán világgá is futna nagy örömében, kíváncsiságában.
– És akkor nem biztos, hogy életben maradna ebben a hidegben. Kell neki a szélvédett otthon, most is fűtött helyen alszik a szalmán éjszakánként. Egyik alkalommal szőnyeggel kedveskedtem neki, amit aztán egy nap alatt szétcincált, neki csak a szalma kellett – meséli gazdája. Zsófi egy ideig cirkusznál dolgozott több más nőstény makákóval együtt, de (tudják, hogy van ez: sok nő összezárva…) nem jött ki másokkal, sokat veszekedtek.
– Egyik alkalommal felhívott a cirkuszos barátom, hogy elege van az ilyen „nőkből” és megkért, nevelgessem én tovább Zsófit. Én meg elvállaltam, nem ő házamban az első furcsa állat. (Roland óriáskígyókkal is élt együtt, erről lapunkban korábban olvashattak.)
Zsófi immár három és fél éve „él együtt” Rolanddal, aki ennyi idő alatt bizony kiismerte már a fiatal „hölgyet”.
– Hisztis, szemtelen, de nagyon kedves is tud lenni. Imádja a hasát, a finomságokat, például a rántott húst, hús nélkül. Csak a prézlit szedi le róla – nevet a férfi, majd sorolja tovább a kedvenceket: mandula, gyümölcslé, tökmag, pisztácia, alma…
– Egyik alkalommal kivette kezemből a kávéscsészét és felhörpintette a tejeskávémat. Csak úgy nyalogatta a száját utána. A gyerekek pedig (szigorúan akkor, ha nem látom) etetik puffasztott kukoricával, chipsszel és szaloncukorral is, Zsófi sajnos ezekre képtelen nemet mondani.
Roland hozzáteszi, bár néha velük együtt ebédel a makákó, azért igyekszik külön etetni őt egészséges magvakkal, gyümölcsökkel. Nem rest megvenni neki a kiwit, naspolyát, sőt még vitaminos „marslakócskákat” is beszerez a majomnak.
– A szomszédok rendszeresen hozzák neki a banánt, na, attól már mérgezése van.
Zsófi, a rézusz makákó FOTÓ: Mészáros János
Félve kérdezzük a cibaki férfit, vajon mit szólnak a körülöttük élők a furcsa szomszédhoz, de Roland megnyugtat, nemcsak megszokták Zsófit, hanem meg is szerették már az udvaron ugrándozó, furcsán visító majmot. Megtudjuk azt is, Zsófi teljesen legálisan él Cibakházán, még „törzskönyve” is van neki. És hogy magányos- e Zsófi?
– Csöppet sem! A környéken él Lajos, a barátja, ő szintén rézusz makákó. Néha elmegyünk hozzá vendégségbe. Nagyon jóban vannak egymással, attól tartok, túlságosan is… sejtésem szerint Zsófi kismama. Ha pedig nem tudunk kimozdulni, akkor sincs egyedül Zsófi, rendszeresen jönnek látogatók hozzá. A múltkor Földvárról érkezett egy gyerekcsoport, még előadást is tartott nekik a kis majom. Vicces, ahogy szotyizik például… Vagy kézen áll a székén, mert bizony, neki saját széke van. Meg fotele. Viszont soha nem kényszerítem semmire, ha van kedve bohóckodni, tegye azt, ha nincs, én azt is elfogadom. Sokszor járjuk együtt az országot, bohócműsorunkkal gyakran fellépünk. Igazi világlátott majom ő… – bólogat a „munkatárs”.
Mivel Zsófi még csak hétesztendős, Roland hosszú távú „együttélésre” rendezkedett be vele, ugyanis egy rézusz makákó akár harminc évig is elélhet.
Lakatos Roland már több éve él együtt munkatársával, Zsófival, egy rézusz makákóval. Olyanok ők ketten, mint két jó barát FOTÓ: Mészáros János
– Olyanok vagyunk, mint két jóbarát. Zsófi nagyon kedvel engem, ha meglát, ugrál örömében, a hangja is megváltozik. Ha van időm, az ölembe ül, én simogatom őt, cserébe ő kurkászik engem. Na jó, tényleg egy kicsit furcsa barátság a miénk, amit azért lassan a helyiek is megszoknak és a családom is elfogad.
