2006.11.03. 15:25
A diploma, az oklevél még nem jelent munkahelyet
Mostanság egyre többen állítják, hogy lassanként nem egy egyetemi, főiskolai oklevél, diploma megszerzése a nehéz, vagy valamilyen tanfolyam elvégzése, hanem az azt követő álláskeresés. Elvégre egy közepesen, vagy jól fizető munkahely hovatovább ritka, akár az a bizonyos színű holló.
A szolnoki Szabó Zoltán Sándor 4,75 körüli eredménnyel szerezte meg első diplomáját, a tanítóit. — Hely egy szál sincs. Ahová esetleg nevelőt keresnek, oda tapasztaltat, gyakorlottat várnak. Mivel én ezen a nyáron végeztem, az óhaj költői. Ezért előre menekülök, mint többen, a hozzám hasonlóak közül. — Mit jelent az előre menekülés? — Még egy diplomát, újabb tanulást. Mivel a szüleim segítenek, így kaptam további haladékot. Azért azt sem lehet a végtelenségig nyújtani. Most egy másik fősulin programtervező, informatikát hallgatok. Ez hároméves, fizetős, heti két napot igényel. Valószínű jövőre Szolnokról Pestre költözök, ott lenne állás is. Vanda a Szolnoki Főiskolán kapott diplomát. — Szerencsém van, besegítek a barátom vállalkozásába. Ha kell, a pult mögé állok, és kiszolgálom a vevőket. — Ezek szerint ennyit ér az oklevél... — Remélem, csak pillanatnyi, átmeneti állapot.
Cs. Anikó kisebbfajta csoda. Még a húszas éveit számlálja, és már van vagy tíz végzettséget igazoló irata, oklevele arról, hogy érettségije után mennyi mindenhez ért. Így házi gondozás, betegápolás, szobafestés és mázolás, manöken tanfolyam, B kategóriás gépjárművezetői engedély, direkt marketing tanfolyam, vendéglátó üzletvezetői ismeretek, pénztárgépészeti tanfolyam, gépíró és számítógépes ismeretek. — Eddig hat helyen dolgoztam, most sehol. Volt, amelyet megbántam, hogy otthagytam. A szobafestést nagyon szeretem. — Jelenleg? — Nincs munkám, de bízom abban, ez a sok papír valamire jó. Mert ezek szerint tíz különböző valamihez, szakmához értek. Hát igen: papírból, papírokból kis hazánkban nincs hiány. Persze abban is lehet valami: különböző értékűek ezek a papírok.
Szabó Emeséé sokat ér. Az igazi kun szépség 18 éves koráig Karcagon, az ottani gimiben tanult. — Már érettségi előtt tisztában voltam azzal, hogy azok az egyetemi, főiskolai szakok, amelyek nekem tetszenek, nagyvároshoz kötöttek. Az első diplomámat, az agrár közgazdászt Gödöllőn, az egyetemen kaptam. Utána Pestre kerültem, elvégeztem a gazdasági főiskolát, illetve angol nyelvű szakfordító oklevelem is van. — És most? — Ez a harmadik munkahelyem. Egy olyan bankba kerültem be, amelyet Európa-szerte ismernek. Fontos állásba. — A fizetés? — Nincs okom panaszra, de az is igaz, hogy reggel fél 9-től este fél hatig benn dolgozom. — Mi a siker, sikere titka? Van ilyen? — Szerintem ma az elhelyezkedéshez kevés az oklevél. A szó jó értelmében az embernek el kell adni magát. Már minden eldől az első beszélgetésen. ha itt nem elég határozott, céltudatos a pályázó, vége a próbálkozásnak. Íme a karcagi többdiplomás receptje. Azt sose állította, hogy onnan kerül nyugdíjba, de azt igen, hogy most sínen az élete. Néhány évig biztosan, ami ebben a bizonytalan mindennapokban nem kis dolog...