A rendszerváltással érkezett

Panzió lesz a magtárból

Anita és Patrick, a harmincas évei elején járó belga házaspár néhány hónappal ezelőtt választotta otthonaként Tiszaderzset. Régi álmunk, hogy panziót nyissanak, melyet közösen vezetnek majd. Dél-Afrikától Mexikón keresztül egészen Spanyolországig és bulgáriáig számos országot végigjártak, de sehol sem találtak igazán kedvező feltételeket tervükhöz. Végül eszükbe jutott, hogy 13 évvel ezelőtt egyszer már nyaraltak Magyarországon, s nagyon jól érezték magukat. Ezt követően találtak rá Evert Bronsra és az általa kínált házakra. Most egy tiszaderzsi magtár átalakításába vágtak bele, ahol jövő nyáron talán már vendégeket fogadhat a megálmodott panzió.

Az utóbbi években tucatjával telepedtek le a Tiszafüred melletti kistelepüléseken hollandok, belga, angol, német származású fiatalok és idősebbek. Sokan közülük Evert Brons segítségével találtak el hozzánk. Tiszaszentimre közismert „hollandja” a rendszerváltással, 1990-ben érkezett. Egy kedves barátnője, az ottani származású üvegszobrász Mészáros Mária hívta Szentimrére. Evert addigra már bejárta fel világot. Ecuadortól Új Zélandon át Ausztráliáig számos országban megfordult. Ausztráliában azonban beltelt számára a pohár. — Óriási az a földrész és nagyon egyhangú — idézi fel emlékeit. — Megtettem 16 ezer kilométert és még mindig ugyanazt a tájat láttam, ugyanazon a nyelven szóltak hozzám ugyanolyan emberek. Akkor döntöttem végképp Európa mellett. Sokkal változatosabb, színesebb ez a kontinens. Magyarország ráadásul valóban Európa szívében van, innen minden viszonylag gyorsan megközelíthető, az emberek nyitottak, barátságosak kedvesek. A mai napig úgy indulnak a reggelek, hogy átmegyek a szomszédba, ahol együtt kávézunk Teri nénivel, megvitatjuk a világ dolgait. Kell ez a kis nyugalom, csak ezután kezdődhet a napi hajtás. Szó se róla, Evert sodró lendületével nem könnyű lépést tartani. Szervez, intézkedik, magyaráz és sosem tudja, hogy az épp megcsörrenő telefonra vajon milyen nyelven fog válaszolni. A belsőépítész végzettségű 44 éves holland ugyanis régi parasztházakat vásárol a környékbeli településeken, melyeket azután akár teljesen felújítva, berendezve ad el Nyugat-Európából érkezőknek. Mint mondja, a legtöbben először csak pihenőházként keresnek nálunk ingatlanokat. Aztán szinte mindenki úgy dönt, itt telepedik le. Ez talán a legizgalmasabb munkájában, hogy otthont találjon megrendelőinek.

Evert Brons ezzel foglalkozik hét hónapon keresztül, hogy aztán öt hónapig ismét utazhasson. Nyolcvanegy országról mondhatja el már, hogy ismeri. Ahol nem egy-két napot, hanem hosszabb időt töltött. Lehetőleg családoknál lakva, valóban közelről tapasztalva az adott nép kultúráját. De utazásairól már Tiszaszentimrére tér haza. Mert itt találta meg azt nyugalmat, amely biztosítja a hátteret a zaklatott életéhez.