Hiába top 4-es játékos az országban, így is alig ismerik. Sajnos ez annak köszönhető, hogy a tenisz Magyarországon nem tartozik a felkapott sportok közé. Nemrég Japánban járt és onnan is szép emlékekkel tért vissza.
– Mesélj nekünk a kezdetekről! Hogyan kerültél be a tenisz világába? Hogyan sikerült profi pályafutásra kerülni?
– Bátyám kezdett el teniszezni, mikor 6 éves voltam, én pedig vele tartottam. Ő egy év után megunta, én viszont ott ragadtam és folytattam. Középiskolás koromban kaptam egy szponzort és nem volt választásom, Pestre kellett mennem, így a középiskolát már magántanulóként fejeztem be – kezdi történetét Ági.
Mint mondta, már 4 éve nincs edzője, így egyedül csinál mindent: ebbe beleértve az utazások megszervezését, szállás foglalást és a versenyre való jelentkezéseket is. Egy évben 25-26 hetet is utazik márciustól egészen novemberig. Itthon ilyenkor nem is tud időt tölteni, de valójában nem is bánja.
– Igazából a pályafutásom végén akár egy utazási irodát is nyithatnék – fűzi hozzá nevetve.
Nincs megelégedve a hazai tenisszel – szavaival élve káosz uralkodik – a tenisz klubok szinte teljesen eltűntek és edzőpartnert is nehéz emiatt találnia.
– Van olyan személy, aki támogatja, segíti pályafutásod?
– 20 éves koromig édesanyukám állt mellettem, de már ő sem tud segíteni, anyagilag nem lehet bírni, ezt pedig teljesen megértem. Ezen kívül viszont mindenben mellettem áll és állt is mindig.
– Sok pénzt kap az államtól a Magyar Tenisz Szövetség. Lett az utóbbi időben WTA és ATP versenyünk is. Mellette van rengeteg ITF sok fajta pénzügyi kategóriában. Szóval azt nem mondhatnám, hogy nincs támogatás, viszont én ezekből a támogatásokból semennyit sem látok.
– Amikor én lettem 19 éves, akkor a 18 és az alatti játékosokra irányultak leginkább a támogatások, tehát az utánpótlásra. Én azóta is a 4. helyen vagyok Magyarországon a felnőtt játékosok között – mint mondja, FED kupa válogatott játékos is. Igazából benne vagyok a topban, de sajnos nekem nem jár semmilyen segítség vagy támogatás a Magyar Tenisz Szövetségtől.
– Amit megkeresek egy versenyen, abból finanszírozom a következőt, és így tovább. Idén azonban Szalay Ferenc polgármesterünk segített Szolnok nevében a jó versenyeredményeim miatt, így kaptam egy kis támogatást.
– Ez nagy szó volt, mert mikor én kitettem a lábam itthonról, rólam megfeledkeztek – teszi hozzá Ági, azonban elmondása szerint ezt nem is annyira bánja, mivel így itthon nyugalomban lehet.
Nekem már csak titokban jegyezte meg, hogy a világ másik végén, Japánban megismerik az emberek és így szaladnak oda hozzá: Agnes can we take a photo? (Ágnes csinálnál velünk egy képet?)
– Mesélj kicsit olvasóinknak a teniszközösségről!
– A magyar teniszezőkkel nem nagyon tartom a kapcsolatot, hiszen nehéz úgy kialakítani egy barátságot, hogy közben folyamatosan versenyeztek egymással. A legjobb barátnőm mondjuk teniszező, de szlovák (tud magyarul). Idén sajnos már háromszor is játszanunk kellett egymás ellen, de abból kettőt én nyertem – mosolyodik el a sztorizgatás közben.
Ági Federerrel
Fotós: Beküldött fotó
– Jelenleg a világranglistán a 320. helyet taposod. Hogyan működik ez a ranglista?
– Ebbe most jól belekérdeztél… Nem egyszerű dolog ez sem. Leegyszerűsítve: minél rangosabb versenyen érsz el jobb helyezést, annál több pontot kapsz. Európa a tenisz központja, itt nehéz pontokat gyűjteni.
– Viszont, ha van pénzed elmenni egy dél-amerikai körútra, kisebb versenyekre könnyebb ellenfelekkel szemben, akkor szépen megszedheted magad pontokkal, de ez nem olcsó mulatság.
„ A célom jövőre bekerülni a top 220-ba, így indulhatnék majd szeptemberben a US OPEN-en”
Hozzáteszi, hogy nem egyszerű versenyezni, sokszor csorbulhat az ember önbizalma is, hiszen ha folyton nagy versenyekre megyünk, könnyen kaphatunk rossz sorsolást, amit pedig vereség követ. Emiatt az ember könnyen elfelejtheti, hogy milyen is nyerni és már is oda az önbizalma.
– Mire vagy a legbüszkébb?
– A versenyeredményeimet leszámítva nagy szónak tartom, hogy a világon közel vagyok a 300 legjobb teniszezőhöz (tényleg nagy szó – a szerk.) szponzorok és edző nélkül.
– Bár, ha minden jól megy, akkor a közeljövőben rendeződhetnek a dolgaim és jövőre már edzővel vághatok bele az új szezonba, mert sikerült csatlakoznom egy tenisz klubhoz. Remélem így majd csak a teniszre kell koncentrálnom az utazásaim során.
– Magánéletre mennyi időd jut így a sok verseny miatt?
– Van rá időm de ez sem egyszerű… Szerencsére olyan udvarlóim voltak, akik tisztában voltak vele, hogy mivel is jár a velem való kapcsolat, így ebből nem adódott gondom. Bár azért nem könnyű, hiszen ha elutazok és 4 hétig nem tudunk találkozni akkor nagyon kell a bizalom, a kitartás és a skype – mondja mosolyogva és kicsit szomorúan.
Szívesen lett volna pszichológus
Interjúnk végén még beszéltünk a további terveiről. Elárulta, hogy ha nem a teniszt választja, akkor biztos, hogy pszichológusnak tanult volna tovább, de úgy érzi erre már nem lesz sem ideje, sem energiája. Hogy mit hoz számára a jövő ő sem tudja biztosan.
Bízom benne, hogy még sok versenyen láthatjuk őt nyerni és szurkolhatunk még érte jó pár évig.
Bíró Zoltán
