Először férjem látta meg egy fajtamentő alapítvány oldalán közvetítve. A képen nagyon szomorúnak tűnt úgyhogy egyből megesett rajta a szívünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk érte. Mivel 105 kilóméterrel arrébb volt a lakóhelyünktől, ezért vettünk az autó hátsó ülésére ponyvát, hogy ne legyen tiszta kutyaszőr a kocsi. Már az első pár kilóméteren nagyon érdeklődött irántunk és az út felénél úgy döntött, hogy megnéz minket jobban és előremászott az ölembe.
